Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-17 / 7. szám

GOBBI fejezőerejű hangján bontakozik ki: a bel canto szépségeit felcsillantó ud­varló Scarpiáé épp úgy, mint az indu­lattól, dühtől remegő, s hatalmával­­ fenyegetődző rendőrfőnöké, amikor baritonja szinte »megcsúnyul«. Gobbi tudja és érzi mindazt, amit Puccini zenében megformált: ez a Scarpia még bukásában is hatalmas, hiszen ily roppant gonoszság csak hatalmas em­berben lakozhat. Jágó sem az az intrikus, akiről már első pillanatban tudjuk, hogy ő a go­nosz. Annál sokkal nagystílűbb és célratörőbb. Minden tette, gesztusa tökéletesen kiszámított. Itt is milyen félelmetes érzelmi váltások érzékel­tetésére volt képes Gobbi! A második felvonásban, amikor megszerzi Desde­­mona kendőjét, már nem kételkedik sikerében. Mégis, amikor Otello düh­­rohamában nekitámad, egy pillanatra meginog, hátha ez az óriás leszámol vele, mielőtt még tervét valóra vált­hatná? De aztán Otelló pillanatnyi megingása elég neki, hogy azontúl már biztos legyen a dolgában. Miyen lélegzetelállítóan meggyőző Gobbi já­tékában, amikor érzékelteti, hogy minden alázata és félelme azontúl már csak megjátszott, tettetett féle­lem Otellóval szemben. A harmadik felvonásban csak egy mozzanatra sze­retnék emlékeztetni. Arra a jelenet­re, amikor a velencei követek megér­keznek, s Otelló felolvassa a dózse üzenetét visszahívásáról. Mielőtt a ki­szemelt utód nevét kiejtené, Jágó nem tudja fékezni érzelmeit: a sikerben biztos törtető magabiztosságával lép Otella mellé. A csalódás pillanatában ismét átvált, engedelmes alattvalóként fogadja a végzést, Cassio kinevezését. Egyetlen mozdulat csupán, Gobbi ala­kításában mégis egy ember egész lel­kivilágának hű kifejezője. Ünnepi hangulat és feszültség ha­totta át mindkét estét, s megteremté­sében a világhírű vendég mellett a magyar művészek is döntő részt vál­laltak. A Toscát intenzív átéléssel, magas hőfokon vezénylő Ferencsik János és az Otello karmestere, Lukács Miklós adta meg mindkét mű előadá­sának a kivételes rangot, s az egysé­ges, nagy formátumot. S külön büsz­keséggel tölthetett el minden jelen­levőt, hogy a két opera tenorfőszere­pében az Operaház olyan énekes­egyéniséget állíthatott Gobbi mellé, mint Simándy József, aki élményt­­adóan keltette életre Cavaradossit és Otellót. De a női alakítások: Mátyás Mária Toscája és Orosz Júlia Desde­­monája is jelentőségteljesen egészítet­ték ki az együttest. Mindnyájuk közös érdeme, hogy az élményre váró ünne­pi közönség szívből, őszinte lelkese­déssel tapsolhatott. Fábián Imre Tito Gobbi két szerepben: Jago az Otellóban és Scarpia a Toscában (Kotnyek Antal felv.)

Next