Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-25 / 4. szám
forgó filmesekkel. Shirley MacLaine filmezik. A felvételek éppen szünetelnek, mert Shirley ragaszkodik ahhoz, hogy a tó vizét megfelelő vegyi anyaggal úgy preparálják, hogy amikor ő szerepe szerint a vízbe ugrik, a frizurája a víztől ne menjen tönkre. Ezt azonban nem tudjuk megvárni, mert kezdődik számunkra a „bemutató”: a filmgyár leghíresebb dublőrei megismétlik azokat az életveszélyes jeleneteket, melyeket a „Spartacus”, a „Virginiai” és a „Fuss az életedért” című filmekben játszottak. Először látunk egy húszperces tömegverekedést közvetlen közelről és olyan élethűséggel, hogy nem tudom elképzelni, a végén nem a mentők viszik-e el a közreműködőket. Csizmával rugdossák egymás arcát, hatalmas balegyenesek csattannak, egymás hasára ugrálnak ... mindezt szédületes technikával és a balesetveszély teljes kizárásával. Csodálatos artisták! A produkció csúcspontja, amikor egy négyemeletes ház tetejéről lelövik az egyik cowboyt. Lezuhan az utcára, majd felugrik és kecsesen meghajtva magát beírja nevét Hajnalka autogramkönyvébe. Még a keze se remeg ... csak az én gyomrom! Találkozás a „Phantom”-mal Innen egy körülbelül hatvanszemélyes rokokó színházterembe kalauzolnak minket. Itt szórakoztatja időnként a filmgyár vendégeit az Universal világhírű bábjátékosa, Tonny Urbano. Sajnos, nálunk még nem játszották a „Sound of Music” és „Marry Poppins” című filmeket, eddig tehát nem gyönyörködhettünk Urbano művészetében. Marionett bábuival csodákat művel. Karakterisztikus figuráit ő maga tervezi és egyformán képes előidézni velük önfeledt nevetést és dermesztő abszurd humort. Elnézném estig, de közben besötétedett és még annyi a látnivaló. Bevisznek egy „utcába”, ahol gombnyomásra havat, majd esőt zúdítanak ránk. Szerencsére megfázásról nincs szó, mert semmi sem Valódi. A hó: cukorpehely, az eső... nohát az nem is tudom, mi volt; tény, hogy nem lettem tőle vizes! Igaz, hogy Hollywoodban amúgy sincs hideg, hiszen Kalifornia az örök nyár hazája. Engem azonban a nagy melegben is kirázott a hideg, amikor bemutattak a legújabb „Phantom” film főszereplőjének. Rémítő maszkja sem volt éppen idegnyugtató, de amikor barátságosan kézfogásra nyújtotta a kezét és keze feje a kezemben maradt, jobbnak láttam gyorsan távozni, mielőtt újabb trükköt próbál ki rajtam. Miközben elbúcsúztunk vendéglátóinktól, akik ajándékként átnyújtották Hajnalka portréját, melyet a gyár leghíresebb reklámgrafikusnője készített, azon törtem a fejem, miképpen köszönjem meg kedvességüket. Végül nem jutott más eszembe, mint az, hogy meghívtam őket másnapi előadásunkra. őszintén szólva nem reméltem, hogy eljönnek... de eljöttek. Előadás végén felkerestek az öltözőben és megkérdezték, mit szólnék hozzá, ha Hajnalka itt maradna Hollywoodban. Nem szóltam semmit... ugyanis akkor már ott volt az aktatáskámban a Filmway Corp. szerződtetési ajánlata Hajninak. Rátonyi Róbert Phantom meg a keze Az operatőr, akit a valóság érdekei Herskó Anna Herskó Anna filmjeit ezer közül is megismerném. Mint operatőr nem a fényeivel, nem a beállításaival vonja magára a figyelmet, hanem azzal, hogy különös érzékkel kapja lencsevégre a meg nem ismételhető pillanat leglényegesebb eseményeit. Fotóriportereknél találkoztam ilyen fajta készséggel. Herskó Anna évekig híradófilmes volt. Nem minden rendező szeret vele dolgozni. Vannak olyanok, akik operatőri módszereit önkényesnek vélik. Mások, akik lelkesednek érte, éppen azt dicsérik, hogy a kamera mögött, instrukció nélkül is, a meg nem ismételhető, legdöntőbb momentumokat választja. A magyar filmek legjobb gyermekfelvételeit talán tőle láttam. Legutóbbi operatőri munkájában a pszichológiai filmek sorozatában, a Módszerben és az Agreszszióban is, ahol a rendezőnek filmről filmre vált az egyedül lehetséges társává. Éppen a döntő képessége vezette ahhoz a gondolathoz, hogy önálló filmalkotásokkal is próbálkozzék. És az első munkája, a Kézenfogva nyomban nemzetközi sikert aratott. A film főszereplője természetesen gyermek volt és ez alkalommal a kisebbik lánya. De gyermekről szólt a Miért? és tulajdonképpen a Norvégiáról készült útirajzfilmje is. Még most is emlékszem az örökös hűvös esőktől kicserzett pofikákra, a piros és sárga színű esőkabátokra, a csecsemőket ringató apákra, a modern parasztmadonnára, aki autóval viszi keresztelni a kicsinyét és a királyra, aki megsüvegeli egyszer egy esztendőben a gyermek alattvalóit. Azóta is vágyom meglátni Északot... Herskó Anna munkáját el sem tudja képzelni kitalált műtermi világban. A valóság érdekli. A felszíni jelenség mögött próbál mélyebbre tekinteni. Van, aki ilyenkor a borzalmakat látja. Herskó Anna azért néz, hogy a szépet pillantsa meg. Művészetének ez a legfőbb sajátja. A jelenség mögött felkutatni a szépet! Nem akar világmegváltó lenni. Csak annyit mond: ilyen az élet és látjátok, hogy szép az. Talán azért tér újra meg újra vissza örök témájához: a gyermekekhez. Most portréfilmeket készít művészemberekről. Legközelebb Z. Gách Györgyről, az Iparművészeti Főiskola egyik tanszékvezetőjéről... a c.) „Az élet minden jelensége mögött a szépet keresi!” 15