Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám

A NYÁRI ÉVAD ELŐTT „Tizenéves" Rómeó és Júlia „Isten veled, hiába jó tanácsod” —* búcsúzik Rómeó Benvoliotól, a Sze­gedi Szabadtéri Színpadon bemuta­tásra kerülő Rómeó és Júlia próbáján, amit pillanatnyilag a Fővárosi Ope­rettszínház színpadán tartanak Vá­mos László rendező irányításával. — Jobban szenvedjen! — utasítja az ifjú Rómeót, Kalocsai Miklós har­madéves főiskolást a rendező, s Rómeó nyűgösen, elkényeztetett kamaszként panaszkodik tovább. Többet sírni, többet nevetni, vad­nak, szertelennek, időnként halknak, nagyon halknak lenni, hogy maximá­lisan érvényesüljön az érzelmi túlfű­töttség — ezekben summázhatók Vá­mos Lászlónak a próbán elhangzó instrukciói, amelyek nemcsak Rómeó­nak, hanem a Júliát alakító, ugyan­csak harmadéves Kútvölgyi Erzsébet­nek, no meg természetesen valameny­­nyi szereplőnek szólnak. — Nem túl merész vállalkozás két harmadéves főiskolással játszatni a Rómeó és Júliát? — kérdezzük Vámos Lászlótól. — Egyáltalán nem. A szerelem meg­jelenítését úgy írta meg Shakespeare, hogy az a fiatalság biológiai állapotát, az érzékiség „tizenéves” megjelenését feltételezi. Igaz, sokan szeretik han­goztatni, hogy Rómeót és Júliát csak érett színész tudja igazán eljátszani, de ez nem egyéb, mint rossz babona! — Miért tartja annak? — Ha valaki már negyven felé jár, de akár csak harminc fölött van, sok­kal többet tud ugyan a szerelemről, mint a tizenévesek, de az érettebb szí­nész nehezebben tudja biológiailag át­élni azt a fájdalmat, ami az első sze­relemnek a jellemzője. Ebből követ­kezik aztán, hogy a két sor, hogy „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó” és hogy „Csitt, mi fény dereng az ablakon,­­ Napkelte az, és napja Júlia” — min­dig érzelmesen, ünnepélyesen, megha­­tottan, teátrálisan szokott elhangzani, holott ezek türelmetlen, vad megnyi­latkozások. S éppen ez a vadság a Rómeó és Júlia szerepek kulcsa. — Hogyan esett a választás Kút­völgyi Erzsébetre és Kalocsai Miklós­ra? — Három éve a tanítványaim, s mindkettőt rendkívüli tehetségnek tartom. S bár még több hasonló te­hetség is akad mostani osztályomban, azért választottam őket, mert bennük láttam azt a kamasz szertelenséget, vad szenvedélyt, gátat nem ismerő szerelmet, amit ez a két szerep meg­kíván. Kútvölgyi Erzsébetben tragikus mélységek rejtőznek és szabálytalan lénye ellenére is különös sugárzása van. Kalocsai Miklós pedig pontosan abban az arányban lágyabb, kamaszo­­sabb és hisztérikusabb egy fokkal Kútvölgyi Erzsébetnél, mint ahogyan a shakespeare-i műben Rómeó Júliá­nál. A drámában is Júlia az erőszakos, Júlia az irányító, Júlia a vezető. Ezen túl Kalocsai Miklós is rendelkezik drá­mai erővel. — Ahogy a próbán látom, nemcsak Rómeó és Júlia, hanem csaknem vala­mennyi szereplő fiatalabb a megszo­kottnál. Ennek mi az oka? — Ha Rómeó és Júlia fiatal, akkor egész környezetüket hozzájuk kell fia­talítani. A tizennégy éves Júlia dajká­ja, akinek lánya, ha élne, egyidős vol­na Júliával, nem lehet matróna! Lő­rinc barát is nyugodtan lehet ereje tel­jében levő férfi. Természetesen Mer­cutio, Tybalt, Benvolio és Páris egy generációból való Rómeóval és Júliá­val, már csak azért is, mert ez a Shakespeare-dráma nemcsak szerelmi történet, hanem generációs kérdés is. Az azonban, hogy Darvas Iván játssza a herceget, nem generációs megoldás, hanem, mert ez kulcsszerep. Általá­ban nem élvonalbeli színészekkel szok­ták játszatni, de éppen ennek a követ­kezménye, hogy a darab társadalmi mondanivalója és egyensúlya rendsze­rint felborul. — Kik tehát a darab szereplői? — A Dajka: Szemes Mari, Lőrinc barát: Mensáros László, Mercutio: Harsányi Gábor, Benvolio: Maros Gá­bor, Tybalt: Janka Béla, Páris: Farádi István f. h. — Mi lesz a különbség a szegedi elő­adás és egy kőszínházi bemutató kö­zött? — Csupán egyetlenegy: a színpad nagysága lehetővé teszi a szimultán­játékot. Így tehát meg lehet valósítani azt, amit már a shakespeare-i színpad is tudott: mialatt a szülők a színpad jobb oldalán a ház előtt megegyeznek Párissal, látjuk, hogy Rómeó a hág­csón fellopódzik az erkélyre, hogy megtartsa Júliástól a nászéjszakáju­kat. A nagy távolságok lehetővé tesz­nek ilyenfajta megoldásokat. — A játékstílusban sem követel el­térést a szabadtéri színpad? — A szabad téren erőteljesebben, szuggesztívebben kell játszani, mint a színházban. S még egy: a hatalmas szabad tér még kevésbé tűri a ritmus lassúsítását, és a komótosságot, mint a zárt színház. A próba folytatódik. Más a tempója, más a hangvétele, a légköre, mint azoknak a Rómeó és Júlia előadások­nak, amiket az elmúlt évtizedekben láttunk. Benvolio és Mercutio úgy mo­zog, úgy évődik Rómeóval, mintha csak mai olasz fiatalokat látnánk Ve­rona főterén... Körmendi Judit Vámos László magyaráz a Benvolio szerepére készülő Maros Gábornak

Next