Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-17 / 7. szám

ÚJ MAGYAR FILMEK ELŐKÉSZÜLETBEN (Folytatás) Jegesek. Kémeszközök tömegét kell a felvételekhez biztosítani, de min­den szereplőről gumimaszkot is csináltattak. A történet bonyodal­mai közben ugyanis a szereplők" egymás arcát veszik fel, így aztán gipszből -halotti maszkot" kellett a színészek arcára készíteni. A kel­léklistán, többek közt, idomított macska, koporsó, hangfogós pisz­toly és bumeráng is szerepel.­­Nyár a hegyen« címmel Bacsó Péter készíti elő saját forgatóköny­vét. A film egyik érdekessége az lesz, hogy műtermi felvételek nem szerepelnek benne, az egészet Ba­dacsonyban, a már nem működő bazaltbánya környékén forgatják. Bacsó Péter új filmjében szokásá­tól eltérően a főszerepeket színé­szekre bízza. A film operatőre Zsombolyai János. Az­­Ezek a fiatalok- Banovich Tamás új filmje, Abody Bélával közösen írták a forgatókönyvet. Banovich tervezi a film díszleteit is. Az­­Ezek a fiatalok­ főhőse egy érettségi előtt álló fiú, aki egyben amatőr zenész, ő és társai élik a maguk kicsit zaklatott, feszült min­dennapját. A zene számukra élet­­szükséglet, hétköznapjaik szerves része. Ebből adódik, hogy a film negyven százaléka — tizenkét új számmal — beat-zene lesz. Körmendi Judit A­­MÚMIA KÖZBESZÓL-­ női főszereplője, Ruttkai Éva frizurát és egy dalbetétet próbál Gara György zeneszerző kíséretével AZ EGYMÁS MELLETI­, AKÁR A FÓKÁK próbafelvételén Illés György operatőr és Fábri Zoltán rendező megbeszél egy beállítást (Domonkos Sándor és Koncz Zsuzsa felv.) TITO I é­nekes­ pályája három évtizede kez­­dődött, de a második világháború ■* után teljesedett ki. Mint korunk egyik legnagyobb énekes-színészét is­mertük meg filmjein és lemez­felvé­telein, s a személyes találkozás a rendkívüli várakozásoknak megfele­lően igazolta elképzeléseinket. Tito Gobbi csak későn, de nem megkésve érkezett hozzánk: hangbeli és színészi képességei teljes birtokában, a nagy művészegyéniség varázsával hódítva meg magyarországi híveit. Scarpia és Jágó szerepében mutatkozott be az Erkel Színházban: mindkét alakítása az átlényegülés, a szerepformálás mes­terműve volt. Gobbi a színpadon kívül kedélyes, kiegyensúlyozott, elragadó egyéniség. Akikkel csak dolga volt, mindnyájan elragadtatással említet­ték közvetlenségét és természetessé­gét. S ezen a két estén az Erkel Szín­házban tanúi lehettünk: hogyan vál­tozik át ez a piknikus, csupa jóság ember rettegett zsarnokká és zseniális intrikussá a Toscában és az Otellóban. Ahogy a színpadra lép, betölti va­rázsával. S ahogyan szerepét felépíti, e spontán hatás mögött is ott érezzük a tudatosan formáló művész minden részletét, minden mozdulatot gondo­san elemző intellektuális erejét. S mindenben az ökonómia, a hatással, az erővel való gazdálkodás bravúrját. Ahogy a Tosca első felvonásában megjelent, a hatalom rettegett embere volt, a félelmetes zsarnok, akitől egy egész város reszket: kény úr, nem ki­csinyes, kisszerű gonosztevő, hanem félelmetes úr, aki most még bizony­talan a dolgában. Csak kopóival szi­­matoltat, hogy nyomra jusson. Hódí­tani akar, s imádottjánál célhoz érni: udvarlással, gáláns széptevéssel, s ha­talmának minden erejével. S a szálak, melyekkel Toscát hatalmába keríti, kérlelhetetlen erővel kezdik behálózni a féltékeny asszonyt. Gobbi tudja: az első felvonás csak expozíció. A második már igazán az övé. S így építi fel szerepét. Ahogyan ezt a második felvonást elindította, s ahogyan az udvarló, néhány pilla­natra bizonytalanná váló, majd dia­dalmas Scarpia portréját megrajzol­ta, egyszerűen zseniális volt. Milyen döbbenetesen kifejező szemeinek já­téka, egy-egy felvillanása, s hirtelen váltása. Amikor pillanatra elfogja a kétség, míg az asszony egy elejtett megjegyzésére egyszerre csak biztos lesz a dolgában, s tudja, hogy a csa­tát megnyerte, felejthetetlen pillanat volt Gobbi alakításában. A színész Gobbi prózai színpadon is a legna­gyobbak egyike volna. De szerepfor­málásának lényege a zene, a színész Gobbi csak az énekes Gobbi eszköze. A színpadi jellem Tito Gobbi nagy ki-

Next