Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1965-12-24 / 52. szám

Győrtől Pozsony is - a Kisfaludy Színházzal A Tell Vilmos Schillernek a szabadságvágyról és a hazasze­retetről szóló drámája több mint egy évtizede nem szerepel ma­gyar színpadon. Most szép, kidolgozott előadásban a győri Kisfa­ludy Színház mutatta be, Várady György rendezésében. A nagy­lélegzetű, sokszereplős drámához Baráth András díszletei szinte kitágították a kulisszafalakat, hol a fenséges svájci hegyeket, hol a tágas Rüth­-­ rétet vagy az Őri várterét teremtve meg. A szereplők közül Tálnczos Tibor, Solti Bertalan és a fiatal Ernyei Béla nevét írjuk le, akik nagyszerű alakítást nyújtottak. Meggyőző volt a Tell Vilmost játszó Füzessy Ottó és a gyűlölt Gessler helytartó szerepében Kamarás Gyula játéka. A győri együttes két másik produkcióját, a pozsonyi Nemzeti Színházban láttuk, ahová a komárnói Területi Magyar Színház meghívására érkeztek. A közönség meleg szeretettel fogadta a magyar színészeket és a siker egyensúlya itt Sartre drámájának javára billent. A címszereplő, Medgyesy Mária, Fred szerepében Tánczos Tibor, a szenátor alakjában pedig Várady György nyúj­tott jó alakítást. Visszafogott és hiteles volt néger szerepében a fiatal S. Tóth József. Talán a külföldi vendégszereplés izgalma, az ismeretlen po­zsonyi színpad tette: a Tartuffe előadásában enyhén csattantak Moliére szellemi sziporkái. Nem éreztük eléggé a komédiázó ked­vet. Csak a Pemellenét alakító Szil­assy Ibolya és a Dorinát játszó Olgyay Magda játékára tudtunk odafigyelni. Várady György Tar­tuffe szerepében egy alkatától távol eső színpadi figura megoldá­sára vállalkozott. A győri Kisfaludy Színház együttese négy napig turnézott Szlovákiában, Pozsonyon kívül Komárnéban, Dunaszerdahelyen és még néhány kisebb faluban sikerrel játszották a Tartuffe-t, a Tisztességtudó utcalányt, valamint Szirmai Albert—Kristóf Károly Tabáni legenda című operettjét. Medgyesy Mária Sartre Tramatrial utcalányának címszerepében 14 tánc-ÉS MŰVÉSZI F.MSZF.1T MEGVÁSÁROLHATJA : Könyv- és zeneműbolt, Xk­r., Szt. István krt. 26. Rózsavölgyi Zeneműbolt, V. , Martineus tér 5. Zeneműbolt VI. , Népköztársaság útja 45. Erkel Könyvesbolt VI., Lenin körút 52. Zenei Antikvárium, V., Múzeum körút 17. Könnyűipari Könyves­bolt, VI., Baross tér 22. és az Állami Könyvterjesztő Vállalat megyei boltjaiban _ A MADÁCH SZÍNHÁZ Hl­■ REI. Február 18-án mutat­ják be a Madách Kamara Színházban Müller Péter­­Sze­­menszedett igazság« című sza­tíráját. Rendező: Lengyel György. A Madách Színház­ban február 25-én kerül szín­re Turgenyev Londonban, New Yorkban és Párizsban nagy si­kert aratott­­Egy hónap falun« című darabja. Rendező: Pár­­tos Géza. _ KÉSZÜLŐDÉS AZ ÁLLAMI ■ DÉRYNÉ SZÍNHÁZBAN. Iván Sopov bolgár író «Karne­vál« című vígjátékát Szalai Vilmos rendezi, főszereplők: Czéh Gitta, Szántó Margit, Si­mon Géza, Vörös Tibor és He­tes György. Bemutató: január 12-én. Mark Twain—Király De­zső »Tom úrfi kalandjai« cí­mű darabját Petrik József ren­dezi, bemutató január 28-án. _ A BUDAPESTI XI. KERÜ­■ Lán József Attila Gimná­zium KISZ-szervezetének ének­zene szakköre december 15-én előadta Adam: »A nürnbergi baba« című vígoperáját. A sze­replők Palásty György, Meruk Rózsa, Sós Zsuzsa, Kertész Ta­más és Sass Silvia voltak. Az operát betanította és vezényelte Sass József, rendezte Horváth Árpád. _ A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­­­NISZTÉRIUM Salamon Pál »Magadra kiálts« című drámá­jának rendezőjét és részvevőit Nívó-díjjal jutalmazta. DECEMBER 11-ÉN az Opera­­házban Musszorgszkij -Borisz Godunov­ című operájában nagy sikerrel mutatkozott be Borisz Szokolov (a képen), a Leningrádi Kirov Opera ma­gánénekese. LEHOCZKY ÉVA (a képen) a Karl-Marx-Stadt-i Operaházhoz szerződött. A szerelmi bájital­ban Adinát énekli, Richard Strauss Arabellájában,­­Fiúk­kor Milliót. Sor kerül E. T. A. Hoffman »Hoffmann meséi« című operájának bemutatójára, Felsenstein újszerű rendezésé­ben. Mind a négy szoprán sze­repet Lehoczky Éva énekli. FORGÁCS ÉVA, a fiatal drá­mai szopránénekesnő, a linzi operaházhoz szerződött.­­12. óta igen sok koncertet adtam — mondja —, vidéki szereplé­seim során bejártam úgyszól­ván az egész országot.­­ Ká­ban a salzburgi Mozarteumban tanultam. Először a zongora­­szakot végeztem a Bartók Ze­neiskolában, később kezdtem éneket tanulni. Linzi szerződé­semet bécsi meghallgatás előz­te meg, és tekintve a színház ismert, jó színvonalát, a meg­hívást — azt hiszem —, eddi­gi legnagyobb eredményemnek könyvelhetem el. A jövőben sem fogok lemondani a dal­­éneklésről, s tagja vagyok a Budapesti Madrigálkórusnak is. 3 hét lenél — egy cikktűl KEDVES SOMLÓ ISTVÁN! Szeretnénk reflektálni a »Film Színház Muzsika« múlt heti számában megjelent aforizma-sorozatára, amelynek egyik ki­tétele bennünket is érint. Ön azt írja: »Az olyan rendező, aki nem szereti a színé­szeket — mert van ilyen napjainkban is —, az menjen inkább parkőrnek. Vagy végszükség esetében a Bábszínházba valósá­gos, belső főrendezőnek. A bábokat aztán mozgattathatja úgy — némán, érzéstelenül, vélemény nélkül —, ahogy öncélú ál­mai megszólítják.* Az ilyen pontatlan megfogalmazás alkalmas arra, hogy sértődéseket váltson ki. De mi nem akarunk ebbe a hibába esni. Csak fid szeretnénk hívni a figyelmét, hogy a »bábszínház« szóval összekötött — és sajnos sokak tudatában tévesen rög­­zött asszociáció, a »rángatott bábu« fogalma nem azonos a bábművészettel. Főleg nem annak újkori hajtásával, amely­nek annak idején ön is részese volt az Obrazcov-színház bu­dapesti konferansziéjaként, amikor közvetlenül is alkalma volt tapasztalni, hogy a bábuk nem »némán, érzéstelenül, vé­lemény nélkül­ mozognak. Érző, gondolkodó, alkotó színészek, rendezők, tervezők állnak mögöttük, akik művészi meggyőző­désből vállalták a bábut, mint kifejezőeszközt, s egymásközt megteremtett eleven emberi kapcsolat folyamán hozzák létre alkotásaikat. Hogy aztán a társadalmi ranglétrán a parkőr alá szorulnak, az nem az ő hibájuk. Inkább azé az egyfajta sema­tikus közgondolkodásé, amelynek ön most hangot adott. Ha megismerné Bábszínházunk előadásait, valószínűleg nem tőlünk venné hasonlatát a lélek- és érzésnélküliség il­lusztrálására. Budapest, 1905. december Tisztelettel A BÁBSZÍNHÁZ színészei ÉS RENDEZŐI SOML­Ó ISTVÁN VÁLASZA: Mélyen szégyenkezem, le kell sütni a szemem, hogy en­gem — aki a bábművészeinek legnagyobb hive és csodálója vagyok — ilyen félreértésen alapidő vád érinthet. Alapos átgondolás után viszont arra kell következtetnem, hogy a Bábszínház illetékeseinek van igaza. Szűken értelmezve, valóban, én csak a »báb” szó egyszin­tű jelentőségéből indultam ki, az »érzéktelen anyagból«, ame­lyet egy rendező, aki »nem szereti a színészeket«, nagyobb kockázat nélkül, kedvére használhat. Gyatra melléfogás volt, belátom. A­­bábu szó — valóban — pejoratív használata megbukta­tott. Nekem kellett volna jobban tudni, hogy a kosarakban heverő, értéktelen anyagból készült bábukat a színész kéz­ügyességén túl, mennyi érzés, értelem, humor és szeretet vi­lágítja ki. Bőven megtanultam ezt, amikor a felejthetetlen Obrazcov-társulat műsorát három héten át konferáltam- Gon­dolom, elhiszik, hogy a »báb” szó könnyelmű alkalmazásával nem volt szándékomban a bábszínészek értékes és áldozatos művészi munkáját alábecsülni. Budapest, 1965. december SOMLÓ ISTVÁN

Next