Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-17 / 25. szám
GYŐR A kertész kutyája Lope de Vega drámájának alaphelyzete ma már közhelyszámba megy, mégis, az a bő áradású költészet, ami kiragyog belőle, pompás helyzetkomikuma, társadalomrajza messze kiemeli az átlagból. Diana grófnő és csinos írnokának fűszeres, a rang kötelmeitől szenvedő szerelme áll a cselekmény középpontjában. A magasrangú hölgy legfőbb gondja: hogyan adhatná egyszerű írnoka értésére, hogy lángoló szerelmet érez iránta. S ami a játék sava-borsa, a méltóság kínszenvedése. S mert ez a műfaj megköveteli, végül az írnokocska ranghoz jut és mi sem áll útjában a szerelmesek boldogságának. Szilágyi Albert, tudta, hogy mit kell hangsúlyozni, mit kell elhanyagolni ebben a műben, így aztán az érzelmes jelenetek mértéktartó iróniától villognak s így válnak élvezhetővé a naivabb elemek is a darabban. Gyurkovics Zsuzsa — aki felváltva játssza Dianát Herendi Máriával — a szerep minden lehetőségét kiaknázza. Szinte egyidőben dől belőle a gőg és a harag, a szerelem és a féltékenység, igazi reneszánsz temperamentum az övé, csupa bőség, mindent és mindenkit magával sodor. Vele egyenértékű alakítás S. Tóth Józsefé, aki a farceok ravasz, mindenből kikacsintó, s minden lében kanál, mindenből hasznot csikaró, de legbelül soha meg nem vásárolható inasát varázsolja a színpadra. Mester János Teodorája érdekes, de vitatható szerepfelfogás. Csupán a hódítót és a megalázott embert hozza elénk, s a játékban, a komiszkodásban szinte hidegen fordul el inasától, akinek — úgy hisszük — inkább cimborája lehetne. De Mester kimértebb a kelleténél, pedig tudjuk, sokkal színesebb figurák alakítására képes. Forgács Kálmán talán a kelleténél torzabb figurát rajzol Ludovico grófból és ez éppen Mesterrel való jelenetében tűnik fel, ám amit csinál, az pukkasztó. Remekül bánik a hangjával, jó tempóérzékkel rendelkezik, szórja az ötleteit és mégsem bohóckodik. Szerepről-szerepre fejlődik ez a ritkán látható színész. A szolgálólányok, Vennes Emmy, Gerentsér Júlia és Csengeri Erzsébet, kellemesen cserfesek, szépek, jól illeszkednek az előadásba és nem ők hibásak érte, hogy részletesebb elemzést nem írhatunk róluk, hiszen eléggé hálátlan kis szerepekben tartózkodnak a színpadon. De hogy A kertész kutyája a szép és kellemes színházi estek egyike lett Győrött, nem kis része van a szellemes és — mint mindig — most is dekoratív díszleteknek. Baráth András el tudja feledtetni, hogy Győrött még mindig egy méltatlanul gyatra épületben áldoznak Tháliának. Ehhez segít hozzá Nagyajtay Teréz ragyogó kosztümjeivel. (k. gy.) Gyurkovics Zsuzsa és S. Tóth József Közeledik a színházi évad vége. őrjáratunkban négy vidéki előadásról számolunk be. Munkatársaink Pécsett, az Állami Déryné Színház előadásán, Győrött és Kaposvárott jártak. KAPOSVÁR A gyertyaöntő Csehovval kezdődött, Giordano Brúnóval zárult, a megújult kaposvári Csiky Gergely Színház évadja. Itt ugyan nem arról van szó, hogy a jelképpé emelkedett Giordano Bruno, a tudós reneszánsz ember leszállt volna szobortalapzatáról a római Campo de’Fiorin,ahol egykor máglyára küldték), s felsétált volna a messzi Somogyország fővárosának egy parkban álló színháza színpadára. Való igaz, hogy az inkvizíció e tudós-bölcs mártírja írt vaskos reneszánsz komédiát is, ám ez aligha életének főműve, s a kaposvári színpadon bemutatott musical (a különleges tehetségű Vujisics Tihamér pompásan improvizált zenéjével) legfeljebb az alapot kölcsönözte Giordano Brúnótól. Alkalmasint a szerző nem ismerne rá művére, dehát egy igazán felvilágosult tudóst ez sem zavarna különösképpen. Nos, mondjuk meg őszintén, A gyertyaöntő című komédia alaposan felkavart mai változata (új szövegét írta: Maár Gyula) nem sikerült valami jól, mégis lehetőséget adott a fiatal rendezőnek, Verebes Istvánnak, hogy ötletességét bizonyítsa — ő írta a verseket is. Amikor az előadást — néhány nappal a premier után — megnéztük, a rendező éppen sikerrel ugrott be a kitűnő Garay József szerepébe, így hát sokoldalúságáról is vallott, nemcsak rátermettségéről, meg lelkesedéséről. A díszletet és a jelmezeket Makai Péter tervezte, a kis zenekart Orosz István vezényelte. Az együttesből hadd emeljük ki Dánffy Sándor bővérű komédiázását, Csorba István mindig finoman ironikus humorát. A sűrű drámaiságban erős Hőgye Zsuzsa a könnyebb műfajban is tehetséges, Fontos Magda kitűnő epizódfigurát elevenít meg, s rendkívül vonzó jelenség Réti Erika, Papp István, Kardos Gábor, Kiss Jenő, Takács Gyula egy-egy jól sikerült alakot teremtenek. Várkonyi András, ifj. Mucsi Sándor és Wágner Richárd (sic!) nevét említjük meg. Az évadkezdő Sirály címszereplője, Molnár Piroska most cserfes szubrettet játszik, táncol, énekel, jellemet rajzol. Ezt a szerepet is olyan tehetséggel és hittel, mint Csehov lányalakját. Az évadzárás vaskosabb pillanatában így jutott eszünkbe az évadkezdés Sirályának hangulata. (d. i.) Egy jelenet a Csiky Gergely Színház előadásából: Réti Erika és Dánffy Sándor 15