Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
moszférát teremteni a vidéki színházak körül. A színház évadnyitó bemutatója : Felkai »Boszorkányok pedig nincsenek« című műve. Utána műsorra tűzzük — kapcsolódva a Gorkij-évfordulóhoz — a »Vassza Zseleznová«-t, majd Anouilh boszorkányperét, a »Pacsirtát«-t, Németh László az előítéletek ellen szenvedélyesen síkraszálló »Utazásá~-t, Vészi Endre »Don Quijoté«jét, Jókai »És mégis mozog a földcímű művét, Ustinov a »Célfotó« című darabját, valamint a »Lear király«-t és végül a tények dokumentáló erejének eszközével érvelő Peter Weiss »Beszélgetések Vietnamról« című művét. Szeretnénk továbbfejleszteni az idei évadban megindított »Mikroszínpad«-programunkat, melynek műsortervén Oproiu román szerző »Én nem vagyok az Eiffel-torony«, a csehszlovák Solovic: »Ki törte be Kamp Dániel fejét?«, a kubai José Triana: »Gyilkosok éjszakája« és Bayer: »Tizenévesek«, végül az osztrák Csokor: »Jel a falon« című művét. Az eredeti zenés bemutatók sorát Bágya—Vincent—Kristóf: »Egy párizsi galeri« című musicaljével és Kerekes—Hubait—Lengyel: »Házasodj Ausztria« zenés vígjátékával kívánjuk folytatni. Egyidejűleg szeretnénk előbbre vinni színházunk régebbi tervei között szereplő vígopera-részleg kialakítását.» Színházunkból a Máthé Eta— Csizmadia László házaspár Szegedre szerződik, Parragi Mária Kecskemétre. Új tagjaink: Révész István, Bak Mária a kaposvári színháztól, Környei Oszkár Veszprémből, Ács Gyula a Déryné Színháztól, valamint Sárosi Gábor két szerepre a Kecskeméti Katona József Színháztól. Tárgyalásokat folytatunk a jövő évaddal kapcsolatos vendégszereplésről Psota Irénnel, Tompa Sándorral és Egri István rendezővel. Taar Ferenc, DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ A korábban elkezdett törekvéseknek most kezdenek beérni a gyümölcsei. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy korszerű és egyben népszerű színházat igyekszünk megvalósítani. A kettő ötvözete fáradságos, több évadra szóló, bonyolult műsorpolitikai, közönségszervezési és gazdálkodási feladat egyidejű megoldását jelenti. Az idei évad — egybehangzó vélemények szerint, s a korábbi évadokhoz viszonyítva — sikeresebb, művészi értékekben gazdagabb és népszerűbb is volt, ezt mutatja a látogatottság növekedése és a gazdasági eredmények javulása is. Éppen ez a sikeres évad állít elénk magasabb mércét a továbbiakra nézve. Kerekes Imre pályadíjat nyert dai«rabjának, a »Kapaszkodj Malvin«nak, valamint Erkel »Hunyadi«-jának és O'Neill »Amerikai Elektrájá«-nak volt legnagyobb művészi — és egyben közönségsikere. A legnagyobb közönségsikert egyébként Kövesdi Nagy— Szenes—Dobos: »Isten véled édes Piroskám« című minioperettje érte el.) Leggyengébben a »Maya«, illetve a két Mrozetc-egyfelvonásos sikerült. Részint szereposztási hibák, stílusbeli bizonytalanságok játszottak közre, részint érdektelenek voltak maguk a darabok is a közönség számára. Szeretem a békességet és tartozom az igazságnak is annyival, hogy jól. Legfeljebb azt hiányolom, hogy a nem eredeti, de egyébként rendezőileg, vagy színészileg érdekes, újszerű felfogást mutató bemutatókra nem igen figyel oda a fővárosi kritika. Ez is egyik oka lehet annak, hogy arra érdemes, de már valahol lejátszott új magyar darabokat sem igen vesznek át más színházak. Helytelen gyakorlat! Jó volna egyszer, kölcsönösen, szembenéznünk ezzel. Következetesen folytatjuk előbb a már nagyjából vázolt művészi és színházpolitikai törekvéseinket, még nagyobb teret adva a sokszínűségnek, a gondolati és művészi megformálásbeli maiságnak. A klasszikusokat, a »Lear király«, Erkel »Bánk bán«-ja és Verdi rég nem játszott »Ármány és szerelem« című operája képviseli, öszszesen 3—4, lehetőleg eredeti, de mindenképpen új magyar drámának adunk helyet, s ezek: Illyés »Kegyenc«-e, Kerekes Imre készülő új darabja, Raffai Sarolta sikert aratott műve, Révész Gy. István készülő új drámája és további munkában levő színművek közül fognak kikerülni, elég folynak a tárgyalások. Első- 6sorban fiatalokkal kívánjuk frissíteni társulatunkat. A főiskoláról Mank Magda már aláírta szerződését, Pallos Gyöngyi, Gyulai Edit és Beke István új énekes-színész tagjaink. Tőlünk Dégi István a Madách Színházhoz, Huszár László a szolnoki színházhoz, Csányi Árpád tervező a Nemzeti Színházhoz távozik, s bejelentette távozási szándékát Simor Ottó is. Albert Miklós az Operaházhoz kerül. Nógrádi Róbert, PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ Tizenhat bemutató, köztük két opera, egy egész estét betöltő balettkompozíció, néhány operett és zenés vígjáték, új előadások a gyermekszínházban, hat prózai műsordarab közül négy ősbemutató, egy eredeti bemutatószámba menő »újra-felfedezés«, kétszáztízezer néző, rengeteg munka, sok siker, néhány kudarc , sablonos felsorolás, de talán jól jellemzi ezt a mozgalmas színiévadot. Volt jól néhány előadásunk, amelyben határozott, kiforrott színpadi nyelven szólaltunk meg, amikor műsordarabjainkat szuggesztív, magával ragadó előadásban tudtuk színre vinni. Persze voltak kudarcaink is. Egy-két esetben hibás volt a darabválasztás. De előfordult az is, hogy a merész, eredeti koncepció hiánya juttatta produkciónkat az átlagelőadások keserves sorsára. Végül is: terveink jó része valóra vált, az évad mérlege — úgy érzem — pozitív. Több bemutatónkat egymással • egyenrangú, jó produkciónak tartom, így Rozov »Érettségi találkozójá«-t, Gosztonyi »Sziget« című drámájának előadását, Shakespeare »VI. Henrik~-ét, a »Tetovált rózsá«-t, az »Aida« kirobbanó sikerű előadását. Melyik volt a legsikertelenebb? Hadd válaszoljak a kérdésre kérdéssel. Miért nem születnek új, modern musicalek, vagy friss mai operettek a magyar zeneszerzők műhelyeiben? A kritika, ha foglalkozik valamely produkcióval, függetlenül attól, jót ír-e, vagy rosszat, már segít. A kritika létezésének puszta tényével inspirál, mert biztosítja a színházi élet nélkülözhetetlen kellékét, a publicitást. Azt hiszem, minden vidéki színház lényegében egyformán szenved a publicitás hiánya miatt. A kritikusok pedig — tegyük hozzá, joggal — panaszkodnak: túl sok a bemutató, egyszerűen nincs hely valamennyi színház jelentős vállalkozásainak ismertetésére. Nem lehetne-e meghonosítani nálunk is a terjedelmes, elemző kritika mellett a rövid, 30—40 soros recenzió műfaját? 4- Jövőre feltétlen újabb eredeti magyar bemutatót tervezünk, de végleges választásunk még nincs. Azt hiszem érdekes lesz Anouilh: »Meghívás a kastélyba« című darabjának ősbemutatója, Heltai »Lumpáciuszá«nak, a »Kaukázusi krétakörének, a »Sok hűhó«-nak, a »Hunyadi László«nak és a »Gentlemanek« című beatmusicalnek színrevitele. A társulat összetételében viszonyítólag kevés változás történik. Erese Margit az Operaházba, Meszléri Judit, Földesi Margit és Vetró Margit pedig más vidéki színházba szerződik. Új tagjaink: Szabó Tünde, Mészöly Katalin, Vág Mari és Sólyom Katalin. A Pécsi Nemzeti Színház egyik jelentékeny bemutatója volt az elmúlt évadban Gosztonyi János »A sziget« című drámája