Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-29 / 35. szám

TELEVÍZIÓ ELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió Természet plusz játékfilm Erdei küzdelem K­erek egy esztendeig forgat egy szűk stáb Magyarország legszebb vadlelőhelyein, a Blikkben, Pilisben, a veszprémi és gödöllői erdőkben. Fe­jér Tamás rendező és Mezei István operatőr Pálfalvi Nándor A remete­­kan című forgatókönyve alapján egy vadász szemszögéből mutatja be a négy évszakot, a mindig megújuló természet pompázó képeit erdeink­­ben. — Nem is téma ez — mondja Pál­falvi Nándor — hanem egy érzés megszólaltatása filmen. A természet iránti vonzódás és a vadászat szen­vedélye adja az alapkonfliktus lénye­gét. A főhős ennek az ősi ösztönnek a rabja és ez idézi elő összeütközéseit önmagával és környezetével, amely végül is túlnő egy vad elejtéséért foly­tatott küzdelmen. — Közelebbről meghatározva — fű­zi hozzá Fejér Tamás — biológiata­nár főhősünk találkozik az erdőben egy magányos vaddisznóval. A csor­dából elszabadult állat egyedül bo­lyong, ezért nevezik remetekannak. A tanárt hatalmába keríti az elhatá­rozás, hogy elejtse a soha nem látott méretű vadkant, az azonban ellenáll, küzd, hogy kijátssza a vadászt... Filmünk, amely a játék- és a termé­szetfilm ötvözete, színes lesz, másfél­órás és a jövő évi budapesti vadásza­ti világkiállítás alkalmára készül a televízió bemutatni. A film főszerep­lője, a tanár, Bárány Frigyes, aki a forgatást megelőzően még sohasem vadászott. Partnerei — többek között — Szemes Mari, Heidemarie Wenzel, Bánhidy László, Harsányi Gábor. A tanár gyakori vendége az erdészháznak. A szóbeszéd ki is kezdi: talán az erdész szép szőke felesége miatt? (Heide­marie Wenzel, Bárány Frigyes és Harsányi Gábor) Idill az erdőben (Rajnógel Imre felvételei) 28 Életrajz dallal Őrizni a tüzet... T­örök Erzsébet — portré­filmjének adására e hét vasárnapján kerül sor — ugyan mi más is le­hetne a címe, mint egy népdal kezdősora? Művészete egyet jelent a magyar népzene hiteles tolmácsolásá­val — nemcsak énekli, éli is azt, amit előad. Különös varázs az övé, eszköztelenül egyszerű. Éppen ezért alig elemezhető — de forrásaival az életrajz egyes ál­lomásain keresztül most megismerkedhet a néző. — A kolozsvári Séta tér, a Hajaerdő és a Kányáinál volt első, gyerekkori énekeskönyvem: katonalegények és cselédleányok nótái. Ahogy a hangokat visszaidé­zem, elém rajzolódik a táj is, a búzamezőn túli Sza­mos, s a nyár végi tarlón legelésző juhok képe... A furulyaszóval ott ismerkedtem meg, a népdallal egy­­időben. A Rádió Pagodájában ülünk, a művésznőnek felvéte­le lesz. Az énekeseket ilyenkor tapintatlanság zavar­ni, de ő nem veszi rossznéven. Sőt, az is természetes, hogy néhány mondat után már énekel is — ott, a ká­vé mellett belekezd egy csángó balladába. — A juhászlegényt pakulárnak hívják azon a vidé­ken, sok dal szól róluk. Amit az imént énekeltem, na­gyon régi s a legszebbek közül való. Remélem, meg­érzik majd azok is, akik először hallják, felismerik benne és a többi népdalban zenei anyanyelvünket. Török Erzsébet életében a népművelés nem prog­ram, hanem hivatás, az a fajta nemes szolgálat, amely az adottságokat és a tehetségeket teljes művészetté ér­leli. Mikor József Attila először hallotta őt pódiumon, kitörő örömmel üdvözölte: „Kedves Török Erzsi, — de szépen énekel!...” A művésznőnek járó elismerés mellett bensőséges rokonszenv is volt a szavaiban — a „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni” gondolatköré­ben alkotó költő a másik tűzrakót köszöntötte a nép­dalok megszólaltatójában. — ... Kellemes munka-e a forgatás? Filmben most dolgoztam először, tehát csak ennek az egyetlen alka­lomnak a tapasztalatairól számolhatok be. Dalos Lász­ló, aki a forgatókönyvet írta és a műsort, nagyon jól ismer, pontosan tudta, milyen vonásokkal rajzoljon „portrét” rólam. Csenterics Ágnes, a rendező, most in­duló fiatal szakember, friss szemű, jó ízlésű, tele öt­lettel és ambícióval. Kellemes volt együtt dolgozni ve­lük, közös nyelven beszéltünk. Például nekik is, ne­kem is a forgatás legkedvesebb perceit a kalocsai gye­rekek szerezték! A népdalok, virágénekek, Bartók- és Kodály-művek után ugyanis a művésznő gyermekdalokat is énekel, mégpedig hímzett kalocsai népviseletbe öltözött kislá­nyokkal, fiúkkal. — Mert a tüzet nemcsak megrakni, de őrizni, to­vábbadni is kell. Látom, hogy ma van, s hiszem, hogy mindig is lesz kinek ... Kerényi Mária

Next