Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
TELEVÍZIÓ Fáklya A műsorszerkesztőséget dicsérte a puszta felsorolás: útifilm, jazziskola, pompás show, érdekvédelmi műsor, folytatásos krimi, kis tévéfilmek, közgazdasági vetélkedő, népdalénekesek versenye, riportok, versösszeállítás, színházi közvetítés, nagyfilm, futballmeccs és sok más tette változatossá a múlt hét műsorát. A külföldi vendég, aki mindent meg akar tudni rólunk, fel se álljon foteljéből, a tévé elől, ezt tanácsolnám neki! A Fáklya a hét legigényesebb műsora volt. Kissé ünnepélyes ez a folyóirat, inkább almanachnak nevezném, mert a négyhavonkénti megjelenés elmerevíti a szerkesztői szándékot. Ezért aztán egy fiatal költő (Marsall László) bemutatása aránytalanul nagy megtiszteltetésnek látszott, a bevezetővel is megfejelt két tévéfilmecske pedig pazarlásnak. Illés Endre esszéje oldotta a műsort, de mellette látni szerettünk volna párperces villanó riportokat alkotókkal, könyvkritikákat (írók mutassák be egymást) magvas kerekasztal-vitát, és szerteszét elpötyögtetve több verset. A folyóirat most kissé komoly, sőt komor. Úgy gondolom, hogy az erre alkalmas írók személyes jelenléte változatosabbá tenné a lapot. Harmadik száma után a Fáklya még mindig „időszaki kiadvány”; kapjon hát „lapengedélyt”, jelentkezzen legalább kéthavonként, s akkor a szerkesztő (Lendvai György) pergőbb számokat készíthet. Karinthy Frigyes Hasműtét című novellájának feldolgozása jól sikerült. Ez a miniatűr Illés Endre szavait is igazolta (aki az anekdota elleni támadásokról mutatta ki, hogy azok, bizony, magasba nyúló irodalmi hegyláncokat pufogtató ágyúzások) , sohasem a műfajokkal, hanem az alkotók szemléletével és igényességével van baj — hiszen egy rövid, csattanós, legtöbbször humoros történet mindenre képes, karaktereket mutathat fel, társadalmakba világíthat be. Karinthy novellája tipikus anekdota: a valószínűleg megtörtént, vagy híresztelt eset valóságát is érezzük mögötte. Kovács Károly alakította a pokróc modorú sebészprofesszort, aki — hogy kiismerje és leszerelje lázadó adjunktusát — képes fölöslegesen megoperáltatni magát; csapkodása, mennydörgése, gúnyos fölénye, az érzelmeit rejtő rekedt dörmögése szórakoztatóan és hiánytalanul idézte elénk a figurát. Horváth Ádám rendező kurta negyedóra alatt, kevés helyszínen építette fel ezt a kis tévéfilm remeklést. Rónay György Éjszakai vendége nehezebb feladat elé állította. A lelkiismeretével vívódó vitorlázó — aki egy viharban kivesztette a feleségét — zárkózott ember, nemcsak bűnét (ha van), de magát se tárja fel. A rendőrség nem tudott vele mit kezdeni, átengedte nekünk a nyomozást. De az író takargatja őt, múltját, szerelmét, hiúságát, féltékenységét, vagy kihűlt érzelmeit, cinizmusát, sportemberi erőszakosságát kellene látnunk, hogy megsejtsük az igazságot, így ez a körül nem járható alak önmagát járja körül, ténfereg a nyikorgó padlón, rákönyököl a csikorgó díszletre, egy művi világban, hangerővel akarja bizonyítani létezését. Horváth Ádám körülményesen lassú tempójú rendezése túl komollyá tette a darabot, s talán, ha egy színésszel játszatta volna a bűnöst és megszemélyesített lelkiismeretét, ez a játék egyszerűsítette és értelmezte volna a jelenetet. A hét bőkezűen szerkesztett műsorában még két új magyar tévéfilmet láttunk. A Mesterségem a szerelem (Szende szélhámosok sorozat) írója nem jeleskedett, munkájában dramaturgiai patentek kapcsolódtak egymásba, és szövege riport színvonalú volt. A túl nagy apparátussal forgatott filmben csupán egy percekre feltűnő epizódistára kellett odafigyelni. Verebély Ivánra, aki eredeti komikus tehetség. Egy új, induló sorozat a Szülők, nevelők egymás közt exkluzív címet viseli; kíváncsian várom, miként zárnak ki ebből, hiszen se szülő, se nevelő nem vagyok. Meg kell mondanom nehéz dolguk lesz,* nem hagyom* magam, mert a riogató cím és bevezető dacára megnéztem az első részt, s egy jó tévéjátékot láttam. Benedek Katalin A haladékban egy pedagógiai tételt csomagol be hangulatokba, finom megfigyelésekbe, jól megírt dráma-töredékekbe. A munkájába menekülő apa és a dekoratív, de butácska mama mellett bizony elkanászodik a kamaszfiú, éles szemmel figyeli szüleit, s tulajdonképpen nem azok tudnak keveset róla, hanem ő tud túl sokat róluk. Katkics Ilona kitűnően elevenítette meg a gyerekek világát. A felnőttek, bizony, kilógtak ebből a produkcióból, Simon György bántóan gyenge alakítást nyújtott. Laci szerepében Barna Imre nagyvonalú magabiztossággal, sokszínűen játszott. Katkics Ilona sajátos rendezői tehetségét nem kell felfedezni — reméljük, evvel a sorozattal új lehetőségeket kap majd. Berek Katalin József Attila műsora a ritka, nagy élmények közé tartozik. A költő halálának évfordulóján (Ascher Gabriella szerkesztésében) az alkalomhoz illő válogatásban a komorabb hangú versekből szavalt. Új és kitűnő lelemény volt a Pszichoanalitikus naplóból vett részletek bemutatása. Berek Katalin ebben is remekelt, a képernyőt betöltő arc szinte minden játék, mimika nélkül idézte elénk a széthulló tudatú költőt, aki még itt is játszik a szavakkal, versmotívumokat villant fel, de mindezt átszövi az a végzetes szorongás, az a felnagyított bűntudat és bűnvád, ami alatt végül összeroppant. Berek Katalin az előadóművészet csúcsára ért fel; nagy költők társául szegődött, és nagy költők említésekor őrá asszociálunk. Gáli István Berek Katalin nagy sikerű előadóestet adott Mesterségem a szerelem (Szabó Gyula és Verebély Iván)