Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-23 / 43. szám

. TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ _ _ TELEVÍZIÓ Könnyed dallamokról M­egvannak szerencsére a mi modern technokra­ta világunknak is a maga maradian meghitt hangula­tai. Kár volna tagadni, ked­veljük az ilyen érzelmi fel­lazulásokat. Amikor pél­dául együtt dúdolunk a te­levíziókészülékünkkel, így szokott olykor lenni a Sanzonról sanzonra sorozat adásai alatt. Így volt leg­utóbb is, emlékeznek ugye? Vécsey Ernő dalaiból su­gárzott egy csokorravalót a tévéládikó. Attól kezdve, hogy... Ha tudnád, hogy én mennyit sírtam, egészen ad­dig, hogy... A szívemet ma este összeszidtam. Ba­nális sorok, érzelgős ellá­­gyulások ? Éppenséggel nem is sanzonok ezek, in­kább egykorvolt slágerek, sokunknak a fiatalság visz­­szaidézői. De közibük rejtve egy-két finomabb gyöngy­szem ízléses, értő válogatás­ban, jó előadókkal, kedves és tartózkodó szcenírozás­­ban — íme, ez volt a Vécseg­­est. Tetszik nekem, hogy nem akar a Sanzonról sanzonra finomkodni. Megelégszik azzal, hogy finom, diszting­­vált és nagyon hangulatos. Nem­ óhajt a műfaj klasszi­kusainak ápolója sem lenni, mert a sanzonirodalom nem sírkert, hanem virágzó rét. Sokfajta virág terem meg rajta. S ezekből tép­­des ez a sorozat. Persze vannak klasszikus szerzői, sőt előadói is im­már a sanzonnak, de az ő dalaik is inkább olyanok, mint a borok közt a legré­gibb évjáratúak; könnyed, tartalmas, jóleső szédületet okoznak .. . Dehát a sanzo­nok dicsérete nem a buzgol­­kodó hasonlítgatásokon mú­lik. Virág-e, bor-e, egyre­­megy. A fontos az, hogy a tévében kulturált gondozók­ra találtak Bánki László szerkesztő, a fiatal Szirtes Tamás rendező és munka­társaik személyében. És természetesnek talál­juk, hogy Zsolnay Hédi minden alkalommal megje­lenik közöttük a sanzonok kíséretében. Milyen minőségben is ? Patróna, múzsa, műsorveze­tő, háziasszony? Művész. Ennyi elegendő. A sanzon­éneklés legelhivatottabb művelője ma nálunk. Szíve­sen vesszük, ha szinte a te­nyeréről etetget minket sanzonnal. Az ő egyéniségé­től, mosolyától, műfajtudó intelligenciájától egy kicsit még jobban átmelegszik ez a műsor. Mondhatni kézen­fogva vezeti a kamerák elé a legfiatalabbakat, a főis­kolásokat is, hogy színészi oroszlánkörmeiket megmu­togathassák e közvetlensé­get és sokszínűséget követe­lő pódiumműfajban, hogy idejekorán belekóstoljanak a dalban előadott miniatűr drámák és komédiák ízei­be, hogy legyenek hű foly­tatói az ügynek. És tehetsé­ges vidéki kollégákat is jó szívvel mutat be, s még a legnagyobb prózai színésze­ket is megkísérti, akik ha­marabb tudnak forró lég­kört teremteni, mint csen­gő énekhangot kiadni. Min­den jó sanzonban egy bájos kis tündér vagy egy ravasz kis ördög bujkál, aki elő tudja belőle csalni, az már ért is a sanzonhoz. Ebben segédkezik a­ maga sajátos varázseszközeivel Zsolnay Hédi. Ú­gy volna jó, ha a jövő­ben még jobban erő­södnének ezek a baráti szá­lak A sanzon a családi ott­honokban szívesen hallott­látott vendég, mert a san­zon természeténél fogva igazán tévébe illő intim műfaj. És mint műsor is busásan fizet, elegendő húsz perc belőle, s mi minden, hányféle apró eset, tűnő ér­zés, futó gondolat fér bele. Megszínesíti az estét, és mindig megmarad bennünk belőle valami. S ha már a könnyed dal­lamokról szólok, hadd em­lítsem meg: szerdán Vécsey Ernő ujjai alól csendült fel a zongorán szerzeményei­nek csöpp füzére, csütörtö­kön az Életet az éveknek című műsorban Breitner János adott ugyanilyen mó­don egy kis potpourrit a ma­ga slágerszerzői életművé­ből. Amellett megkompo­nálta a nyugdíjas indulót. (Csak az évek múltak csend­ben el felettünk. De a szí­vünk még a régi tűzben ég . .) Á­m hogy túlságosan a múltba ne andalodjunk, arról egy órával később a Rizibizi című tánczenei műsor gondoskodott. Nem tudom a címet illetőleg, hogy az általam nem éppen kedvelt zöldborsós rizsről van-e szó vagy a rizikó és bizonyítvány rövidítéséből képzett elmés szóösszetétel­ről, de ez nem is fontos, a lényeg az, hogy ez a mű­sorfajta is szépen fejlődik. Tóth Erika szerkesztő-ri­porter törékeny termete el­lenére is sokféle kísérlettel birkózott már meg több-ke­vesebb sikerrel. Ez a rizi­bizi oldottan, kellemesen, aránylag túldíszítés nélkül tálalja az új és a már is­mertebb slágereket. A múlt csütörtöki is, Csenterics Ágnes rendezésében a Mar­gitsziget öreg fái alatt, üde gyepén és ablakmélyedései­ben röpke félórában felvo­nultatott egy tucat kedven­cet és új variációkat talált ki egy immár távolinak is tűnő témára: az idei tánc­dalfesztiválra. (Igaz, a nagy nemzetközi gálaestre még a jövő hetekben kerül sor) Tóth Erika és társai pedig novemberre Családi rizi­­bizit ígérnek. Bizonyosan sokan üljük körbe majd a tálat. S. Gy. Sanzon és rizibizi A „Rizibizi” októberi adá­sából — Délhúsa Gjon (Lippay felv.) Sanzonról sanzonra siker­rel látja el előadói és mű­sorvezetői tisztét — Zsolnay Hédi (Komáromy felv.)

Next