Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-01 / 5. szám

Tessék továbbmenni ÚJ MŰSOR A MIKROSZKÓP SZÍNPADON A JELZŐN GONDOLKOZOM. Igen, a jelzőn, amely a nevemmel kapcso­latban hangzik majd el esetleg a Mik­roszkóp Színpadon aznap este, amikor ez a kritika megjelenik. Mert, a ka­baré friss reagálásához újabban ez is hozzátartozik. Kritikus­ kollégám meg­írta bírálatát a vasárnap reggeli lap­ban, este pedig már ő volt az igazgató­konferanszié mellékesen odavetett példája az unalmas újságírásra. Nem a kritikája kapcsán. Csupán a kritikus neve hangzott el, meg a minősítése. Hogy sportnyelven fejezzem ki ma­gam: mélyütés. És már-már rettegve gondolok arra, hogy elirigyelhetik a konferansziétól ezt a gyakorlatot a színészek is és eljön az idő, amikor Hamlet, Görgey vagy Aase anyó félbe­hagyja a szerepét, hogy megjegyezze: X. Y. kritikus tehetségtelen. A MIKROSZKÓP SZÍNPAD új mű­sora egyébként sokkal jobb a megelő­zőeknél. Szórakoztatóbb, hatásosabb. Nagy része van ebben annak, hogy egy súlyos ballasztjától megszabadult. A második részt teljesen lefoglaló klasszikus­ átköltésekre gondolok, ame­lyeknek vitatható értékű iróniája nem állt arányban az általuk keltett ön­­képzőkörösdi­ hangulattal. Lehet, hogy a lemondás ezekről a műsortömbökről egy kicsit azért a kritikák elfogadásá­ból is következett? Tény, hogy a mű­sor így, e hiánnyal vált kerekké. A szünet most valóban csak a politikai kabaré két része közötti pihenő és utána ugyanaz ugyanúgy folytatódik, sőt a végén — Hofi Géza jóvoltából — még fergeteges szórakozássá is nő. Komlós János figyelmét tán egyet­len olyan téma sem kerüli el, ame­lyet mint konferanszié kiaknázhat. Beszél az úgynevezett kényes kérdé­sekről is, hangot ad azoknak a kéte­lyeknek, ellenvéleményeknek, amelyek egyik-másik hivatalos állásfoglalással szemben élnek a közvéleményben, hu­morskáláján az új mechanizmus bére­zési problémáitól a nagypolitika, fur­csaságaiig minden megtalálható. A néző még szinte meg sem emész­tette az odavetett humoros félmondat tartalmát valamiről, amikor már egy másik ügyre, poénra kell figyelnie. Imponáló ez a szellemi zsonglőrködés, igényli és meg is kapja a koncentráló érdeklődést és a hálás tapsokat. De ugyanakkor — furcsamód — bőségével hiányérzetet is hagy a nézőben. Még­pedig azáltal, hogy olykor sajnálni­­valóan kimunkálatlanok a jó ötletek, elkapkodottak a szellemes gondolatok, hogy szinte mindegyik szatirikus meg­jegyzésnek azonos hangsúlya van s így elmosódik az értékrend ügyek és jelenségek között. És, persze, most is találkozunk igénytelen szóviccekkel, olcsó és igaz­ságtalan poénokkal, ám lényegesen rit­kábban, mint eddig. Komlós szinte vé­gig a színpadon van, bevezet, össze­köt, a színészek partnereként játszik és elbeszélget a közönséggel. Nagy energiát és állandó készenlétet kívánó munka. Komlós könnyed biztonsággal kalauzol végig a műsoron. A PARODISTA. A mai köztudatban olyan előadó, aki áttételes, másodla­gos művészi teljesítményt nyújt, hisz kialakított stílusokat, modorosságokat jelenít meg, elsősorban tehát utánoz és nem alkot. Nos, amit Hofi Géza produkál ennek az új műsornak a ke­retében, az méltán igényelheti az ön­álló, eredeti alkotás iránti figyelmet. ÉS­ MILYEN AZ, AMI NEM KOM­LÓS? Nehéz erre egy szóval felelni. A műsornak ebben a részében ugyanis időt kitöltő, éppen csak elfogadható magánszámok éppúgy találhatók, mint elsőrendű attrakciók. Gyengén sikerült Kiss István bábműsora, té­mában és előadásmódban elavult Ko­vács Zsuzsa magánszáma, és nem elé­gít ki Bodrogi Gyula saját szerzeményű kuplé-csevely kombinációja sem. To­vábbra is nagyon ötletes a Mikrosz- - kóp Filmhíradó (Novák Márk) és sok jó pillanatot szereznek Major Tamás pergő rendezésében az állandó társu­lat tagjai: Agárdi Ilona, Gera Zoltán, Hável László, Margittai Ági és ki­váltkép Harkányi Endre és Soós Edit. A műsor nagy záróteljesítménye, kitűnő fináléja az, amit „Kis lokál a nagy Duna mentében” címmel Hofi Géza ad elő. Közel 11 óra van már, amikor előlép a függöny mögül. Ért­hető, hogy a nézők fáradtak. Mégis friss életre galvanizálódnak néhány perc alatt. Hofi úgy állítja elénk egy pol-beat-énekes karikatúráját, hogy a szöveg (ő maga írta), a mozgás és az előadás külön-külön is csupa humor, együtt pedig pokolian mulattató. És a többi száma is kitűnő. Végül is a zá­róparódiában a követhező receptet, Hofiban a legalkalmasabb művészek egyikét találták meg ahhoz, hogy a ka­barét a magasra törő jókedv hangula­tában fejezzék be. Kürti László Hofi Géza (MTI és Laczkovich felv.) A gyerekkocsiban az egyesztendős bébi, az új mechanizmus (Soós Edit és Komlós János)

Next