Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-30 / 13. szám
Aljósa vagy Miskin A tv-ben újra megnéztem a Rocco és fivérei című filmet. A vetítés előtti ismertetésben azt tartottam furcsának, hogy Roccót Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének Miskin hercegével vonták párhuzamba. Tisztán emlékszem, hogy a kritika nem A félkegyelmű, hanem a Karamazov testvérek című regénnyel vetette egybe a filmet. A Karamazov testvéreket olvastam, az én véleményem is az, hogy Rocco és Aljosa nagyon közel áll egymáshoz. — Nagy Sándorné, Budapest, Bartók Béla út. Dosztojevszkijnek ez a két figurája (Miskin herceg A félkegyelműből és Aljosa a Karamazov testvérekből) nagyon sok jellemvonásában rokon. Mindkettő szelíd, lemondó, úgynevezettszent- típus, tehát Roccót jogosan hasonlíthatjuk mindkettőhöz. Mégis indokoltabb a Karamazov testvérekkel való összevetés, már csak azért is, mert Rocco tulajdonságai — ugyanúgy, mint Aljosáéi — a testvéreivel való kapcsolatban mutatkoznak meg legélesebben. A képen: Annie Girardot és Alain Delon a Rocco és fivéreiben. Szerkesztőségi óra Nadja Tiller a Pipákban Kérem, válaszoljanak a kérdésemre: a cseh—osztrák Pipák című filmről van szó. Vitás kérdés: kik a női főszereplők? — Melyik történetben szerepel, ha szerepel Nadja Tiller? — Dala László, Eger, Arany J. u. 20/b. A Pipák című Ehrenburg-novellák alapján készült csehszlovák—osztrák film három novellából áll: A színész pipája, A lord pipája és Szent Hubertus pipája. Az első novella női főszereplője volt Nadja Tiller, a másodikban Jana Brejchova, a harmadikban pedig Vivi Bach játszott. — Képünkön: Nadja Tiller a film egyik jelenetében. Színházi élet a — Tanácsköztársaságban -Lapjuk múlt heti számában három színész nyilatkozatát olvastam a Tanácsköztársasággal kapcsolatos színházi élményeikről. Nagyon érdekes volt számomra, hiszen nagyon keveset tudok erről az időszakról, úgyhogy ha lehetséges, szeretnék bővebb értesüléseket is szerezni az akkori eseményekről. Válaszukat előre is köszönöm. Újlaki Lajosné, Budapest, XIV., Kerepesi úti lakótelep. Örömmel teszünk eleget olvasónk kérésének. Tisza Andor kultúrtörténésszel beszélgettünk. Őt kértük meg mint az események élő szemtanúját, mondja el mindazt, amit mai kultúrforradalmunkelőjátékaként tapasztalt. A Magyar Tanácsköztársaság rövid ideje alatt a magyar színházi élet gyors és hatalmas fejlődésnek indult. A Tanácsköztársaságot 1919. március 21-én kiáltották ki, és április 17-én már létrejött a Színészek Országos Szakszervezete. Az alakuló kongresszust a Pest megyei vármegyeház dísztermében tartották. A főtitkár Lugosi Béla lett. A tanácskozás első vívmányként kimondta: nincs különbség pesti és vidéki színész között. Lugosi Béla megnyitó beszédében a többi között így szólt erről: »Nem ismerek pesti színészt és vidéki színészt, csak színészt és nem színészt ismerek ... Oly egyformaságot, oly kiegyenlítődést kell teremtenünk, hogy a vidéken működő színésznek ne legyen szerencse, ha Budapestre kerül és a Budapestre került színésznek ne legyen lefokozás, ha vidéken kell működnie.— A vidéki és pesti színészekből megalakult a magyar színjátszás történetének legnagyobb — hatszáz tagú — társulata. A különböző osztályok vezetői Balázs Béla, Bánóczy László, Gábor Andor és Bálint Lajos lettek. Tizenhárom, úgynevezett kollektív színtársulat járta az országot, Bálint Lajos vezetésével. A társulatok központi színháza a Városligetben, az egykori Föld Színházban működött. A fővárosi, államosított színházak élére Ambrus Zoltán, Beöthy László, Jób Dániel és Bárdos Artur került. — A munkások éltek a számukra biztosított lehetőségekkel. A nézőterek az első élménykeresők sokaságával népesültek be. Este úgynevezettkommersz darabokatjátszottak a színházak a pénzért, de vasárnap délelőttönként és hétköznap délutánonként a legjobb, legnívósabb műveket tűzték műsorukra. Ezekre az előadásokra a színházi pénztárak nem árusítottak belépőt — a szakszervezetek osztották a jegyeket. A munkások új élményeket kerestek. A közönség hallatlanul lelkes volt, és a színészeket is ambicionálta az a hallatlan érdeklődés, az a soha nem tapasztalt fluidum vonzotta őket, ami a nézőtér felől áramlott a színpadra. Olyan atmoszférája volt a színházaknak amit eddig még sohasem tapasztaltak. — Egymást követték az előadások. Persze, sok új mű nem született. Nagyobb részt a régi darabokat újították fel. A Nemzeti Színház Hauptmann -A bundáját újította fel. Játszották Pogány József háromfelvonásos Napóleondrámáját és Gogol -A revizorját. Többször tűzték műsorra aRemény—t, aDadá—t és aFösvény—t. Új műként szerepelt Mikes Lajos négyfelvonásos, haladó szellemű szatírája, melyet Csathó Kálmán rendezett. Címe:Nem lesz bankett. Május elsején Bródy Sándor alkalmi egyfelvonásosát, az “Orgonavirág”ot tűzték műsorra, melyet ugyanazon a napon a Víg- és a Magyar Színház is bemutatott. — A Vígszínház műsorában leggyakrabban Barta Lajos két egyfelvonásosa, a “Forradalom- és a “Sötét ház, Halasi Andor műve, “Az utolsó álom. Shaw “Candid—ja, Csokonai -özvegy Karnyóné—ja és Hauptmann -Taka-