Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
mutatkozik a külföldi filmek látogatottsága tekintetében is. Néhány példát idéznék erre vonatkozóan: a Kortársaink című kitűnő szovjet filmet 232 000-en nézték meg, a Királyért és hazáért című angol filmet 170 000-en, a francia Négyszáz csapást 245 000-en. Ezzel szemben a Hideg napoknak 1 052 000 nézője volt, a Szegénylegényeknek 1 024 000, a Húsz órának 805 000, a múlt évben bemutatott Feldobott kőnek 581 000. Azért sem kell talán szégyenkeznünk, hogy ehhez a bizonyos „fővonalhoz” tartozó filmjeinket nemcsak a kritikusok becsülik sokra, hanem ezek járnak élen az exportbevétel terén is. Mindezt nem azért mondom, mintha nem szeretnénk, ha ezeknek a „fővonalbeli” filmjeinknek nem lenne még több nézője, vagy mintha nem örülnénk annak, ha a még nagyobb közönséget vonzó filmek népszerűsítenék azt a problematikát, ami manapság inkább az úgynevezett komoly műfajhoz tartozó filmekben jut kifejezésre. Egyébként ami a nézőszám csökkenését illeti , ez világjelenség, mögötte igen bonyolult társadalmi jelenségek húzódnak meg, s nem egyszerűen a jó vagy rossz műsorpolitika. — Azt természetesen elismerem, hogy problémák bőven akadnak mind filmjeinkben,mind a forgalmazásban, mind a honi közízlésben. De minden probléma ellenére számos ország joggal irigyel bennünket azért, hogy huszonöt év általános művelődésügyi munkájában sikerült kialakítani egy olyan félmilliós közönségbázist, amely minden — mégoly bonyolultan jelentkező — elvonó hatás ellenére ma is közönsége az úgynevezett komoly filmeknek. És másfelől nem kell restelkednünk azért sem, hogy a szórakoztatónak mondott filmek törzsközönsége e számnak általában a kétszerese. — S bizonyos, hogy az elmúlt évek politikai, művelődéspolitikai munkája s az alkotómunka kibontakozása megalapozott egy olyan korszakot, amelyben a sokszínű, a műfajok gazdag lehetőségeivel élő magyar filmművészet sikerrel szolgálhatja igazi hivatását. „...a legkülönfélébb műfajokban...” — Szemtől szembe (Szirtes Ádám, Bitskey Tibor, Básti Lajos) — Szerelmesfilm (Bálint András, Halász Judit, Huszti Péter) DR. MALONYAI DEZSŐ: SZÍNHÁZ A legfontosabb: a hazai drámairodalom — A színház a változó világ fejlődési dinamizmusának és ellentmondásainak nemcsak óhajtásait, de politikumát is hordozza — mondja dr. Malonyai Dezső. — A színháznak az a dolga a világban, hogy a maga eszközeivel és a maga módján ne csak megjelenítse és kifejezze, hanem bírálja is, megítélje is korát, kora társadalmát. Ez természetesen érvényes a mai magyar színjátszásra is. Amikor a magyar színház problémáit vitatjuk különböző fórumokon, szerencsére — az utóbbi időben legalábbis — már nem teszünk különbséget a vidéki és a fővárosi színházak gondjai, problémái között. Ezt azért is érdemes külön megemlíteni, mert ma már joggal beszélhetünk az egyetemes magyar színjátszásról, színházművészetről. — Mi jellemzi ezt az egyetemes magyar színházművészetet? — Most, a párt X. kongresszusának előestéjén egyszerre feladatunk a viszszapillantás és az előretekintés. Éppen ezért engedjék meg, hogy — ha csak röviden is — beszéljek az elmúlt négy esztendőről. Bátran mondhatom, hogy színházaink tevékenysége egészében megfelelet a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelveinek és a IX. kongresszus ide vonatkozó határozatainak. Amikor azt állítom, hogy megfelelt, ezen azt értem, hogy színes, változatos és gazdag volt mind aművészi munka kivitelezésében, mind pedig a rendezői alkotásokban és a színészi teljesítményben. Színjátszásunk nemcsak a hazai művészeti életben foglal el tekintélyes helyet, hanem külföldi vendégszerepléseivel és itthoni köznapi munkájával is egyenrangú és színvonalas részese az európai színházi kultúrának. — Hadd álljak meg itt egy pillanatra. Önök is emlékezhetnek még azokra a néhány évvel ezelőtti vitákra, amelyeknek részvevői színházi válságról beszéltek, ennek okait kutatták s a megoldás módját keresték. E viták egyik alaptézise az volt, hogy nemcsak a színházi közönség számának csökkenése jelent gondot, hanem — és a két dolog nyilvánvalóan összefügg — a színház szemlélete, vagyis mindenekelőtt tartalmi kérdések. E vitáknak éppúgy tárgya volt a korszerűség s az ezzel szervesen összetartozó közéletiség, mint a formai kérdések s a színházvezetés problémája. — A viták kristályosodási pontja végül is a magyar dráma sorsa lett. Érthető. Nemcsak azért, mert minden nemzeti színjátszás sorsa mindenekelőtt a hazai művekkel áll vagy bukik, hanem azért is, mert a kor problémáit — konkrétan egy-egy ország sajátos viszonyai között — bizonyosan azok az alkotók tudják pontosan felfogni és hatásosan ábrázolni, akik ezek között a viszonyok között élnek. Hiszen az ő szavuk juthat legközelebb a kortársi nézőkhöz is. — A nemzeti drámai hagyományok 5