Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-31 / 35. szám

Filmrendező és pszichológus VAS JUDIT ÚJ FILMJE ÉRDEKES KÍSÉRLETEKRŐL Az ezer ötlettel és szeretettel berendezett kelenvölgyi óvoda egyik kis­padján beszélgetünk Vas Judittal, aki itt forgatja legújabb filmjét „A módszer”-t. A film, amelynek tizennyolc gyermek- és egyetlen felnőtt sze­replője van, Lewin híres módszerét viszi filmvászonra. Lewin, korunk egyik legnagyobb pszichológusa, a harmincas évek fasiszta Németországából, mint annyi más tudós, menekülni kényszerült. Amerikában telepe­dett le és itt dolgozta ki az azóta már világhíres neve­lési elméletét. Miről is szól ez a film? — Négy hónapon keresztül 18 gyereket hatos csopor­tokba osztva, különböző nevelési hatásoknak tettünk ki. Ez időszak alatt az óvodások egyik része teljes anar­chiában nevelődött, a másik csoport kemény diktatúrá­ban, a harmadik pedig teljes demokráciában. A gyere­kek és a pedagógus a négy hónap alatt mindig hasonló körülmények között találkoztak. A film mindennek esszenciája. Egyetlen munkanapot mutatunk be. Az óvó­nő ezen a napon mindhárom csoportot a gyerekeknek mindig kedves gyurmamunkával bízza meg. Az ered­ménytől mi magunk is megdöbbentünk. Szoktatott ka­meránk a tanúja, hogy az anarchiában neveltek közül egyetlen egy sem fedezi fel a gyurmamunka örömeit. A diktatúrában tartottak mind egyfajta tojást készítenek. Hátborzongató volt, amikor megjelent közöttük a tudálé­kos, a mindent jobban tudó, az óvónőnek árulkodó, hí­zelgő típus. És hihetetlen az élmény: az úgynevezett de­mokratikus módszerrel szoktatott gyerekek kis asztala valósággal összeroskadt a színpompás, és szinte képző­­művészeti alkotásoknak beillő „művek” alatt. Kis csir­kék, itatok, tojások, nyuszik és ki tudja még megmon­dani, hányféle variánsa a gyermeki fantáziának. Vas Judit a Színház és Filmművészeti Főiskolát tizen­négy esztendeje végezte el. Diákévei azonban tovább folytatódtak. Alig, hogy indexében megszáradt az utol­só államvizsgákat hitelesítő pecsét, új egyetemre jelent­kezett, és azóta már nemcsak filmrendező, de végzett pszichológus is, így aligha véletlen, hogy az utóbbi esz­tendőkben ezekre a lélektani kisfilmekre specializálta magát. — Miért éppen a pszichológiát választotta kiegészítő szakként? — Mert anya vagyok. Vannak emberek, akik ösztö­nösen remekül nevelik a gyerekeiket; nekem mindent meg kellett tanulnom, így aztán elmondhatom: sokat köszönhetek a lányomnak. Éveken keresztül anatéma volt nálunk a pszichológia. Mikor az első ilyen témájú forgatókönyvem benyújtottam, sokan csodálkozva néz­tek rám. Mi ez? Szerencsémre, csoportvezetőm, a feled­hetetlen Deák György erősen biztatott. Az ő segítségével nyertem meg szakmai tanácsadóként Mérei Ferencet és Kántás Lászlót és az ő útmutatásukkal láthattak nap­világot az azóta már sorozattá vált pszichológiai kis­­filmjeim, a „Kancsalság”, a „Kapcsolatok”, a „Ki a ba­rátod?”, és most „A módszer”. Aligha hiszem, hogy csak én volnék az egyetlen, akinek a gyermeknevelés­hez szüksége volna pszichológiai útmutatásokra. Min­dent tanulunk manapság, ezt az egyetlent, a legfonto­sabbat nem! Tükörfilmeket szeretnék csinálni. Olyano­kat, amelyekbe ha belenézünk, nem valami csodát lá­tunk, csupán jobban megértjük önmagunkat és a kör­nyezetünket is. — És mik a legközelebbi tervei? — Egyik pszichológiai film témája hozza a másikat, így természetesen folytatni szeretném ezt a sorozatot. És ha már a vágyaknál tartunk? Szeretnék csinálni egy science fictiont, de a témát nem technikailag közelíte­ném meg, hanem a jövő emberének a lelkébe akarok belelátni. Szerencsés vagyok. Tulajdonképpen semmi más nem érdekel úgy, mint az a világ, amelyet feltér­képezhetek — mondja, és a hangjában ritkán hallható megelégedettség van ... Lelkes Éva Vas Judit a film rendezője Az egyik kisfilm azt kutatja, hogy ősi ösztön­e az agresszivitás Jelenet a Módszer című filmből 11

Next