Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-08 / 49. szám

■i 12 A hős: filmen, színpadon VI/a-ban Kérdezd meg tőle te... Ezt a riportot a VIII/a kérte. A VIII/a, melynek minden tagja 14 éves és lány. Kivétel nélkül mindenki kérte. A levelet még a betegekkel is aláíratták. A VIII/a ugyanis megnézte a Kárpáthy Zoltánt, meg Az utolsó mohikánt, Cooper híres regényének színpadi adaptációját. Ez utóbbi kötelező színházi élmény volt. A színpadon Ankászt, gyermekkorunk re­gényhősét Kovács István keltette életre. Az a Kovács István, aki Kárpáthy Zoltánt játszotta filmen. Kötelező olvasmány, kötelező színház, kötelező fogalmazás. Az igazi élménynek megannyi megrontója lehetne. A VIII/a-t azonban nem lehet eltéríteni. Tántorítha­­tatlanul lelkesednek érte. A fogalmazáso­kat lapozgatom. A feladatot, mely a Bar­tók Gyermekszínpad bemutatója után így hangzott az iskolában: írjatok kritikát Az utolsó mohikánról. Első kritikák, kezdő stiliszták tollából. Megannyi suta mondat. Papírra gyűjtöm az Unkászt alakító szí­nész jelzőit. Kovács István ezek szerint »édes«, »aranyos«, »tündéri«, »remek« és »nagyszerű«. A negyvenes létszámú osz­tályban egyetlen egy bíráló jelzőt sem ka­pott. Dukáné, a Bartók Gyermekszínpad igaz­gatója azt mondja, hogy őt magát is meg­lepte Kovács István sikere. Az, hogy egy­­egy előadás után tizenöt-húsz alkalommal is függöny elé hívják. Hogy a színház előtt órák hosszat képesek várni rá csak azért, hogy láthassák. Tavaly végezte el a főiskolát. Huszon­három éves. Három lánytestvére van. A családnak ő az egyetlen férfi tagja. Mind­össze ötéves, amikor az édesapja meg­halt. Magáról még keveset tud. Tulajdon­képpen abban sem biztos, hogy lírai hős, vagy ennél több is. Még pontosan tudja, hogy hány alkalommal volt plakáton a ne­ve. Még minden instrukciót számon tart. A színházat szereti jobban, pedig filmen lett közismert. Mint Jókai-hős. Ő játszot­ta Kárpáthy Zoltánt. A filmet több mint hatmillió néző látta. Minden bizonnyal sok millió tizenéves. A mai ifjúság, bár­milyen ellentétesnek tűnik is az, számos közvéleménykutatás mégis azt igazolja, zenében és irodalomban a romantikát ked­veli. Jókai népszerűsége is ennek köszön­hető. Milyen is Kovács Kárpáthy Zoltán­ja? Pályára lépését a kritika nem fogad­ta ovációval. Annál inkább a közönség. Tizennyolcezer rajongó levelet kapott. Mindegyiket elolvasta, így pontosan tud­ja azt is, hogy a tizennyolcezerből mind­össze tizet írt fiú, a többit kislányok rót­ták papírra. Hogyan lett színész? Sorsa szabályos volt. A »szabályos« kifejezést ő fogalmaz­ta. Meg azt is, hogy ő tulajdonképpen rendkívül boldog ember. Az életében ed­dig minden úgy alakult, ahogy csak sze­rette volna. Járt általános iskolába, az Ist­ván Gimnáziumban érettségizett, mindig színész akart lenni, és simán fölvették a főiskolára. Főiskola után a Vígszínház szerződtette, egy éve végzett, de már két filmfőszerepet mondhat magáénak, hiszen ő játssza a Fiúk a téren főhősét is ... Most A trükkben a győzelmes Tolent alakítja. Amikor megkapta a gyermekszínpadtól Unkász szerepét, érezte, hogy sikere lesz. Hogy miben látja a siker titkát? A gye­rekeknek sokkal komolyabban kell játsza­ni, mint a felnőtteknek. Ezt magáról tud­ja. Tízéves kora óta minden szabad idejét színházban tölti. Jól emlékszik, hogy so­se bocsátotta meg, ha valamelyik színész »dobta« a szerepét akkor, amikor ő néző volt. Az utolsó mohikán előadásai után szá­zával várják a színház bejáratánál. A gye­rekek felszállnak vele a trolira, a villa­mosra, és úgy kísérik a Vígszínházig. Gyakran hallja, ahogy egymást biztatják. »Kérdezd meg tőle te ...« Aztán többnyi­re nem kérdeznek semmit. Általában te­gezik. És ezt természetesnek tartja. Rop­pant vigyáz a közönségére. Tudja, hogy ha jól gazdálkodik, akkor ezek a tizennégy évesek végigkísérik majd a pályáján, s végeredményben néhány év múlva a mai gyerekekből törzsközönség lesz. Amikor elválunk, azt kérdezi, hogy tu­lajdonképpen melyik VIII/a-ról is van szó. . Sajnos, nem mondhatom meg az iskola cí­mét. Megfogadtam, hogy nem adom ki, mivel az én lányom is abba az osztályba jár. Lelkes Éva A világ ebben az évben ünnepelte Madame Curie születésének 100 évfordulóját. A lengyel származású Maria Sklodowska életéről szülőhazá­jában, Lengyelországban drámapá­lyázatot hirdettek. A zsűri különdíját Kéry Edit magyar színésznő nyerte el. — Gyermekkoromban matematikus és fizikus akartam lenni — mondja. — Úgy látszik, ez állt rajtam »bosz­­szút«. Néhány évvel ezelőtt Győrben a többi közt a »Makrancos hölgy«-et, a »Pygmalion« Lizzijét játszottam és így a nők emancipációja szerepeimen keresztül is izgatott. A gondolat, hogy drámát írok Madame Curie-rel, már­ciusban ért meg bennem. Szinte éjt nappallá téve, családom tagjait roko­nokhoz űzve, májusig dolgoztam a da­rabon, otthon, könyvtárban, megállás nélkül. Nemcsak a fizikusnőről akar­tam írni, igyekeztem érzékeltetni en­nek az asszonynak emberi nagyságát, szívósságát is. — Hogyan szerkesztette darabját? — Az első rész fiatal lányként áb­rázolja Mariát, s­ azzal végződik, hogy Pierre Curie megkéri a kezét. A má­sodik felvonás a rádium előállításá­ról szól. Ez a felvonás a férjével kö­zösen kapott Nobel-díj örömével, s Pierre Curie tragikus halálával feje­ződik be. Az utolsó felvonásban a ma­gányosan is tovább dolgozó asszonyt, a Sorbonne első női professzorát mu­tattam be. Az utolsó képek — foly­tatja Kéry Edit —, mint súlyosan be­teg asszonyt ábrázolják, aki felismeri, hogy felfedezése nemcsak az élet, a gyógyítás útját nyitotta meg, hanem a haláláét is ... — Hogyan került a darab Lengyel­­országba? — A Lengyel Kultúra segítségével. Myczesla­­ Mitkiewicz a Lengyel Kul­túra helyettes igazgatója fáradozott azon, hogy a jelentkezési határidő le­járta után is lefordítsák a darabot. A fordítás Kamilla Mondral munkája. Így végül is ötven pályamű közön megkaptam a különdíjat, és boldog vagyok, hogy ezzel is adózhattam egy nagy ember emlékének. N. J. Dráma Madame Curie-ről MAGYAR SZÍNÉSZNŐ DÍJNYERTES MŰVE

Next