Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-15 / 7. szám
randellónak, Lorcónak műveit, valamint klasszikusokat, Racine-t, Szophoklészt, Euripidészt is. A harminckét tagú együttes tagjai „mellékfoglalkozásként” űzték a színjátszást; nem ez volt a fő kereseti forrásuk: festők, muzsikusok, diákok, művészeti rajongók közül kerültek ki. Szereplésük kezdettől fogva szálka volt az amerikai hatóságok szemében. S bár 1961-ben a Nemzetek Színháza Fesztiválján elnyerték a Kísérleti Színházak Nagydíját, az Egyesült Államokban sorsuk meg volt pecsételve, összesen huszonkét bemutatót tartottak az USA-ban. Közben állandóan helyiséget kellett cserélniük. Hol tűzveszély, hol csendháborítás, rendzavarás, illemsértés ürügyén kötöttek beléjük, és űzték őket egyik helyről a másikra. A mérték azonban 1963-ban telt be, amikor bemutatták A fegyház című új darabjukat, amely egy Japánban állomásozó amerikai tengerészgyalogos egység büntető barakkjának életét mutatta be. Az élesen háborúellenes, antiimperialista, leleplező színművet úgy hallgattatták el, hogy adóhátralék címén hatalmas összeget követeltek a Living Theatre-től, két vezetőjét, Masinát és Becket pedig börtönbüntetésre ítélték. Avignon élete felbolydul A társulatnak nem maradt más választása, mint elhagyni hazáját. Európába költöztek és azóta is itt dolgoznak. Az országutakat járják. Voltak Angliában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban. Szerepeltek tornatermekben, piacokon, várótermekben, szállodai hallókban, és egyszer a Róma melletti Rocca Linebaldában, egy 180 szobás kastélyban is. Több mint két hónapig tartózkodtak például a középitáliai „Vörös Emiliá”-ban, amelynek többségében kommunista és szocialista törvényhatóságai lehetővé tették számukra, hogy úgyszólván minden nagyobb községben lehorgonyozzanak egy-egy előadásra. Így került el a Living Theatre 1968-ban Avignonba, a fesztiváligazgatóság meghívására. Odaérkezésük dátuma szinte jelképes. Május 13-án, a franciaországi diáktüntetések csúcspontján telepedtek le a kis vidéki városban. Egy elhagyott régi iskola, a Lycée Mistral épületében ütöttek tanyát. A körülöttük zajló események hatására elhatározták, hogy a júliusban sorra kerülő fesztiválon, eredeti tervüktől eltérően, új produkcióval is fellépnek, így született meg a Paradise Now, amelynek központi témája a forradalom. A tervnek hamarosan híre ment és a vén Lycée Mistralban valóságos kollektív színházi műhely alakult ki. Az ország minden tájáról Avignonba zarándokoltak diákok, írók, művészek, hogy élményeikkel, gondolataikkal, ötleteikkel gazdagítsák az előadás tematikáját. A két hónapig tartó próbák és előkészületek felbolygatták Avignon életét. Jellemző, hogy a parlamenti választásokon a gaulle-ista jelölt egyik legfőbb választási „érve” a város szocialista polgármesterével szemben az volt, hogy „beengedte Avignonba az anarchista, felforgató, erkölcstelen amerikai csepűrágókat”. Ilyen előzmények után került sor a Paradise Now avignoni bemutatójára. A darab valójában tömegméretű happening jellegét öltötte. A színészek ötórás megszakítás nélküli előadásukban mutatják be a forradalom különböző aspektusait: a partizánháborútól a kulturális forradalmon keresztül a nemi felszabadulásig. A szerzők művüket álomutazásnak nevezik, amelyben nyolc állomás jelzi a különböző témaköröket. A színpad hagyományos eszközeit: díszleteket, kosztümöket, világítási effektusokat teljesen elhagyják. Előadásuk hatékonyságát a szó és a mozdulat erejétől várják. Képről képre felszólításokkal, kérdésekkel, mozgósító jelszavakkal egyre aktívabban igyekeznek bevonni a nézőket a cselekménybe. Ez a folyamat kulminál a produkció végén, amikor a színészek cselekvésre szólítják fel a közönséget, és együttesen vonulnak az utcára, hogy követeléseik megvalósításáért tüntessenek. A harmadik előadáson ez a zárójelenet oly tökéletesen sikerült, hogy a hatóságok elhatározták, nem tűrik tovább a „Paradise Now” színrevitelét. A Living Theatre viszont nem volt hajlandó kihagyni repertoárjából sem ezt a darabot, sem a vietnami háború és az amerikai faji megkülönböztetés ellen tiltakozó ,,Mysteries”-t. Ezért kellett elhagyniuk Avignont. Most visszatért Amerikába a maroknyi művészcsoport, az avantgarde színháznak olykor kétségtelenül kissé zavaros szemléletű, anarchista hajlamú, de áldozatkész és elkötelezett gárdája. Folyik a próba. Julian Beck utasításokat ad a társulat tagjainak. Középen áll a huszonnyolc éves Rufus Collins, a Living Theatre kiváló néger színésze Arcok és pillanatok próba közben Judith Matina, a társulat egyik női tagja