Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-15 / 3. szám
ta. A munkásember — beosztására nézve minőségi ellenőr, a kötelességét teljesítette: nem volt hajlandó selejtet átvenni — az igazgató meg, exportérdekekre történő hivatkozással — arra utasította, hogy „hányja be a szemét". Nem tette: elbocsájtották. Perre ment a direktorral — úgy érezte, igaza van, s igaza önmagáért beszél. Ennyi volt az „életből merített” téma, amely aztán Zsombolyai János érzékeny kamerája előtt megelevenedik. Bacsó Péter rendezői koncepcióját következetesen végigjárva, aprólékos gonddal exponálja a konfliktust. Bemutatja hősét, amint póztalanul és gerincesen, ám láthatólag vesztésre állva képviseli ügyét a bírósági tárgyaláson. Aztán bemutatja, amint legyőzve ösztönös ellenkezését, s elfogadva az igazgató paroláját, mégis visszamegy az üzembe, ahol megalázták és legorombították: elvállalja, hogy csoportvezető legyen. „Itt magának Mózes, többé nem eshet bántódása” — mondja a direktor. Azért-e, mert a rendező színészkiválasztó munkája éppen Sárközy Zoltánt jelölte ki az igazgató megszemélyesítésére, vagy azért, mert a mondat túlságosan is ismerős dramaturgiai trambulint teremt a fejlemények alakulásához, de tény, hogy ettől a pillanattól kezdve pontosan tudjuk: ennek a Mózes Imrének bizony rettentő bántódása fog esni ebben a gyárban. Kár pedig, hogy így történik, ez a Mózes Imre igazán megérdemelné feszült figyelmünket és fokozott rokonszenvünket; a film kissé túlságosan hagyományos, minden apró részletet többszörösen és aggályosan megmagyarázó stílusa és helyenkénti rutinos „kihegyezettsége” viszont nem mindig sikerrel élesztgeti feszült figyelmünket. A Mózes Imrét alakító Simon Ágoston nem színész. Annak idején, a forgatás megkezdésének napján beszélgettem vele. Azt mondta: azért szurkol, hogy sikerüljön, mert egy ügyet akar szolgálni — színészi ambíciók nem fűtik, csak közéleti szenvedélyek. Az igazság pártján áll ugyanis. És tudom róla, hogy igazat beszélt. Alakítása bizonyítja, hogy valóban az ügyet akarta szolgálni. Erről a munkásemberről ugyan senki nem hiheti, hogy nem az. S nehogy valaki gúnyt érezzen ebből a megállapításból: Simon Ágoston ebben a filmben Mózes Imrévé vált. A helyenkénti hitelcsökkenésekről nem ő tehet. Nem a „színész” dolga például, hogy elhitesse azt az egyébként abszurd állítást, hogy Budapesten, 1971-ben egy kitűnő szakember, esztergályos meós, hónapokig munka nélkül kénytelen élni, ha elbocsájtották az üzeméből! A forgatókönyv néhány ilyen zökkenője ellenére a film becsületesen és rokonszenves igazságfeltáró szándékkal állít elénk egy eleven problémakomplexust; szavahihetően és meggyőzően beszél az üzemi demokrácia és a szocialista munkaerkölcs formálódásáról. Nyíltan vállalt „jelenidejűségét” érdemének tudhatjuk be, éppen ezért említjük meg, hogy stílusában, dramaturgiájában néhol nem elég korszerű eszközökkel szolgálja becsületes és tehetségesen meghatározott céljait. Mindez nem csökkenti rokonszenvünket az alkotói indulat, s az ügy iránt, amelyet szolgál. Barabás Sári Budapesten •• Ötven éve színpadon Qiári Barabás — így magyarul: Sári — láttam a londoni Drury Lanes homlokzatán, a színház villanyreklámjának csillogásában, ő a Nagy Walcer, The Great Waltz, hírneves sztárja, azé a musicalé, amelynek a zenéje idősebb és ifjabb Johann Strauss jól ismert melódiáiból született. A Nagy Valtert Barabás Sári főszereplésével Londonban immár másfél év óta játsszák szakadatlanul, heti nyolc előadáson. — Múlt héten érkeztünk el az ötszázharminchatodikhoz — mondja az örök szőke, öröküde Barabás Sári, aki néhány napra Budapestre jött, hogy itthon töltse a szilvesztert és az új év kezdetét. Több mint két és fél évtized óta él külföldön, hol klasszikus operettet énekel, hol az operairodalom nagy koloratúraszerepeivel arat sikert. Fesztiválokon és nagy karmesterekkel, az Ory grófjában, a Szöktetésben, de parádés szerepe a Gilda, az Éj királynője, a Traviata, a Zerbinetta is. Európa-szerte és Amerikában is népszerű, a színpadon csakúgy, mint a tévé vásznán. Férje Franz Klarwein, a müncheni opera tenoristája. — A Nagy Valtert tavaszig játsszuk — mondja most Pesten. — Utána a társulattal dél-afrikai és amerikai turnéra megyünk, majd Párizsban is vendégszerepelünk. Egyébként most ünneplem ötvenéves színészi jubileumomat! Balettal kezdtem, Pallai Anna növendéke voltam, csodagyerekként hatéves koromban léptem fel először. Azóta, ha más-más műfajban is, de mindig szerepelek. A magyar muzsikát most is mindennél jobban szeretem, igen sok hangversenyemen, sőt lemezeken is éneklek magyar dalokat, többnyire a magam zongorakíséretével. (g. m ) Egy kép a Nagy Valter londoni előadásáról: Barabás Sári és partnere Walter Cassel, a Metropolitan neves baritonistája .