Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-12 / 37. szám
is életképes drámára oszlik. Az egyik, a világban helyüket kereső szerzetesnők sorsa, s a mű végére halványan kibontakozó életútjaik, a másik Glória Ilona útkeresésében, önmagára találásában fogalmazódik meg. A történet mindkét vonala sok drámai lehetőséget, sok válaszra váró gondolatot rejt magában. — A drámában egymástól élesen különböző alakok és magatartásformák csapnak össze, — értelmezi a színészek előtt Egri István a darab második felvonását, amit ezen a délelőttön próbálnak. — Alvilági alakok, akik minden rossz tulajdonságukkal együtt is érdekes, rendkívül furcsa és tulajdonképpen jólelkű egyéniségek; a házsártos, szeretetre vágyó házinéni; Balassáné, a közönségességében is rokonszenves aszszony; Marika, a csinos, fiatal kávéfőzőnő és a többiek, a leányszállás lakói. Ebbe az izgalmas, furcsa társaságba robban be Glória-Nona, egy olyan egyéniség, aki nem csak nem élt meg ilyen emberek között, de soha nem is látott hasonló nőket. Már jelenléte első pillanatában azt kell érzékeltetni a játékban: lehet, hogy közöttük fog élni, de soha nem fog hasonulni ehhez a környezethez. — Örülök, hogy Örkény István darabját rendezem — mondja Egri István a próba végén — közel húsz esztendeje biztattam a Különös házasság színpadi változatának megírására, majd én rendeztem első drámáját a Gyárfás Miklóssal közösen írt Zichy palotát 1949-ben. Nagy öröm számomra, hogy most újra együtt dolgozhatunk a Sötét galamb színpadra állításában. Örkény István a kavargó szenvedélyek, céljavesztett emberi sorsok vigasztalan gyűjtőhelyén, drámájának reménytelen számkivetettjei között az emberekben szunnyadó tettrekészséget szeretné felébreszteni. Hősnője szuggesztív egyéniségén keresztül azt keresi az író: kik vagyunk? hogyan élünk?, mi az, ami a láthatón túl bennünk rejlik? Főalakja szemével, erkölcsi igényességével láttatja a társadalom mélyére sülylyedő, lezüllött, jobbra vágyó, de ennek érdekében cselekedni képtelen ember világát. Róna Katalin Pesti Színház Hol van testvéred, Ábel? A Pesti Színház első bemutatója Julia Edlis szovjet-észt drámaíró darabja. A szovjet-észt író drámája, amely Bécs, Nyugat-Berlin és Lengyelország színházi életében is élénk visszhangot váltott ki, háromszemélyes kamaradráma. Két jó barát, egykori bajtárs találkozása, akik közül az egyik csak véletlenül élte túl a kivégzést, a másik pedig árulóvá vált a hadifogolytáborban. Kettejük párbajszerű dialógusa a dráma — tulajdonképpen mégis egy ember belső küzdelme, a bennünk élő Káin és Ábel harca. A felelősség problémáját felvető darab arra is választ keres, hogy hogyan állhat meg a háborút túlélt sok viszontagságot próbált nemzedék a mai tisztább világba született generációk előtt: őket képviseli a pincérlány, a darab harmadik szereplője. A Pesti Színházban Horvai István rendező vezetésével már folynak a próbák; a dráma három figuráját Darvas Iván, Benkő Gyula és Béres Ilona kelti majd életre. A darab három főszereplője a próbán: Darvas Iván, Béres Ilona és Benkő Gyula (Fejes Irén felv.)