Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-08 / 49. szám
■i 12 A hős: filmen, színpadon VI/a-ban Kérdezd meg tőle te... Ezt a riportot a VIII/a kérte. A VIII/a, melynek minden tagja 14 éves és lány. Kivétel nélkül mindenki kérte. A levelet még a betegekkel is aláíratták. A VIII/a ugyanis megnézte a Kárpáthy Zoltánt, meg Az utolsó mohikánt, Cooper híres regényének színpadi adaptációját. Ez utóbbi kötelező színházi élmény volt. A színpadon Ankászt, gyermekkorunk regényhősét Kovács István keltette életre. Az a Kovács István, aki Kárpáthy Zoltánt játszotta filmen. Kötelező olvasmány, kötelező színház, kötelező fogalmazás. Az igazi élménynek megannyi megrontója lehetne. A VIII/a-t azonban nem lehet eltéríteni. Tántoríthatatlanul lelkesednek érte. A fogalmazásokat lapozgatom. A feladatot, mely a Bartók Gyermekszínpad bemutatója után így hangzott az iskolában: írjatok kritikát Az utolsó mohikánról. Első kritikák, kezdő stiliszták tollából. Megannyi suta mondat. Papírra gyűjtöm az Unkászt alakító színész jelzőit. Kovács István ezek szerint »édes«, »aranyos«, »tündéri«, »remek« és »nagyszerű«. A negyvenes létszámú osztályban egyetlen egy bíráló jelzőt sem kapott. Dukáné, a Bartók Gyermekszínpad igazgatója azt mondja, hogy őt magát is meglepte Kovács István sikere. Az, hogy egyegy előadás után tizenöt-húsz alkalommal is függöny elé hívják. Hogy a színház előtt órák hosszat képesek várni rá csak azért, hogy láthassák. Tavaly végezte el a főiskolát. Huszonhárom éves. Három lánytestvére van. A családnak ő az egyetlen férfi tagja. Mindössze ötéves, amikor az édesapja meghalt. Magáról még keveset tud. Tulajdonképpen abban sem biztos, hogy lírai hős, vagy ennél több is. Még pontosan tudja, hogy hány alkalommal volt plakáton a neve. Még minden instrukciót számon tart. A színházat szereti jobban, pedig filmen lett közismert. Mint Jókai-hős. Ő játszotta Kárpáthy Zoltánt. A filmet több mint hatmillió néző látta. Minden bizonnyal sok millió tizenéves. A mai ifjúság, bármilyen ellentétesnek tűnik is az, számos közvéleménykutatás mégis azt igazolja, zenében és irodalomban a romantikát kedveli. Jókai népszerűsége is ennek köszönhető. Milyen is Kovács Kárpáthy Zoltánja? Pályára lépését a kritika nem fogadta ovációval. Annál inkább a közönség. Tizennyolcezer rajongó levelet kapott. Mindegyiket elolvasta, így pontosan tudja azt is, hogy a tizennyolcezerből mindössze tizet írt fiú, a többit kislányok rótták papírra. Hogyan lett színész? Sorsa szabályos volt. A »szabályos« kifejezést ő fogalmazta. Meg azt is, hogy ő tulajdonképpen rendkívül boldog ember. Az életében eddig minden úgy alakult, ahogy csak szerette volna. Járt általános iskolába, az István Gimnáziumban érettségizett, mindig színész akart lenni, és simán fölvették a főiskolára. Főiskola után a Vígszínház szerződtette, egy éve végzett, de már két filmfőszerepet mondhat magáénak, hiszen ő játssza a Fiúk a téren főhősét is ... Most A trükkben a győzelmes Tolent alakítja. Amikor megkapta a gyermekszínpadtól Unkász szerepét, érezte, hogy sikere lesz. Hogy miben látja a siker titkát? A gyerekeknek sokkal komolyabban kell játszani, mint a felnőtteknek. Ezt magáról tudja. Tízéves kora óta minden szabad idejét színházban tölti. Jól emlékszik, hogy sose bocsátotta meg, ha valamelyik színész »dobta« a szerepét akkor, amikor ő néző volt. Az utolsó mohikán előadásai után százával várják a színház bejáratánál. A gyerekek felszállnak vele a trolira, a villamosra, és úgy kísérik a Vígszínházig. Gyakran hallja, ahogy egymást biztatják. »Kérdezd meg tőle te ...« Aztán többnyire nem kérdeznek semmit. Általában tegezik. És ezt természetesnek tartja. Roppant vigyáz a közönségére. Tudja, hogy ha jól gazdálkodik, akkor ezek a tizennégy évesek végigkísérik majd a pályáján, s végeredményben néhány év múlva a mai gyerekekből törzsközönség lesz. Amikor elválunk, azt kérdezi, hogy tulajdonképpen melyik VIII/a-ról is van szó. . Sajnos, nem mondhatom meg az iskola címét. Megfogadtam, hogy nem adom ki, mivel az én lányom is abba az osztályba jár. Lelkes Éva A világ ebben az évben ünnepelte Madame Curie születésének 100 évfordulóját. A lengyel származású Maria Sklodowska életéről szülőhazájában, Lengyelországban drámapályázatot hirdettek. A zsűri különdíját Kéry Edit magyar színésznő nyerte el. — Gyermekkoromban matematikus és fizikus akartam lenni — mondja. — Úgy látszik, ez állt rajtam »boszszút«. Néhány évvel ezelőtt Győrben a többi közt a »Makrancos hölgy«-et, a »Pygmalion« Lizzijét játszottam és így a nők emancipációja szerepeimen keresztül is izgatott. A gondolat, hogy drámát írok Madame Curie-rel, márciusban ért meg bennem. Szinte éjt nappallá téve, családom tagjait rokonokhoz űzve, májusig dolgoztam a darabon, otthon, könyvtárban, megállás nélkül. Nemcsak a fizikusnőről akartam írni, igyekeztem érzékeltetni ennek az asszonynak emberi nagyságát, szívósságát is. — Hogyan szerkesztette darabját? — Az első rész fiatal lányként ábrázolja Mariát, s azzal végződik, hogy Pierre Curie megkéri a kezét. A második felvonás a rádium előállításáról szól. Ez a felvonás a férjével közösen kapott Nobel-díj örömével, s Pierre Curie tragikus halálával fejeződik be. Az utolsó felvonásban a magányosan is tovább dolgozó asszonyt, a Sorbonne első női professzorát mutattam be. Az utolsó képek — folytatja Kéry Edit —, mint súlyosan beteg asszonyt ábrázolják, aki felismeri, hogy felfedezése nemcsak az élet, a gyógyítás útját nyitotta meg, hanem a haláláét is ... — Hogyan került a darab Lengyelországba? — A Lengyel Kultúra segítségével. Myczesla Mitkiewicz a Lengyel Kultúra helyettes igazgatója fáradozott azon, hogy a jelentkezési határidő lejárta után is lefordítsák a darabot. A fordítás Kamilla Mondral munkája. Így végül is ötven pályamű közön megkaptam a különdíjat, és boldog vagyok, hogy ezzel is adózhattam egy nagy ember emlékének. N. J. Dráma Madame Curie-ről MAGYAR SZÍNÉSZNŐ DÍJNYERTES MŰVE