Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
képpen sem válik a fiatal rendező dicséretére. Az igazi tévedés ott kezdődik, hogy sejtetéssel, sejtelmességgel próbál jelentőséget adni közhelyszerű fordulatainak. Az epizódistákról, akiknek furcsa módon sokkal több lehetőségük volt arra, hogy teljes emberi jellemeket mutassanak be, mint a főszereplőknek, már szólottunk. A főhősök — a két sötét ruhás, titokzatos revizor, az üzletvezető és annak bennfentes, magabiztos felesége, az üzletvezető-helyettes —, inkább típusok, mint határozottan körvonalazott, eleven emberek, alakjuknak emberi „hinterlandját” a színészeknek kellett megteremteniük. A kitűnő gárda többé-kevésbé sikerrel birkózott meg a nem könnyű feladattal. Őze Lajos a gerinctelenség, és mindig mindenkit kiszolgáló árulás megtestesítője volt az üzletvezető-helyettes szerepében, Törőcsik Mari magabiztos felesége még az átlagosnál is kisebb lehetőséget kapott, de így is sajátos atmoszférát tudott teremteni. Szirtes Ádám üzletvezetője felvonultatta egy típus valamennyi jellemző vonását, de nem mindig tudta egységbe fogni őket; ez persze nemcsak az ő hibája. A két sötét ruhás álrevizort —, akikről valószínűleg sok embernek Kafka figurái jutnak majd eszébe, mert nálunk manapság mindenki, aki sötét, titokzatos és nem minden anyakönyvi adatát illetően tisztázott figura, Kafkai —, Mensáros László és Kállai Ferenc formálta meg. Mensáros elegáns, disztingvált, választékos, és soha zavarba nem jövő alakjának mintegy ellenpontja Kállai szangvinikus társellenőre, de kettejük közül Mensáros alakítása a jobb. A pap vége Szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét: sürgősen felejtse el ezt a címet. Ne hagyja magát befolyásoltatok Ne is figyeljen oda. Csak magára a műre. Azt viszont nézze meg, feltétlenül, mert a meglehetősen ostoba cím kitűnő filmet takar. Evald Schorm egyike azoknak a rendezőknek, akiknek munkássága nyomán a csehszlovák filmművészet néhány év alatt meghódította az értő és igényes nézőket szerte a világon. Eddigi filmjeiben haragvó szenvedéllyel ostorozta a kispolgárokat, a középszert istenítő, a társadalmi forradalmat hangzatos szólamokká degradáló, mindig csak saját kisstílű érdekeiket szolgáló, gerinc és arcbőr nélküli embereket; új művében ugyanolyan szenvedéllyel, de a szatíra vitriolos eszközeivel igyekszik nevetségessé tenni őket. Maga a történet, a botcsinálta álplébános és a falusiak története többszörös idézőjelek között bontakozik ki. A falucska főterén, afféle vásári komédiások vertek sátrat. A bámész falusiak, akik nézik őket, és a fontoskodó szervezők, akik instrukciókat osztogatnak, tulajdonképpen maguk a cselekmény hordozói. Az események magában a faluban zajlanak, a komédiások megpróbálják eljátszani ezt a körülöttük formálódó történetet —, de valami mindig közbejön .. . Az események főhőse egy sekrestyés. Miután egy óvatlan pillanatban, amikor önmaga előtt papi ornátusban tetszelgett, a váratlanul betoppanó hívek elhitték róla, hogy valódi pap, úgy véli: egész jól állna neki a lelkészi hivatás. És, mert sekrestyési hivatásáról a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán úgyis le kell mondania, egy kis faluban köt ki, mint az évtizedek óta üresen álló parókia új plébánosa. A baj ott kezdődik, hogy az álplébános szinte percek alatt sokkalta népszerűbbé válik a falusiak körében, mint a tanító, aki eddig a község elismert feje és esze volt. Köszönheti pedig mindezt saját emberségének, közvetlenségének; a hivatás nimbusza már csak ráadás. A tanító, aki ugyan sok mindent megtett a községért , hangszórókat szerzett, hogy napközbe operaáriák zengjék végig a főutcát, és megszerezte a poros kis község számára a legmodernebb tűzoltóautót, amelyre ugyan nagy szükség nem volt, de ettől függetlenül nagyon szép és modern, mindig csak a közösségről beszélt, a közösség érdekéről, a közösség céljairól, az álpap viszont észrevette, hogy a közösség emberekből áll. A tanító ezt persze nem nézhette tétlenül. Megmozdult az egyház is: a püspök ugyancsak felháborodott, amikor megtudta, hogy egy állelkész ékeskedik itt igazi lelkipásztori erényekkel. A hamis papnak el kellett tűnnie! De amíg ez a sors beteljesedik rajta, groteszk fordulatok közepette lelepleződik sok minden és sok mindenki . . . Ewald Schorm virtuóz könnyedséggel ötvözi egybe a harsányan mulatságos, meghökkentően groteszk és tragikus pillanatokat. A korszerű filmművészet valamennyi eszközét olyan biztonsággal állítja gondolatainak szolgálatába, mint a filmművészet legnagyobbjai. Eddigi filmjeiben is a színészvezetés mesterének bizonyult; nagyszerű színészgárda segíti munkáját ezúttal is. Vlastimil Brodsky formálja meg az álplébános, a tanító szerepében Jan Libiceket láthatjuk: mind a kettő kiváló színészi teljesítmény. De igen jó alakítás Jana Brejchováé és Josefa Pochlatováé is. Csík István A PAP VÉGE. A falu üdvöskéje (Jana Brejchová) is eljön meghallgatni az állelkész prédikációit Az álpap az ördög bibliája segítségével nyújt lelki vigaszt az egyedül élő nagymamának. (Vlastimil Brodsky és Josefa Pochlatova)