Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
A NYÁRI ÉVAD ELŐTT „Tizenéves" Rómeó és Júlia „Isten veled, hiába jó tanácsod” —* búcsúzik Rómeó Benvoliotól, a Szegedi Szabadtéri Színpadon bemutatásra kerülő Rómeó és Júlia próbáján, amit pillanatnyilag a Fővárosi Operettszínház színpadán tartanak Vámos László rendező irányításával. — Jobban szenvedjen! — utasítja az ifjú Rómeót, Kalocsai Miklós harmadéves főiskolást a rendező, s Rómeó nyűgösen, elkényeztetett kamaszként panaszkodik tovább. Többet sírni, többet nevetni, vadnak, szertelennek, időnként halknak, nagyon halknak lenni, hogy maximálisan érvényesüljön az érzelmi túlfűtöttség — ezekben summázhatók Vámos Lászlónak a próbán elhangzó instrukciói, amelyek nemcsak Rómeónak, hanem a Júliát alakító, ugyancsak harmadéves Kútvölgyi Erzsébetnek, no meg természetesen valamenynyi szereplőnek szólnak. — Nem túl merész vállalkozás két harmadéves főiskolással játszatni a Rómeó és Júliát? — kérdezzük Vámos Lászlótól. — Egyáltalán nem. A szerelem megjelenítését úgy írta meg Shakespeare, hogy az a fiatalság biológiai állapotát, az érzékiség „tizenéves” megjelenését feltételezi. Igaz, sokan szeretik hangoztatni, hogy Rómeót és Júliát csak érett színész tudja igazán eljátszani, de ez nem egyéb, mint rossz babona! — Miért tartja annak? — Ha valaki már negyven felé jár, de akár csak harminc fölött van, sokkal többet tud ugyan a szerelemről, mint a tizenévesek, de az érettebb színész nehezebben tudja biológiailag átélni azt a fájdalmat, ami az első szerelemnek a jellemzője. Ebből következik aztán, hogy a két sor, hogy „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó” és hogy „Csitt, mi fény dereng az ablakon, Napkelte az, és napja Júlia” — mindig érzelmesen, ünnepélyesen, meghatottan, teátrálisan szokott elhangzani, holott ezek türelmetlen, vad megnyilatkozások. S éppen ez a vadság a Rómeó és Júlia szerepek kulcsa. — Hogyan esett a választás Kútvölgyi Erzsébetre és Kalocsai Miklósra? — Három éve a tanítványaim, s mindkettőt rendkívüli tehetségnek tartom. S bár még több hasonló tehetség is akad mostani osztályomban, azért választottam őket, mert bennük láttam azt a kamasz szertelenséget, vad szenvedélyt, gátat nem ismerő szerelmet, amit ez a két szerep megkíván. Kútvölgyi Erzsébetben tragikus mélységek rejtőznek és szabálytalan lénye ellenére is különös sugárzása van. Kalocsai Miklós pedig pontosan abban az arányban lágyabb, kamaszosabb és hisztérikusabb egy fokkal Kútvölgyi Erzsébetnél, mint ahogyan a shakespeare-i műben Rómeó Júliánál. A drámában is Júlia az erőszakos, Júlia az irányító, Júlia a vezető. Ezen túl Kalocsai Miklós is rendelkezik drámai erővel. — Ahogy a próbán látom, nemcsak Rómeó és Júlia, hanem csaknem valamennyi szereplő fiatalabb a megszokottnál. Ennek mi az oka? — Ha Rómeó és Júlia fiatal, akkor egész környezetüket hozzájuk kell fiatalítani. A tizennégy éves Júlia dajkája, akinek lánya, ha élne, egyidős volna Júliával, nem lehet matróna! Lőrinc barát is nyugodtan lehet ereje teljében levő férfi. Természetesen Mercutio, Tybalt, Benvolio és Páris egy generációból való Rómeóval és Júliával, már csak azért is, mert ez a Shakespeare-dráma nemcsak szerelmi történet, hanem generációs kérdés is. Az azonban, hogy Darvas Iván játssza a herceget, nem generációs megoldás, hanem, mert ez kulcsszerep. Általában nem élvonalbeli színészekkel szokták játszatni, de éppen ennek a következménye, hogy a darab társadalmi mondanivalója és egyensúlya rendszerint felborul. — Kik tehát a darab szereplői? — A Dajka: Szemes Mari, Lőrinc barát: Mensáros László, Mercutio: Harsányi Gábor, Benvolio: Maros Gábor, Tybalt: Janka Béla, Páris: Farádi István f. h. — Mi lesz a különbség a szegedi előadás és egy kőszínházi bemutató között? — Csupán egyetlenegy: a színpad nagysága lehetővé teszi a szimultánjátékot. Így tehát meg lehet valósítani azt, amit már a shakespeare-i színpad is tudott: mialatt a szülők a színpad jobb oldalán a ház előtt megegyeznek Párissal, látjuk, hogy Rómeó a hágcsón fellopódzik az erkélyre, hogy megtartsa Júliástól a nászéjszakájukat. A nagy távolságok lehetővé tesznek ilyenfajta megoldásokat. — A játékstílusban sem követel eltérést a szabadtéri színpad? — A szabad téren erőteljesebben, szuggesztívebben kell játszani, mint a színházban. S még egy: a hatalmas szabad tér még kevésbé tűri a ritmus lassúsítását, és a komótosságot, mint a zárt színház. A próba folytatódik. Más a tempója, más a hangvétele, a légköre, mint azoknak a Rómeó és Júlia előadásoknak, amiket az elmúlt évtizedekben láttunk. Benvolio és Mercutio úgy mozog, úgy évődik Rómeóval, mintha csak mai olasz fiatalokat látnánk Verona főterén... Körmendi Judit Vámos László magyaráz a Benvolio szerepére készülő Maros Gábornak