Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-13 / 50. szám

jellemzik: Jézus Krisztustól az algériai háborúig, a kínai kérdéstől a tavalyi párizsi diákzavargásokig mindenhez hozzányúlt, ami korunk gondolkodó el­méit foglalkoztatja. Egy hosszú ásítás Godard 1968 tavaszán kezdte meg a fiúkkal a forgatást. A munkáról nem sok szűrődött ki, az egyetlen figyelem­keltő esemény az volt, hogy kigyulladt a forgatás színhelye, a hanglemezstú­dió. A filmben, amelynek előzetes cí­me „One plus one” (Egy plusz egy) volt, Godard nyomon követte a Rolling Stones hanglemez megszületésének út­­ját. Persze, sok egyébről is szó van a filmben, amint az a kritikákból kide­rül. A film, amelynek végleges címe: „Sympathy for the devil" (Rokonszenv az ördöggel), meghívást kapott Brazí­liába, Berlinbe és a londoni filmfesz­tiválra is, jóllehet a londoni Disc and Music Echo kritikusa szerint „A Sto­­nesek filmje egy hosszú ásítás." Ér­demes tovább is idézni a kritikából: „Először egy hete láttam a filmet és az ítéletem: szemét. Tökéletesen és ki­fejezetten szemét. Esztelen keveréke a sexnek, zenének, a feketehatalomnak és politikának. Nincs semmiféle törté­net, Godard rendezése ijesztő példája az önkielégülésnek. Mi a csodának vá­lasztott a Rolling Stones ilyen alkal­mat az első filmbeli debütáláshoz? Képtelen vagyok megérteni. Csak ülni egy stúdióban és ezerszer elpróbálni ugyanazt a dalt, ezt meg tudja tenni a világ bármelyik popzenekara.’’ A filmben különös jelenetek vannak. Egyszer egy csoport néger gépfegyve­rekkel meggyilkol három fehér háló­ingbe öltözött fiatal lányt egy autó­­roncs-telepen, hirdetve a fekete hatal­mat. Aztán egy pornográf könyves­boltban vagyunk, ahol valaki felolvas egy könyvből, miközben a sarkon két vérfagyasztó figura demonstrálja a passzív ellenállást. „És ezen a hatal­mas ásításon keresztülvergődve arra gondoltam, hogy szükség volna egy ébresztő csengőre a moziban. Ez a film­ inzultus az intelligens emberek ellen. Ennél sokkal jobb amatőrpro­dukciókat láttam. Ha van ebben a filmben valami mondanivaló vagy üze­net, az jobban el van rejtve, mint a nagy vonatrablásnál eltűnt pénz. Le­het, hogy Jean Luc Godard igen tiszte­letre méltó rendező, ám ebben az eset­ben gúnyt űz a világból. Egy nagyle­mez és egy képeskönyv követi a film forgalmazását. Most már csak abban reménykedem, hogy a könyv mindent megmagyaráz.” — fejezi be elkesere­dett kritikáját Mike Ledgerwood, a Disc and Music Echo kritikusa. 1968 őszén Godard New Yorkba re­pült, ahol új filmet kezdett forgatni, ez alkalommal az amerikai Jefferson Airplaness együttessel, amely Godard szerint legjobb reprezentánsa az ame­rikai popzenének. A jeleneteket egy háztetőn forgatták, ahol Godard in­terjút készített az együttes tagjaival, majd ezt követően hivatásos színé­szekkel beszélgetett az együttesről. Godard első amerikai filmjének címe: Egy amerikai mozi. Az ötszögletű kád Mick Jagger tavaly júliusban kapta meg első filmfőszerepét a „Perfor­mance" (Előadás) című filmben. Írója Donald Cammel, rendezője Nicholas Roeg. A színes, szélesvásznú produk­cióban Jagger egy Turner nevű egy­kori popénekest alakít, aki elhagyja az üzleti világot azért, hogy kedvére élhessen. Egy magányos vidéki házban húzódik meg barátnőjével, akit Anita Pallenberg játszik. Turner naphosz­­szat komponál, furcsa, ultra zenei for­mákkal kísérletezik és olykor együtt fürdik barátnőjével egy ötszögletű kádban. Erre a közös fürdésre néha meghívják a másik nőt is, akit Mi­chele Breton alakít. A furcsa, kifa­csart világban élő énekes élete akkor fordul válságosra, amikor egy szökés­ben levő gyilkos (James Fox) bemene­kül hozzá és arra kényszeríti, hogy új­ból szerepeljen, és pénzt keressen. A két különböző egyéniség összecsapása adja a film drámai konfliktusát. A filmben, amelynek zenéjét is Mick Jagger komponálta, a prózai főszerep­ben az együttes vezetője egy dalt is elénekel. A forgatás ideje alatt az új­ságírók a fürdőkád-jelenetet tüntették ki különös érdeklődéssel. A Stern cí­mű nyugatnémet hetilap felháborodva számolt be a jelenet forgatásáról. Jag­ger, aki a magánéletben is rendkívül nyugtalan egyéniség, az újságíróknak arra a kérdésére, hogy mit csinál a filmben, így felelt: „Többször szeret­kezem Anita Pallenberggel.” A filmet ez év karácsonyán mutatják be Lon­donban. 1969. júliusában Jagger újabb filmet forgatott. A helyszín: Ausztrália. A romantikus történet a múlt század hír­hedt banditájáról, Ned Kellyről szól. Kelly kalandos élete akkor kezdődik, amikor egyszer lólopásért börtönbe zárják és sikerül megszöknie. A moz­galmas, izgalmas történet végén letar­tóztatják és felakasztják. Jagger nagy kedvvel játszotta a romantikus szere­pet. A film kedvéért megtanult lova­golni, és hogy dús fürtjeit ne kelljen levágni, egy rövidhajú parókát készí­tettek számára. Ausztráliába elkísérte Marianne Faithfull is, akit a női fő­szerepre szerződtettek. Marianne mint dalénekes lett ismert Angliában, há­rom évvel ezelőtt pedig a londoni Royal Court színházban Csehov „Há­rom nővér” című darabjában az egyik nővért alakította, a kritikák szerint nem is rosszul. Tavaly nagy sikerrel játszott a Jack Cardiff által rende­zett „Lány a motorbiciklin” című filmben, amelyben partnere Alain De­lon volt. Ebben a produkcióban Ned Kelly húgát játszotta volna, de meg­betegedett és szerepét Dianne Craig vette át. Hírek vannak arról, hogy jövőre megszületik az első, igazi Rolling Sto­nes film. 1963 óta várják a rajongók, hogy a Rolling Stones, azaz a Guruló kövek beguruljanak a filmstúdió ka­puján. Szervánszky Attila Végh Miklós A jövő héten: POPSZTÁR — VILÁGSZTÁR Jelenet Godard filmjéből: a „fekete hatalom” képviselője meggyilkolja a há­rom lányt az ócskavastelepen A „Performance” hármasa — ezúttal nem a fürdőkádban: Anita Pallenberg, Michéle Breton és Mick Jagger

Next