Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

Siker színpadon, dobogón D­ Martírio: Dobos Ildikó Garcia Lorca „Bernarda háza” cí­mű drámájának voltaképpeni hőse: Pepe el Romano, nem jelenik meg a színpadon. De hogy mégis jelen van, ez Dobos Ildikó Martírio alakításának köszönhető. Energiájában, vágyában és pillantásában ott él Pepe. A fiatal színésznő, aki ezzel a sze­reppel most kirobbanó sikert aratott a Miskolci Nemzeti Színházban, nehe­zen találta meg a helyét a színészi pályán. Negyedéves főiskolás korában a Madách Színházban eljátszotta a „Simone Machard látomásai” című Brecht-darab főszerepét. A tandráma azonban nem aratott sikert. Később az „Omlás” című film főszerepére hívták meg... — Már sokat forgat­tunk a filmből — emlékszik vissza Dobos Ildikó —, mikor több heti munka után visszavették tőlem a sze­repet. Érdekes, én is még nem tudtam róla, de osztálytársaim, és a szakma már igen. Másnap vizsga következett a főiskolán. Kollégáim: Béres Ilona, Tordai Teri, Halász Judit, Szegedi Erika és a többiek, szinte testőrként vettek körül, hogy ne tudjam meg a szomorú hírt a vizsgáig. Azután ter­mészetesen megtudtam mindent. Eleinte nagyon megtört a dolog, de végül rájöttem, nem dőlt össze a vi­lág. Diplomaosztás után Miskolcra szerződtem, öt éve a miskolci színház tagja. A „Háború és béke” Natasa szerepében lépett fel először, és eljátszott egy másik Natasát Gorkij „Éjjeli mene­dékhely” című drámájában. Szeretet­tel emlékszik vissza Tóth Mari szere­pére és a „Rozsdatemető” Reich Ka­tójára. De bemutatkozott, mint szub­­rett és krimi-vígjáték szereplő is, mert szereti sokféleképp kipróbálni tehetségét. — A színház vezetőinek bizalma egyre nagyobb magabiztosságot adott. Néhány évvel ezelőtt eljátszhattam Tennessee Williams „Múlt nyáron" című darabjában Catherine Holly sze­repét. A Bernarda házához hasonlóan itt is fel kellett idéznem egy férfiala­kot, a meggyilkolt Sebastian Venablet. E Williams-drámát remélem Buda­pesten is bemutatják majd, mert a szerep olyan színészi lehetőségeket nyújt, mint Blanche du Bois alakja .­A vágy villamosá”-ban. — Most természetesen Martirio foglalkoztat. Nem csináltunk belőle testi hibás, vagy patologikus intrikust, megpróbáltam eljátszani, hogy Mar­tirio minden bűne féltékenységéből, tehát szerelméből fakad. Energikusan, felszabadultan beszél, s reméli, hogy az újabb feladatok még tovább érlelik majd képességeit. (n. t.) Egyedül a pódiumon Csak lassan ismerték el. Hosszú időbe — nyolc évbe — telt, mire be­futott. Úgy érezte, hogy ez az örökké­valóság. Ez alatt a nyolc esztendő alatt nagyon kétes értékű bárműso­rokban lépett fel. Ma azonban el­mondhatja magáról Hofi Géza, hogy az egyik legnépszerűbb parodista. A meghatározás, hogy parodista, voltaképpen nem is helytálló. Mert nemcsak az. Énekes és színész is, író és táncos is, már-már egy új mű­faj teremtője. És példaképei sem pa­­rodisták. Rajong Samy Danisért és Gene Kellyért. Emlékeztet azokra is, akik először francia kiskocsmákban próbálkoztak véleményt mondani a világról. Pályáját vidéki színészként kezdte. Szendra Józsefet, egykori szín­­igazgatóját mesterének és patrónusá­­nak tekinti (csak zárójelben jegyzem meg, hogy remekül utánozza). Estéről estére megjelenik a pódiu­mon. Egyedül — szemben a közönség­gel — és parodizál. Ismerünk olyan parodistákat, akik hangokat utánoz­nak, mások mozdulatokat. Hofi stílust parodizál. Mindenből a groteszket lát­ja meg. „Parodizálni csak a nagyon jót, vagy a nagyon rosszat lehet" — mondja, és a hétköznapok neki dol­goznak. Ezért aztán folytonosan új számokat csinál. Akkor is így tett, amikor nem volt divatban, amikor „szabadúszó” volt. Most meg szinte kötelezőnek tartja a mindennapi meg­újulást. Azt mondja, hogy amit tud, azt so­hasem tanulta. A főiskolára hiába je­lentkezett , nem vették fel. A szí­nészi mesterséggel néhány hónapig Rózsahegyi Kálmánnal ismerkedett. De ott sem az volt a tananyag, ami­vel napjainkban népszerűvé vált. A filozófiája? „Ami aktuális, arra mindenki oda­figyel, ha az aktuálisat parodizálom, akkor rám is figyelnek.” Vágyai ? ..A legnagyobb? Ha lenne egy revü­­színház ...” Hogy mi fooldogítja? Furcsa, dli­zní­p, amikor találkoz­tunk, hosszú idő óta először volt bol­dog. Megtudta, hogy egy pályatársa rosszat mondott róla. „Eddig sohasem mertem hinni, hogy fúrnak, ez nagy­képűség lett volna”... Tudja hogy felkapták. Azt mondja, hogy gázt és féket is kell adni ilyen­kor, meg kell önmagát fékeznie, hogy ne rohanjon, ne vállaljon el mindent, csak akkor lépjen a színre, ha van is mit mondania. Bírja-e vajon a kí­sértést, meg azt, hogy folytonosan új és új számmal jelentkezzék? Tervei ? Politikai paródiát szeretne csinálni. (1. é.) „Martirio minden bűne szerelméből fakad .. (Baczkovich felv.) Hofi Gézának Sammy Davis és Gene Kelly a példaképe 12

Next