Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám

Magányos és különös, senkihez sem ha­sonlítható és utánozhatatlan alakja volt a magyar színpadi irodalomnak Szomory Dezső. Tizennyolc hátrahagyott drámája közül a közelmúltban a Madách Színház a Hermelint, a Vígszínház a Bel­lát mutatta be. És már készül a II. Lajos király felújítása is a Madách Színházban. Az életében és halála után is támadott és magasztalt drámaírót szeretnénk, ha vázlatosan is, bemutatni az olvasóknak, továbbmaradási engedélyt megszerez­nie ...” Harmadik felvonás: A bojkott Szomory Dezső sajátos nyelve iro­dalmárok és kritikusok állandó táma­­dásának-védelmének a kereszttüzében állt. A színészek azonban egyenesen rettegtek a Szomory-daraboktól. A szerző mindjárt az olvasópróbán át­vette az irányítást a rendezőtől. A rendelkezőpróbán pedig már teljes szereptudást követelt. A darab min­den szavát fontosnak tartotta, egyet­len kötőszót sem engedett kihagyni, egyetlen szerzőileg elképzelt hangsúlyt sem megmásítani. És mindezt egy olyan színpadi nyelvben, amely telje­sen elütött a hétköznapiétól. 1923-ban a Glória, 1924-ben a Sza­­bóky Zsigmond Rafael megbukott a Vígszínházban. Ráadásul ez utóbbi fő­szereplője, Fenyvesi Emil a harmadik előadás után megbetegedett, és többé már nem tért vissza a színpadra. Meg­halt. A pletyka, mint finom pókháló szőtte be a hírt: Szomory kergette ha­lálba, mert a próbákon agyongyötör­te. A színészek esküvel fogadták, hogy többé nem lépnek fel Szomory darab­jában. És hat évig nem volt Szomory­­bemutató a Vígszínházban. Nehéz évek következtek. A Nemzeti Színházból „keserű felekezete” űzte el, a Vígszínházból a színészek haragos fogadalma. 1930- ban barátja, Mikes Lajos, az Est-lapok irodalmi szerkesztője taná­csára új darabot írt és új hangon: a Takáts Alice-t. Higgadtabb és hagyo­mányosabb szerkezete legyőzte a Víg­színház színészeinek ellenállását, és hat esztendő után, 1930. február 3-án új Szomory-bemutatót hirdetett a Lipót körúti színház műsorplakátja. 136 elő­adáson tette fel a kérdést Szomory De­zső legtöbbet játszott színműve: sza­bad-e megölni a gyógyíthatatlan be­teget? 1931- ben a Szegedy Annie, 1936-ban a Bodnár Lujza következett. Madách Szín­ház: Hermelin (Gábor Miklós és Demján Edit) József Attila Színház: I. Jó­zsef császár (Darvas Iván) Vígszínház: Bella (Halász Judit, Balázs Péter, Bulla El­­ma, Kútvölgyi Erzsébet és Ta­hi Tóth László) Epilógus: Egy író éhenhal Aztán barbár kezek letörlik nevét az irodalom táblájáról. Új darabjait nem mutatják be ... 1939-ben még megér egy sikert, a Takáts Alice felújítását a Goldmark­­teremben, a faji törvény értelmében magyar színpadokról kikerült színé­szek színházában, és ez még enyhít va­lamit filléres gondokkal küzdő életén. A Sütő utcai lakást már korábban ott­hagyta, utódjából, az óbudaiból kiűz­ték. 75 éves, amikor átveszi az uralmat Magyarországon a nyilas téboly. És egyetlen újsághír sem jelezte, hogy 1944. november 30-án, a Pozso­nyi út 22-ben, egy úgynevezett „védett ház” parányi cselédszobájában éhen­­halt Szomory Dezső. Barta András

Next