Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

Ismeri a szandi-mandit? A produkciós szoba ajtaja mögül alacsony kutya tápászkodik fel, ami­kor belépünk. Mulatságosan hosszú orrú, lógó fülű jószág, fajtájára nézve tacskó. Okos szemével, barátságosan nézegeti az ismeretlen arcokat. — Filmünk egyik főszereplője — mutat rá Gyarmathy Lívia rendező, aki első játékfilmjének forgatását ké­szíti elő. — Nemcsak főszereplő, egy kicsit magán hordja a film stílusje­gyeit is: szeretnénk, ha ez a most ké­szülő film olyan bölcsen mulatságos, okosan ironikus, kedvesen groteszk lenne, mint ez a kutya ... A készülő film címe: „Ismeri a szandi-mandit?" Mert a szandi-mandit ismerni kell. A szandi-mandi a vi­lágszám. Valamikor, hajdanán, való­színűleg Sunday, Monday volt a címe, de a filmben már mint hamisítatlan szandi-mandi hangzik el. Tamássy Zdenkó úgy komponálta meg, ahogy a külvárosi kiskocsmák máshoz szokott zenészeinek keze alatt egy világszám felcsendülhet. Lassabbnak, talán lá­­gyabbnak, és mindenesetre provinciá­­lisabbnak. — A cselekményről tulajdonképpen nagyon keveset tudok mondani, mert filmünk elsősorban a helyzetek film­je. A két női főszereplő, a tizenhat­éves gimnazista Júlia, és az elvonó­kúrát megjárt, sok munkahelyről ki­kopott harminc körüli vörös hajú nő, aki jó munkaerő, mégis mindenütt za­var támad körülötte, valójában csak arra szolgál, hogy rajtuk keresztül egy közeget mutathassunk be. Egy üzem, egy modern vegyipari gyár közegét, amelybe ez a két idegen belecseppen, és amelyet mi kicsit ironikusan, ki­csit belülről szeretnénk bemutatni. Minthogy magam is évekig dolgoztam, mint vegyészmérnök, üzemben, közel áll hozzám ez a környezet, ez a világ, az üzemi élet apró örömei és bosszú­ságai, sztereotípiái, és az ebből fakadó kisebb-nagyobb konfliktusok ... — A színhely, ahol forgatunk, a százhalombattai olajfinomító új üzem­része lesz — veszi át a szót Böször­ményi Géza, a forgatókönyv társszer­zője. — Magam is vegyészmérnök vagyok, de nemcsak mint műszaki embert, hanem mint egyszerű szem­­lélődőt is lenyűgözött ez a hatalmas, impozánsan modern üzem. — A film stílusát tekintve Tati a példakép — folytatja Gyarmathy Lí­via —, de mi lényegesen kevésbé szándékozunk absztrahálni a hely­színt, stilizálni a figurákat, mint ahogy azt Táti teszi. A két főszereplő személyéről majd csak a próbafelvé­telek alapján döntünk, de már bizo­nyos, hogy néhány fontosabb szerepet kik fognak majd alakítani, így pél­dául Sztankay István egy nők után bolonduló, jóképű sofőrt alakít majd. Kiss Manyi egy minden lében kanál portásnőt, és játszik még a filmben Dayka Margit, Nagy Anna, és Gyenge Árpád is. Csik István A BESZÉLŐ KÖNTÖS. A török alvezír és a rendező a délutáni forgatás megkezdésére várnak (Gyenge Árpád, Temesvári Károly, Sarlai Imre és Fejér Tamás) Szür­s uram, Kecskemét főbírája boldogan öleli magához kiszabadított feleségét (Zentai Ferenc és Császár Angéla) A kurucok a filmgyár autóbuszának árnyékában hűsölnek . Az örökös Palásthy György rendező még új filmjének, a ,,Hazai pályá”-nak utó­munkálatait irányítja, de fél szemmel már a következő, szeptemberben in­duló produkcióra figyel, amelynek cí­me: „Az örökös”. — Egy mesés összegű amerikai örökség körül csapnak össze hősünk felett a hullámok. A film azt vizsgál­ja, hogy ma, a mi társadalmi rend­szerünkben egy ilyen „megrázkódta­tás" hogyan hat az emberekre, kör­nyezetükre, miképpen befolyásolja tetteiket. Egy felnőtt embernek hu­szonegynéhány év, néha egymásnak ellentmondó tapasztalataival a háta mögött kell egy súlyos kérdésben dön­teni. A film műfaja vígjáték, sőt, mint a film alcíme is jelzi: konvertábilis komédia. Nem szatíra, csak affelé haj­lik; a néző tehát nem önmagát, ha­nem mert erre nagyon hajlamos, má­sokat vél felfedezni a film enyhén tor­zító tükrében. Korábbi vígjátékaim közül a „Másfél millió”-val rokonít­ható, hasonló indíttatású, hangvétele tehát olaszos, szerelemmel, sok vidám­sággal. A főszerepeket — úgy tervez-

Next