Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-02 / 1. szám
Körkérdés nélkül egy színházi lap szilveszteri száma körülbelül olyan lenne, mint a diós beigli dió nélkül. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy az évtizedek során ebből az alkalomból az érdekeltektől már minden elképzelhetőt megkérdeztek. Ebben az esztendőben az újságíró számára nem maradt más hátra, mint az, hogy a legismertebb táncdalénekeseknek — a teljességre való törekvés nélkül - feltegye a kérdést: Mi az, amit önmagáról még egyetlen interjúban sem mondott el? Íme, a válaszok: ZALATNAY SAROLTA: - Huszonnyolc éves koromban abbahagyom az éneklést. KOÓS JÁNOS: — Szeretnék néhány év múlva a Film Színház Muzsika hasábjain mint színész is szerepelni. SZÉCSI PÁL: - Közel sem vagyok annyira elégedett táncdalszövegeimmel, mint azok, akik éneklik. KORDA GYÖRGY: - Szeretném a felét keresni annak , mint amennyit hisznek rólam. KONCZ ZSUZSA: - Szeretem Brahmsot! MIKES ÉVA: - Attól tartok, hogy tulajdonképpen még semmit sem mondtam el. POOR PÉTER: - Nem szeretnék táncdalénekesként nyugdíjba menni. MAGAY KLEMENTINA: - A szabónőm és a fodrászom címét!