Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Gyilkosság Egy napihír mögül bontakozik ki Mesterházi Lajos rádiódrámája. A második világháborút megelőző évben a Vérmesző közelében, a Déli pályaudvar előtti villamos megállóhely járdaszigetén lelőnek egy embert. Mi idézte elő a gyilkosságot? Mi késztette a fiatal hadnagyot, hogy volt barátját leterítse? Hogyan mossa tisztára a Horthy-fasiszta katonai törvényszék a tisztet, aki magas rangú katonai vezetőkhöz bejáratos? Látszatra ezek a kérdések foglalkoztatják az írót, de a dráma felszíne alatt súlyos erkölcsi, politikai kérdések hullámzanak. Nevezetesen, hogy miként válhat az egykori becsületes fiatalember túlzott becsvágy hatására a népellenes rendszer vakbuzgó kiszolgálójává, majd végül egy ostoba véletlen következtében gyilkossá. A mérhetetlen következményekkel járó megalkuvásról szól ez a hangjáték, arról, hogy az erkölcsi útvesztésnek természetszerűleg politikai-közéleti elaljasodással is kell járnia. És arról, hogy a hasonló megtörtént vagy meg nem történt esetek felelevenítésével a mai korhoz lehet üzenetet intézni, mintegy figyelmeztetni arra, hogy sokfelé még fel nem robbant aknák hevernek, amelyek a vigyázatlanul közelítők számára életveszélyt jelentenek. Csakhogy Mesterházi a mindig időszerű témát ezúttal sablonosan, erőtlenül formálta meg. Jelentéktelen részleteknél hosszasan elidőzött, de a legfontosabbat, a szereplők jellemét, a cselekvések mélyre ágyazott rugóit nem fedi fel elég hitelesen, meggyőzően. A gyilkosság egyes mozzanatai sem teljesen világosak: úgy éreztük a tettesnek nincs dramaturgiailag kellően kidolgozott indoka, hogy fegyverét használja. Ám nem is ez az igazán lényeges, hanem az, hogy az antifasiszta szereplők üres közhelyeket mondanak, amikor a magyar munkásságról, az általános politikai helyzetről értekeznek. A hallgató nem tud velük kapcsolatot teremteni és így elvész a szemünk elől a legfőbb cél: nem látjuk e letűnt világ erkölcsipolitikai arculatát, csak összemosódó árnyékait. Gál István rendezése sem javíthatott mindezen. Az előadásban Zách János, Kovács István, Harsányi Gábor, Bálint András, Ronyecz Mária és Ajtay Andor vett részt váltakozó színvonalon. Barta András