Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-04 / 10. szám

agner Trisztán és Izol­dá­­ja, a szertelen szen­vedélyek e grandiózus zene­drámája szólalt meg csütör­tökön este az Operaházban — ha nem tévedünk, az idei szezonban először, két vendégénekes______ fellépésével. Az előadásról Albert István számol be ol­vasóinknak . A női főszerepben Lud­mila Dvorakovát hallottuk, aki az utóbbi években hí­res Fideliója mellett főként Wagner- és R. Strauss-sze­repekre specializálta magát. A jeles vendégénekesnő hangban, énektudásban, s illúziókeltő megjelenésben egyaránt kiváló és szelle­mében is mindvégig töret­lenül követni tudja ezt a parttalanul áradó, mámo­ros zenét, ezeket a fülledt­forró, drámai víziókkal át­szőtt dallamokat, melyek — Wagner szerint — minden másnál ,„könnyebb”-nek készültek, s valamennyinél nehezebbek lettek. Dvoraková megragadó volt a nagy szerelmi kettősben, s egészen kimagaslót nyúj­tott a záróképben, amikor a fájdalom, az összetörtség és halálraszántság nyugodt fennségében megállt Trisz­tán „teteme” fölött, s szinte a távoli magasságokba ré­vedezve, állva énekelte el a csodálatos áriát. Nem a Trisztánra omló asszony szo­kásos halálos sikolya volt ez, hanem annak a dala, aki egyszerre akar felol­dódni, győzni és betelje­sedni végtelen, önpusztító szenvedélyében. A Dvora­­ková-féle „szerelmi halál” mind a magasrendű tolmá­csolással, mind a meglepően hatásos megoldással valami bátran újszerűt adott hozzá e színpadi értelemben oly gyakran „akciótlan”-nak, „eljátszhatatlan”-nak ítélt műhöz. Az énekesnő méltó part­nere volt Ticho Parly, a dán hőstenor-vendég, aki igen plasztikusan, ízléssel és jó diszpozícióban, kultu­ráltan énekelte Trisztánt. Az ő különben perfekt éne­kében, alakításában azon­ban még fűtöttebb szenve­délyt, még elementárisabb, sodróbb ritmust is szívesen fogadtunk volna. A magyar partnerek is java tudásuk­kal szolgálták az előadást; Brangénét Szőnyi Olga, Kurvenált Jámbor László, Markét Antalffy Albert énekelte. Lukács Miklós nagy elánnal, koncentrál­tan vezényelte az előadást. Február 20-án a Frankel Leó Művelődési Házban ünnepélyesen emlékeztek meg az óbudai Kisfaludy Színház______ megalakulásának 75. évfor­dulójáról. Az ünnepi beszé­det tartó G. Szigeti Mária, a Színháztudományi Inté­zet munkatársa így beszélt az évfordulóról: 1897. feb­ruár 20-án nyitották meg Óbudán a Kisfaludy Szín­házat A neo-rokokó stílus­ban épült épület homlokza­tán a színészet három alle­gorikus alakja, Thália, Terpsyhoré és Musica állt, körülfogva Óbuda címerét. Két ablak közötti talpaza­ton a névadó Kisfaludy Károly mellszobra. A szín­ház születése összeforrott Serly Lajos, az ismert nevű zeneszerző és karmester ne­vével: ő volt az első igaz­gató. A színház igazgatói közül Kövessy Albert, Hat­vany Károly, Kaposy Ernő, Széll József nevét említem meg. Miklósy Imre és Ala­dár igazgatását, Huszár Ká­rolyt, Havi Lajost. 1935-től Erdélyi Mihály igazgatta a színházat. A háború alatt, 1944-ben bombatalálat ér­te; a színház utolsó előadá­sán Dumas Kaméliás höl­gyét játszották. Az emlékműsorban Er­délyi Mihály, a színház 80 éven felüli igazgatója be­szélt emlékeiről, megmu­­tatta az ereklyeként őrzött deszkát és követ, amit a bombatámadás után meg­mentett. Színházi élményei­ről beszélt Nagyajtai György is, a Kisfaludy Színház egykori tagja, majd Farkas Ferenc és Kálmán Imre dalait énekelte a kö­zönségnek. Egymás után két fősze­repet énekelt a magyar Laki Krisztina a berni Stadttheater színpadán: Gildát és az éj királynőjét. Mind a Rigo­­letto, mind a Varázsfuvola után igen elismerő kritiká­kat írtak róla. Laki Krisz­tina itthon Réti József nö­vendéke volt és 1971 óta tagja a berni Stadttheater­­nek. A Színművészeti Főiskola negyedéves hallgatói Oscar Wilde Bunbury című vígjátékát mutatták be az Ódry Színpadon Szirtes Tamás rendezésé­ben. A rendező az eredeti vígjátékot vitte színpadra, sok kedves ötlettel, játék­­lehetőséget biztosítva a sze­replőknek. Az előadás ki­emelkedő alakítása Marsek Gabi Auguszta nénije. Szuggesztív egyéniség, ke­mény, céltudatos, glédába tudja állítani maga körül a rakoncátlankodó fiatalokat. Koroknay Géza pokolian mulatságos, kettős inas sze­repében. Tímár Béla hu­morának stílusa és elegan­ciája van Worthing John szerepében. Kitűnően sze­­kundás alakításához Szeg­vári Menyhért mulattató, kisfiús Algernonja Bencze Ilona fullánkos és mosoly­gó Gwendolyn, Auguszta néninek igazi anyja-lánya, de nem hiányzik a csípős­ség és irónia Muszte Anna Cecily alakításából sem. Vi­dám, ízes karakter-alakítás Sir Kati és Nagy Gábor gát­lásos szerelmespárja. Levelet kaptunk Szeged­ről, a Tiszatáj szerkesztősé­géből. Idézünk belőle: „Örömmel láttuk Kézdi Kovács új filmjének forga­tásáról írott riportjukat, amely szerint a Romantika Bereményi Géza novellájá­ból készült, örültünk, mert az írás nálunk — a Tiszatáj­­­ban — jelent meg 1971 ok­tóberében. Tehát nem Al­föld, hanem Tiszatáj, nem 70, hanem 71 és nem nyári szám, hanem őszi — a többi stimmel, mint mondani szoktuk.” Tévedésünket készséggel korrigáljuk Az óbudai Kisfaludy Színház Ludmila Dvoraková Laki Krisztina és Ticho Parly a Rigolettóban 20

Next