Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1965-07-16 / 29. szám

a hét filmjei Szovjet filmdráma: A kórterem NDK kémfilm: Fekete bársony A kórház csendes és nyu­godt, messze esik a gyárak­tól, a fontos hivataloktól, iskoláktól, mindattól, ahol ennek a filmnek a hősei egyébként élnek. S mégis... A film alkotóinak ez a »mégis­ lehetett a céljuk. Olyan mikrovilágot akartak teremteni, amelyben a mai szovjet társadalom sok fon­tos és valóságos problémája felismerhető. Egy volt katonának ki­újult frontsebe miatt am­putálják a jobb karját, és a tegnap még erős, életvi­dám férfi a holnaptól fél. Nem számított rá, hogy a háború ennyi év után még utánanyúl... Tyerehov ta­nár itt, a kórházban jön rá, hogy szép fiatal felesége nem állja meg a helyét az emberi felelősség vizs­gáján. Novikov, az élet­­veszélyes szívműtétre vá­ró, a munkában célt és nyugalmat találó kommu­nista típusát hivatott képvi­selni, fia a mai szovjet ifjú­ságot, Prozorov, a negyedik beteg a személyi kultusz még meglevő maradvá­nyait... De túl zsúfolt ez a kórterem ... Hogy ennyi minden elférjen benne, az alkotók megelégedtek any­­nyival, hogy hőseik kész té­teleket illusztráljanak. A film ezönnyi, valóban igaz kérdést villant fel, de meg­kopott, már kérdésnek is közhelyes álproblémákat is. Mert húsbavágóan izgalmas kérdés a mai ifjúság ideál­keresésében, ideálépítésé­ben a felnőttek szerepe, de a »lelki posta­ színvonalán áll a »lehet-e idős férfi és fiatal nő között igaz szere­lem?- kérdésének motivá­ció nélküli felvetése. A kór­ház csendes és nyugodt, csak a film alkotói által A bűnözés lélektana ön­magában is izgalmas kér­dés. Az emberek többségét érdekli. A bűnügyi filmnek pedig kimondottan komoly tábora van. És ne higgyük, hogy csak az ifjúság köré­ben. A jól megkonstruált, figuráinak lélektani moti­válásában következetes bűnügyi történet a sakkjá­ték módján pihentet és iz­galmas élvezetet nyújt. Az új NDK filmről sajnos nem tudjuk elmondani sem egyiket, sem másikat. Pedig várakozásunkat a film első fele valóban felkelti. Any­­nyit hangoztatják a filmbé­li nyomozók, hogy itt más fog kiderülni, mint amit ed­dig láttunk, hogy el is hisz­­szük. Aztán elmarad a vég­ső váratlan fordulat és a néző bosszúsan hagyja el a vetítést. Úgy érzi, becsap­ták. Az NDK állambiztonsági szervek letartóztatják Gwendolest fényképészt, akinek Lipcsébe kellett vol­na utaznia, hogy valakinek átadjon két útlevelet, és egy Volkswagenre szóló autó­engedélyt. Ezenkívül fény­képeket kellett volna készí­tenie, egy­­objektumról­. A néző pillanatokon belül megtudja, hogy az útlevél Sibelka mérnöknek kell, hogy az objektum a lipcsei vásár különlegessége, egy távirányítású daru, majd azt is, hogy a mérnök a da­rut megrongálja a nyitás előtti napon, a műszaki próba alkalmával , és er­ről az eredményről kell fényképeket készítenie. Szokványos ipari szabo­tázs ... gondolná a néző, ha adott válaszokban érezhető kapkodás... A színészekre is gyakran ránehezedik az írói megol­datlanság, mégis néhány bensőséges, életteli alakí­tást láthatunk. Mindenek­előtt Tyerehov tanár alakí­tóját kell megjegyezni, Ju­­rij Puzirjovot és a kedve­s és szép Zsank­a Prohorenkot, egy ifjú nővérke apró sze­repében. A forgatókönyv Aljosin azonos című színdarabjából készült. A magyar szinkron (szinkronrendező: Tóth Sándor) kifogástalanul azo­nosul a figurák alkatával. (Sz. E.) nem hallaná a nyomozók szájából, hogy itt többről van szó. Hiszünk a szerep­lőknek, várjuk a váratlan valamit. Aztán kiderül, hogy Sibelka félmunkát végzett, csak megrongálta a gépet, ahelyett, hogy tönkretette volna, és a nyi­tás előtti napon csinálta, ahelyett, hogy a nyitás nap­ján óriási tömegek előtt de­monstrálta volna a­­csoda­­daru­ csődjét. Ez a fordulat némi csalódással tölti el a nézőt. Mert hiába nagy a politikai jelentősége ennek a szabotázskísérletnek, ha nem hat a film utolsó, nagy fordulatának a váratlansá­gával. Gyakorlatilag nem derül ki semmi más, mint amiről már az elején szó volt. Ugyanilyen csalódást okoz Alexander Berg nyo­mozó figurája. A film írói: Fred Unger és Gerhard Bengsch, valamint rendező­je, Heintz Thiel úgy expo­nálja a figurát — kicsi, köpcös, nem hasonlít a szokvány detektívre — hogy eleve sejtet valami különöset, emlékezésünk mély rétegeiből önkéntele­nül előkerül Poirot úr, Sherlock Holmes és a töb­biek, akik a maguk szürke­ségében, hétköznapiságá­­ban zseniális gondolkodók. Fred Delmare kitűnő szí­nész, de a filmbeli nyomo­zó unalmas könyvfigurájá­val ő sem tud sokat kezde­ni. A film indításában és befejezésében pedig nyil­vánvalóan küszködik az erőltetett szituációval. (B. A.) Négyen a kórterem lakói közül: Goncsarov, Tyerehov, Pro­­zorov. Novikov. (Vitalij Doronyin. Jurij Puzirjov. Jevge­­nyij Petrov. Andrej Popov) FEKETE BÁRSONY: Sibelka mérnök drámai jelenete fe­leségével (Günther Simon és Christa Gottschalk) 10

Next