Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-17 / 7. szám
ÚJ MAGYAR FILMEK ELŐKÉSZÜLETBEN (Folytatás) Jegesek. Kémeszközök tömegét kell a felvételekhez biztosítani, de minden szereplőről gumimaszkot is csináltattak. A történet bonyodalmai közben ugyanis a szereplők" egymás arcát veszik fel, így aztán gipszből -halotti maszkot" kellett a színészek arcára készíteni. A kelléklistán, többek közt, idomított macska, koporsó, hangfogós pisztoly és bumeráng is szerepel.Nyár a hegyen« címmel Bacsó Péter készíti elő saját forgatókönyvét. A film egyik érdekessége az lesz, hogy műtermi felvételek nem szerepelnek benne, az egészet Badacsonyban, a már nem működő bazaltbánya környékén forgatják. Bacsó Péter új filmjében szokásától eltérően a főszerepeket színészekre bízza. A film operatőre Zsombolyai János. AzEzek a fiatalok- Banovich Tamás új filmje, Abody Bélával közösen írták a forgatókönyvet. Banovich tervezi a film díszleteit is. AzEzek a fiatalok főhőse egy érettségi előtt álló fiú, aki egyben amatőr zenész, ő és társai élik a maguk kicsit zaklatott, feszült mindennapját. A zene számukra életszükséglet, hétköznapjaik szerves része. Ebből adódik, hogy a film negyven százaléka — tizenkét új számmal — beat-zene lesz. Körmendi Judit AMÚMIA KÖZBESZÓL- női főszereplője, Ruttkai Éva frizurát és egy dalbetétet próbál Gara György zeneszerző kíséretével AZ EGYMÁS MELLETI, AKÁR A FÓKÁK próbafelvételén Illés György operatőr és Fábri Zoltán rendező megbeszél egy beállítást (Domonkos Sándor és Koncz Zsuzsa felv.) TITO I énekes pályája három évtizede kezdődött, de a második világháború ■* után teljesedett ki. Mint korunk egyik legnagyobb énekes-színészét ismertük meg filmjein és lemezfelvételein, s a személyes találkozás a rendkívüli várakozásoknak megfelelően igazolta elképzeléseinket. Tito Gobbi csak későn, de nem megkésve érkezett hozzánk: hangbeli és színészi képességei teljes birtokában, a nagy művészegyéniség varázsával hódítva meg magyarországi híveit. Scarpia és Jágó szerepében mutatkozott be az Erkel Színházban: mindkét alakítása az átlényegülés, a szerepformálás mesterműve volt. Gobbi a színpadon kívül kedélyes, kiegyensúlyozott, elragadó egyéniség. Akikkel csak dolga volt, mindnyájan elragadtatással említették közvetlenségét és természetességét. S ezen a két estén az Erkel Színházban tanúi lehettünk: hogyan változik át ez a piknikus, csupa jóság ember rettegett zsarnokká és zseniális intrikussá a Toscában és az Otellóban. Ahogy a színpadra lép, betölti varázsával. S ahogyan szerepét felépíti, e spontán hatás mögött is ott érezzük a tudatosan formáló művész minden részletét, minden mozdulatot gondosan elemző intellektuális erejét. S mindenben az ökonómia, a hatással, az erővel való gazdálkodás bravúrját. Ahogy a Tosca első felvonásában megjelent, a hatalom rettegett embere volt, a félelmetes zsarnok, akitől egy egész város reszket: kény úr, nem kicsinyes, kisszerű gonosztevő, hanem félelmetes úr, aki most még bizonytalan a dolgában. Csak kopóival szimatoltat, hogy nyomra jusson. Hódítani akar, s imádottjánál célhoz érni: udvarlással, gáláns széptevéssel, s hatalmának minden erejével. S a szálak, melyekkel Toscát hatalmába keríti, kérlelhetetlen erővel kezdik behálózni a féltékeny asszonyt. Gobbi tudja: az első felvonás csak expozíció. A második már igazán az övé. S így építi fel szerepét. Ahogyan ezt a második felvonást elindította, s ahogyan az udvarló, néhány pillanatra bizonytalanná váló, majd diadalmas Scarpia portréját megrajzolta, egyszerűen zseniális volt. Milyen döbbenetesen kifejező szemeinek játéka, egy-egy felvillanása, s hirtelen váltása. Amikor pillanatra elfogja a kétség, míg az asszony egy elejtett megjegyzésére egyszerre csak biztos lesz a dolgában, s tudja, hogy a csatát megnyerte, felejthetetlen pillanat volt Gobbi alakításában. A színész Gobbi prózai színpadon is a legnagyobbak egyike volna. De szerepformálásának lényege a zene, a színész Gobbi csak az énekes Gobbi eszköze. A színpadi jellem Tito Gobbi nagy ki-