Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám

A HIT interjúja Hantos Jánossal a Budapesti Művészeti Hetekről A fővárosi tanács elnökhelyettese sajtótájékoztatón­­ ismertette Budapest idei fesztiváljának műsorát. Ez a program nemcsak részleteinek sokszínűségében, gazd­­­dagságában különbözik az eddigiektől, hanem egységes­­ arculatában, megkomponáltságában is. A jól érezhető , új elgondolásokról és törekvésekről érdeklődtünk Han­tos János elnökhelyettesnél. — Budapest művészeti műhelyeinek, a színházak, társulatok, együttesek, képzőművészeti és egyéb intéz­ményeknek munkáját vezetőik és a bennük vezető sze­repet játszó művészek önálló elképzelései szabják meg. Néha eléggé elszigetelten működnek. Ez — minthogy a legfontosabb alapelvek közösek — így helyes, mert le­hetőséget nyújt az alkotó egyéniségek kibontakozására, biztosítja művészeti életünk sokrétűségét, széles szín­skáláját. A művészeti hetek műsoraiban e látszólag túl­ságosan tarka mozaikvilágnak a szellemi egységét kí­vánjuk felmutatni. A programszerkesztés feladata, hogy megkeresse, — s ahol nincs, ott megteremtse — a kap­csolatot és összefüggéseket, a láthatatlan, vagy nehe­zen felismerhető kötőszálakat a szerteágazó utak és tö­rekvések között. Így tudjuk felmutatni évről évre Bu­dapest művészetének aktuális arculatát, változó és ma­radandó vonásait. — A programban azonban nemcsak mai alkotások szerepelnek és nemcsak budapesti művészek. — Mit és hogyan ápol egy város a hagyományaiból, mit és hogyan fogad be a kultúrák kölcsönhatásának örökmozgó folyamatából — ez ugyanolyan jellemző rá, akárcsak a legfrissebb alkotások és produkciók. A szel­lemi kitekintés és tájékozódás irányát tehát ugyanúgy be kívánjuk jelölni a művészeti hetek programjába, mint hagyományokra és világnézetre alapozott látó­pontunkat. — Hogyan ismerhető fel mindez a programban? — Az idei műsor tengelyébe a 90 éve született Ko­dály Zoltán művészetét állítottuk. Így kézenfekvővé vált hagyományaink legmélyebb és legértékesebb réte­gének, a nép művészetének fokozott szerepeltetése épp­úgy, mint a kortárs művészet mindenkihez szóló, min­denki által érthető és élvezhető, a ma kérdéseire vá­laszt kereső műveinek előtérbe állítása.­­ Már ismeretes, hogy jövőre Budapest centenáriu­ma kerül a program középpontjába. Milyen lehetősé­geket kínál ez a téma a művészeti hetek számára? — A Habsburg-uralom alól szabadulni akaró Budapest egyesítését ugyanazok a társadalmi erők és mozgások ösztönözték, amelyek a magyar művészetet is kibonta­koztatták. A tények mindennél többet mondanak: 1873- ban a művészek megbuktatták a Nemzeti Színház rossz intendánsát, Szigligeti vette át a prózai, Erkel Ferenc az operai igazgatást. Ekkor rendezték Liszt fél évszá­zados művészi pályafutásának világraszóló ünnepsé­geit, amelynek ugyancsak ünnepelt vendége volt a Pá­rizsból hazatért Munkácsy Mihály. Deák Ferenc hatá­sos ajánlására ekkor szavazta meg az Országgyűlés a Zeneakadémia felállítását. Richter János vezetésével erőteljesen fellendítette hangversenyéletünket az akkor 20 éves Filharmóniai Társaság. Ekkor alakult meg a Magyar Írók és Művészek Társasága. Nemzeti színját­szásunk háttérbe szorította, majd teljesen elsorvasztot­ta a pesti német színházat. Hatezer (!) személyes játék­színt építettek a Városligetben, zárt színházat az Ist­ván (mai Klauzál) téren. S ne feledjük, hogy ekkor kezdett erjedni a munkásmozgalom, amelynek kulturá­lis hagyományai ugyancsak jelentős szerepet töltöttek be az elmúlt száz év ízlés- és tudatfejlesztésében. S jól­lehet ez a művészet akkor nem kapott olyan nyil­vánosságot és publicitást, mint például az, amellyel szemben állt, de maradandó értékeket hagyott hátra, amelyeket gazdag válogatásban fogunk felidézni. Gon­dolom, a többiről még lesz időnk jó előre tájékoztatni Budapest közönségét, meg az érdeklődőket az országból és a nagyvilágból. V­endégjáték * Bulgáriában A Magyar Állami Operaház balettegyüttese lapunk meg­­jenése után — június 26-án — kezdi meg újabb külföldi vendégjátékát: Szófiában két előadáson mutatja be Se­regi László méltán híres és nagysikerű Spartacus-balett­­jét. (A Spartacus egyébként a minap jubilált: hetvenöt­­ször táncolták el eddig a monumentális balettet.) A szó­fiai vendégszereplés után az együttes Várnába indul, ahol koncertműsort mutat be a közönségnek. Képünkön: Kun Zsuzsa, a Spartacus női főszereplője. (Féner felv.) 2

Next