Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-13 / 50. szám
jellemzik: Jézus Krisztustól az algériai háborúig, a kínai kérdéstől a tavalyi párizsi diákzavargásokig mindenhez hozzányúlt, ami korunk gondolkodó elméit foglalkoztatja. Egy hosszú ásítás Godard 1968 tavaszán kezdte meg a fiúkkal a forgatást. A munkáról nem sok szűrődött ki, az egyetlen figyelemkeltő esemény az volt, hogy kigyulladt a forgatás színhelye, a hanglemezstúdió. A filmben, amelynek előzetes címe „One plus one” (Egy plusz egy) volt, Godard nyomon követte a Rolling Stones hanglemez megszületésének útját. Persze, sok egyébről is szó van a filmben, amint az a kritikákból kiderül. A film, amelynek végleges címe: „Sympathy for the devil" (Rokonszenv az ördöggel), meghívást kapott Brazíliába, Berlinbe és a londoni filmfesztiválra is, jóllehet a londoni Disc and Music Echo kritikusa szerint „A Stonesek filmje egy hosszú ásítás." Érdemes tovább is idézni a kritikából: „Először egy hete láttam a filmet és az ítéletem: szemét. Tökéletesen és kifejezetten szemét. Esztelen keveréke a sexnek, zenének, a feketehatalomnak és politikának. Nincs semmiféle történet, Godard rendezése ijesztő példája az önkielégülésnek. Mi a csodának választott a Rolling Stones ilyen alkalmat az első filmbeli debütáláshoz? Képtelen vagyok megérteni. Csak ülni egy stúdióban és ezerszer elpróbálni ugyanazt a dalt, ezt meg tudja tenni a világ bármelyik popzenekara.’’ A filmben különös jelenetek vannak. Egyszer egy csoport néger gépfegyverekkel meggyilkol három fehér hálóingbe öltözött fiatal lányt egy autóroncs-telepen, hirdetve a fekete hatalmat. Aztán egy pornográf könyvesboltban vagyunk, ahol valaki felolvas egy könyvből, miközben a sarkon két vérfagyasztó figura demonstrálja a passzív ellenállást. „És ezen a hatalmas ásításon keresztülvergődve arra gondoltam, hogy szükség volna egy ébresztő csengőre a moziban. Ez a film inzultus az intelligens emberek ellen. Ennél sokkal jobb amatőrprodukciókat láttam. Ha van ebben a filmben valami mondanivaló vagy üzenet, az jobban el van rejtve, mint a nagy vonatrablásnál eltűnt pénz. Lehet, hogy Jean Luc Godard igen tiszteletre méltó rendező, ám ebben az esetben gúnyt űz a világból. Egy nagylemez és egy képeskönyv követi a film forgalmazását. Most már csak abban reménykedem, hogy a könyv mindent megmagyaráz.” — fejezi be elkeseredett kritikáját Mike Ledgerwood, a Disc and Music Echo kritikusa. 1968 őszén Godard New Yorkba repült, ahol új filmet kezdett forgatni, ez alkalommal az amerikai Jefferson Airplaness együttessel, amely Godard szerint legjobb reprezentánsa az amerikai popzenének. A jeleneteket egy háztetőn forgatták, ahol Godard interjút készített az együttes tagjaival, majd ezt követően hivatásos színészekkel beszélgetett az együttesről. Godard első amerikai filmjének címe: Egy amerikai mozi. Az ötszögletű kád Mick Jagger tavaly júliusban kapta meg első filmfőszerepét a „Performance" (Előadás) című filmben. Írója Donald Cammel, rendezője Nicholas Roeg. A színes, szélesvásznú produkcióban Jagger egy Turner nevű egykori popénekest alakít, aki elhagyja az üzleti világot azért, hogy kedvére élhessen. Egy magányos vidéki házban húzódik meg barátnőjével, akit Anita Pallenberg játszik. Turner naphoszszat komponál, furcsa, ultra zenei formákkal kísérletezik és olykor együtt fürdik barátnőjével egy ötszögletű kádban. Erre a közös fürdésre néha meghívják a másik nőt is, akit Michele Breton alakít. A furcsa, kifacsart világban élő énekes élete akkor fordul válságosra, amikor egy szökésben levő gyilkos (James Fox) bemenekül hozzá és arra kényszeríti, hogy újból szerepeljen, és pénzt keressen. A két különböző egyéniség összecsapása adja a film drámai konfliktusát. A filmben, amelynek zenéjét is Mick Jagger komponálta, a prózai főszerepben az együttes vezetője egy dalt is elénekel. A forgatás ideje alatt az újságírók a fürdőkád-jelenetet tüntették ki különös érdeklődéssel. A Stern című nyugatnémet hetilap felháborodva számolt be a jelenet forgatásáról. Jagger, aki a magánéletben is rendkívül nyugtalan egyéniség, az újságíróknak arra a kérdésére, hogy mit csinál a filmben, így felelt: „Többször szeretkezem Anita Pallenberggel.” A filmet ez év karácsonyán mutatják be Londonban. 1969. júliusában Jagger újabb filmet forgatott. A helyszín: Ausztrália. A romantikus történet a múlt század hírhedt banditájáról, Ned Kellyről szól. Kelly kalandos élete akkor kezdődik, amikor egyszer lólopásért börtönbe zárják és sikerül megszöknie. A mozgalmas, izgalmas történet végén letartóztatják és felakasztják. Jagger nagy kedvvel játszotta a romantikus szerepet. A film kedvéért megtanult lovagolni, és hogy dús fürtjeit ne kelljen levágni, egy rövidhajú parókát készítettek számára. Ausztráliába elkísérte Marianne Faithfull is, akit a női főszerepre szerződtettek. Marianne mint dalénekes lett ismert Angliában, három évvel ezelőtt pedig a londoni Royal Court színházban Csehov „Három nővér” című darabjában az egyik nővért alakította, a kritikák szerint nem is rosszul. Tavaly nagy sikerrel játszott a Jack Cardiff által rendezett „Lány a motorbiciklin” című filmben, amelyben partnere Alain Delon volt. Ebben a produkcióban Ned Kelly húgát játszotta volna, de megbetegedett és szerepét Dianne Craig vette át. Hírek vannak arról, hogy jövőre megszületik az első, igazi Rolling Stones film. 1963 óta várják a rajongók, hogy a Rolling Stones, azaz a Guruló kövek beguruljanak a filmstúdió kapuján. Szervánszky Attila Végh Miklós A jövő héten: POPSZTÁR — VILÁGSZTÁR Jelenet Godard filmjéből: a „fekete hatalom” képviselője meggyilkolja a három lányt az ócskavastelepen A „Performance” hármasa — ezúttal nem a fürdőkádban: Anita Pallenberg, Michéle Breton és Mick Jagger