Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1965-12-24 / 52. szám
Szakáts Miklós: A láthatatlan híd Az idén negyedik alkalommal voltam Angliában és természetesen most is állandóan látogattam a színházi előadásokat. Nagy élményem, melyet magammal hoztam: a közönség rokonszenve, amely mint egy láthatatlan rendezői híd, összekapcsolja a színpadot és a nézőteret. Az emberek többször megnéznek egy-egy előadást, figyelve, hogyan játszik az új szereplő,, vagy hogyan érleli alakítását a régi, és szinte a zenét hallgató közönség magas fokú értékítéletével mélyednek el egy-egy érdekes részletbe. A színészeket szinte családtagokként kezelik. Meghívják őket ebédelni, vacsorázni. Érdekes, művelt társaságok alakulnak ki így. De a színészek is igyekeznek rászolgálni erre a rokonszenvre. Ha egy színész nagyobb feladatra, például Hamlet szerepére készül, gyakranlelkigyakorlatra vonul el. Angliában léteznek ilyenManrézák, azaz bentlakásos színész-stúdiók, ahol a színészt egyetlen szerepre készítik fel. Van ott szövegértelmező, dramaturg, beszédtanár, pszichológus, művészettörténész,lovagló- és vívómester, aki a színészt a nagy szerepre előkészíti. Ez idő alatt a művész természetesen megkapja a színházi gázsit. A szigetországban anappali színész fogalma ismeretlen. A szereplő előadás után egyszerű lady-vé vagy gentlemanné, egyszóval civillé válik. Nem szakbarbár, fogékonyan érdeklődik a mások ügye iránt. A civilt pedig úgy érdekli a színész, mintha családtag lenne. Az érdeklődésnek ez a kettős árama oly éltető oxigén, amely az angol művészeti életet virágzásban tartja. A Waterloo Bridge vendége Az athéni Csárdáskirálynő Sinkovits Imre: ATizedes meg a többiek forgatásán történt Jöttünk lefelé a lépcsőn, kivégzésre, Darvas Iván, én, Pálos, Kozák, Szabó Gyula és az Albert lakájt játszó Major Tamás, akiről kiderült, hogy rangrejtve Kovács Dezsőnek hívják. Felálltunk a kivégző osztag előtt daliásán, vigyázzban. Jött ugyancsak daliásán Ungvári László, olvasta a kivégzendők nevét Major Tamáshoz fordulva ezt kellett volna mondani: — Kovács Dezső háztartási alkalmazott. Mire Ungvári, meglepőbakival, ezt dörögte: — Kovács Dezső házastársi alkalmazott (Aznap a kivégzés elmaradt.) Egyébként már hónapok óta léptennyomon tizedes úrnak szólítanak az emberek.Tizedes úrnak és családjának« — címzéssel küldenek disznótoros csomagot vidékről. Nyáron a Vas megyei Bozsokon nyaraltam a feleségemmel egy üdülőben. Meginvitáltak a szomszédos laktanyába és pompás vacsorával kínáltak. — Kérem üzenjenek az üdülőbe, hogy ne várjanak, nem megyünk haza vacsorázni — kértem. Másnap újságolta az üdülő gondnoka: — Este iderohant egy kiskatona, és azt jelentette: a tizedes úr meg a tizedesné ma nem kérnek vacsorát. Fel is léptem katonáéknál. Műsor után így gratulált valaki: — Hát, reméljük, tizedes úr, ezután már csak előléptetik! A Tizedes meg a többi... Mindenki Tizedese Demján Mária: Az Akropolisz tövében Mindig szerettem volna eljutni Görögországba, s ez az idén sikerült! A Fővárosi Operett Színház együttese két hétig vendégszerepelt Athénben, ahol a Csárdáskirálynőben Szilvia szerepét játszottam. Szeptember elején indultunk el Budapestről, kellemes, őszies volt az idő, és megérkeztünk a forró nyárba. Előadásaink este kilenckor kezdődtek, jóval éjfél után pihentünk le, de már korán reggel talpon voltunk, bolyongtunk Athén történelmi levegőjű zegzugos utcácskáiban, a múzeumokban. Amikor legnagyobb volt a hőség, és kiürültek az utcák, mi felkapaszkodtunk az Akropoliszra, mert nem tudtunk betelni a 40—50 fokos hőségben szinte élővé, rózsaszínűre izzott márványpalota szépségével. Egyik legkedvesebb élményem is az Akropoliszhoz fűződik. Egyik szabad estémen (Németh Marikával felváltva játszottam Szilviát) kis társasággal elmentünk a hegyoldalban épült régi görög vendéglőbe, hogy gyönyörködjünk az ősi hangszereken játszó zenekar játékában. Azt már megszoktuk, hogy a városban mindenfelé megismertek bennünket, és barátságosan integettek, de szinte elképedtünk, amikor a helyiségbe lépve a régi dallamokhoz szokott, zenekar, tiszteletünkre rázendített — a Csárdáskirálynőre. 13