Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-19 / 12. szám
BESZÉLGETÉSEK A MŰVÉSZETRŐL A társművészetek kölcsönös stílusformáló hatása korunk művészetében, a műfajok korlátainak meglazulása, tágulása — ezek azok a számunkra is érdekes problémák, amelyeket dr. Pogány Frigyes építész professzor nemcsak a Műszaki Egyetemen, hanem a Képzőművészeti Főiskolai előadásaiban is a maga különleges, új nézőszögéből tár fel Most, hogy többi hivatása mellett az Iparművészeti Főiskola igazgatója is lett, korunk esztétikai kérdéseinek az özöne még inkább behatol mindennapi munkásságába. Ugyanezek a film, a színház és a muzsika világában is mind gyakrabban és mind nagyobb erővel törnek fel. — A merev elhatárolás, vagy elszigetelődés minden területen oldódik — mondja a professzor. — Ennek oka a mai ember mai művészetszemléleti alapjaiban kereshető. De nemcsak a különféle művészeti ágak között omlanak le a határok, hanem hétköznapi életünkben is. Az ember szorosabb kapcsolatba került környezetével, az építészetben a belső tér a külsővel, hiszen maga az épület is társadalmi jelenség, mert emberek lakják... Hogy mikor kezdődött ez a folyamat? Már a század elején akadt egy-egy kiváló művész, akinek a tudata szeizmográf szerűen működött. Az építészetben például a Bauhaus stílus már a lényeget hangsúlyozó szigorú kompozíció volt, amely igazabb, új szintézisre törekedett. — Professzor úr véleménye szerint melyik művészet fejezi ki legjellegzetesebben korunk szaváthangját? Mondhatnánk így is: éghajlattát. — Mindenekelőtt a film. Ez az idő-tér-mozgás egyesítése. A tudományosvilágkép változását a film fejezi ki legkövetkezetesebben a maga sajátos nyelvezetén. A szimultaneizmus, amely több fázist akart egyszerre láttatni, a filmhez képest dadogott csak, mert térbe rögzített képen keresett olyan megoldást, amelyet ma a tér, a mozgás és az idő egyszerre fejez fel. A fizikai világképben ezeknek a kategóriáknak új az értelmezésük is. Hogyan mutatkozik meg ez a jelenség a mai művészet értékelésében? — Úgy, hogy a fejlettebb közízlés nem fogadja szívesen a stílusbeli megkötöttségeket, a szigorú elhatárolásokat. A modern ember tágultabb tudatában megsokasodtak a képzetek, mondhatnám így is: növekedett az úgynevezettaszszociációs vagyon. Az olvasás, MZttüzos ezt állandóan gazdagítja, szaporítja. A jelzésekkel megindított asszociációnak dúsabb az eredménye, mint az előre fixen lerögzített képé, amely gúzsba köti a képzeletet A műalkotás a régi századokban sem a teljesség kicirkalmazásával hatott a nézőre, hanem azzal, hogy ki-ki hozzáfűzte a maga képzeteit. Nos, ez az igény ma erőteljesebb, mint volt: a műélvező részese akar lenni az alkotó folyamat kiegészítésének. Az együtt-alkotás örömét élvezi. Építészet, dramaturgia — Melyik film volt erre — Talán a »Nyolc és fél* A hiba csak az, hogy ma még kicsi az a kulturális kör, amely annyira művelt, hogy egyértelműen egészítené, amit Fellini a fémben jelez. A görögökElektra- filmje éppoly mai, mint a Nyolc és fél, de az eredeti tragédiát a tömegek számára is érthetőbben és élvezhetőbben érzékelteti. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a történeti értékű művekben a ma is hatásos értékeket lényegükben tapintsa meg a néző. Minden történeti mű az egyszerinek — az egyedinek — és az általánosnak az értékkategóriáját foglalja magában. Viszszahúzó erejű az, ha főként az egyedit, a korhoz kötött mulandót fetisizáljuk, s nem eléggé hangsúlyozzuk az általánosat. Ezért az Elektrának, vagy más örökértékű műnek, például Shakespearenek a modern korba való adaptálását mindenképpen indokoltnak hiszem. — Megint csak műfajproblémák. Hogyan hat az építészetre a modern színpadi dramaturgia? Hogyan kapcsolódik a modern színházépítés a mai színpadi igényhez? — Nem könnyű kérdés. Már csak azért sem, mert a verbális kifejezés mindig megelőzi az építészetet. Szavakba könnyebben transzponálható a kor igénye, lelkiállapota, ritmusa. Az építészetben ez sokkalta bonyolultabb, mert áttételben bontja ki a kor tartalmát. Hiszen egy kívánságot egy sóhajba, egy szóba, egy mondatba is belesűríthetünk. Az építészetnek az új anyagokkal szerkezeteket, térformálási módokat kell meghódítania, még ipart is kell teremtenie hozzá. Hiá- A műélvező részese akar lenni az alkotófolyamatnak Dr. POGÁNY FRIGYES korunk esztétikai igényeiről ha tervezi meg papiroson az épületet, attól még nem készül el vele. Mi építészek voltaképpen mindig egy kicsit kullogunk az irodalom után. — Professzor úr tanításátátrendezés, a városrendezés fontosabb feladatunk, mint valaha volt. Harmonikus rendszert komponálunk, amelybe az ember is beleilleszkedik. Amikor egy autósztrádán száz kilométerak egyik legfontosabb eleme az, hogy a dolgokat ösz«»függetpikhon kell nézni ... — Igen, igen, az emberek együttesére terelődött ma a figyelem. Ezért az építész munkája, tervezési módja is megváltozott. A rés sebességgel száguldunk, az elvonuló tájitok más a ritmushatása, más a képi és plasztikai ereje, mint amikor szekéren döcögünk. A tájelemek, a fák, az emberek, a műszaki létesítmények magától értetődő egységbe olvadnak. Egy autó-