Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-27 / 4. szám
Nevét nálunk kevésbé ismerik, mint a német daléneklés nagyjaiét. Pedig Gérard Souzay az elsőrendű nagyságok közé tartozik, csak éppen egy másik zenei és előadói stílus: a francia énekiskola reprezentatív képviselőjeként. Egész gondolkodásunkra, szemléletünkre, ítéletalkotásunkra még mindig nyomasztóan nyomja rá bélyegét az egyoldalú, német orientáció. Souzay a magasiskoláját mutatta meg annak, mit is jelent ez a francia stílus Lullytől Debussyn át Poulenc-ig, s napjainkig. Műsorának első felét, érthetően, francia szerzőknek szentelte: Lully, Debussy és Poulenc műveinek. Souzay énektechnikája egyenesen bravúros. Könnyedén, virtuózan bánik a hangjával, kifejezési eszközei egyszerűek, s mégis színesek, változatosak. Érdeklődéssel vártuk a hangverseny második felét, hiszen itt a művész a másik, nagy stíluskörre váltott át: Schumann „Dichterliebe” ciklusát énekelte. S hogy Souzay ebben a világban is otthonos, azt előadása meggyőzően bizonyíthatta. Ha a legmagasabb mértékkel mérünk, ahogyan ebben az esetben csak ennek van helye, előadásából talán hiányzott az a tragikus feszültség, az elvágyódásnak, az „unendliches Leid"-nak, a végtelen szenvedésnek az a szívbemarkolóan drámai kifejezése, amit például Dietrich Fischer- Dieskau tolmácsolásában megcsodálhatunk. De úgy gondolom, az egyoldalú „Dieskau-centrizmus" sem volna helyes. S ha már sokoldalúságról van szó: nem hiszem, hogy Fischer-Dieskau a Debussy-dalokat vagy Ravel „Don Quichotte et Dulcinée”-ját - amit bravúros ráadásként hallottunk - nagyobb beleérző és stiláris készséggel tudná előadni, mint Souzay a Dichterliebe dalait. — Zongorán Dalton Baldwin kísért, megbízható, korrekt kamaramuzsikus-partnernek bizonyult. (fábián) 22 STUART MÁRIA Érdekes kezdeményezés a Miskolci Nemzeti Színházban, Schiller „Stuart Mária" című szomorújátékában Kovács Mária és Spányik Éva felváltva játssza Mária, illetve Angliai Erzsébet szerepét. A többi résztvevő Füzesi Ottó, Dariday Róbert, Szili János, Csikós Sándor, Somhegyi György. Rendező: Orosz György. Képünkön: Kovács Mária, Erzsébet és Spányik Éva, Stuart Mária szerepében. Érdekes művet vitt színre Lukács Viktor, a komárnéi Területi Magyar Színház rendezője, mint vendég Győrött, Leopold Lahosának, a neves szlovák színpadi írónak 1953-ban írott Bosszú című „groteszk tragédiáját”. A négyszemélyes kamaradráma, egy szimbolikus történet keretében arról a rombolásról beszél benne, amit az egykori diktatúra vitt végbe az emberek lelkében. A főhős, aki hajdan maga is az elnyomás áldozata volt, elégtétel utáni féktelen sóvárgásában ugyancsak gonosztevővé válik, s más életeket tesz tönkre: elvakult bosszúszomjának már az igaz emberség — a tiszta szerelem - sem tud gátat vetni. A darab szimbólum-rendszerébe komponált, s a játékban mintegy gordon-craig-i módon résztvevő díszletei és jelmezei, különös fényhatásai és szin-szimbolikája egy szomszéd ország sajátos stílustörekvéseinek üzenetét hozta. A darabban - amelyet alakuló Mikroszkóp-színpadának első előadásaként játszik a Kisfaludy Színház - különösen a rontás céltáblájául szolgáló ifjú médium. Gogó alakítójának, S. Tóth Józsefnek pontos szerepértelmezése tűnt ki, de Herendi Mária, Patassy Tibor és Csenged Aladár is tudásának legjavával járult a sikerhez. Kép: Jelenet az előadásból (Patassy Tibor és Herendi Mária). L. A PINCESZÍNHÁZ A Budapesti Ifjúsági Színpad a Pinceszínházban megtartotta az év első bemutatóját. Schwajda György „Hat fiú, hat lány" című színműve a mai fiatalok életével, sorsának alakulásával foglalkozik. Az előadást Lénei Péter rendezte. A képen: Reinitz György, Gálvölgyi János és Pandula Valéria a darab egyik jelenetében.