Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Magányos és különös, senkihez sem hasonlítható és utánozhatatlan alakja volt a magyar színpadi irodalomnak Szomory Dezső. Tizennyolc hátrahagyott drámája közül a közelmúltban a Madách Színház a Hermelint, a Vígszínház a Bellát mutatta be. És már készül a II. Lajos király felújítása is a Madách Színházban. Az életében és halála után is támadott és magasztalt drámaírót szeretnénk, ha vázlatosan is, bemutatni az olvasóknak, továbbmaradási engedélyt megszereznie ...” Harmadik felvonás: A bojkott Szomory Dezső sajátos nyelve irodalmárok és kritikusok állandó támadásának-védelmének a kereszttüzében állt. A színészek azonban egyenesen rettegtek a Szomory-daraboktól. A szerző mindjárt az olvasópróbán átvette az irányítást a rendezőtől. A rendelkezőpróbán pedig már teljes szereptudást követelt. A darab minden szavát fontosnak tartotta, egyetlen kötőszót sem engedett kihagyni, egyetlen szerzőileg elképzelt hangsúlyt sem megmásítani. És mindezt egy olyan színpadi nyelvben, amely teljesen elütött a hétköznapiétól. 1923-ban a Glória, 1924-ben a Szabóky Zsigmond Rafael megbukott a Vígszínházban. Ráadásul ez utóbbi főszereplője, Fenyvesi Emil a harmadik előadás után megbetegedett, és többé már nem tért vissza a színpadra. Meghalt. A pletyka, mint finom pókháló szőtte be a hírt: Szomory kergette halálba, mert a próbákon agyongyötörte. A színészek esküvel fogadták, hogy többé nem lépnek fel Szomory darabjában. És hat évig nem volt Szomorybemutató a Vígszínházban. Nehéz évek következtek. A Nemzeti Színházból „keserű felekezete” űzte el, a Vígszínházból a színészek haragos fogadalma. 1930- ban barátja, Mikes Lajos, az Est-lapok irodalmi szerkesztője tanácsára új darabot írt és új hangon: a Takáts Alice-t. Higgadtabb és hagyományosabb szerkezete legyőzte a Vígszínház színészeinek ellenállását, és hat esztendő után, 1930. február 3-án új Szomory-bemutatót hirdetett a Lipót körúti színház műsorplakátja. 136 előadáson tette fel a kérdést Szomory Dezső legtöbbet játszott színműve: szabad-e megölni a gyógyíthatatlan beteget? 1931- ben a Szegedy Annie, 1936-ban a Bodnár Lujza következett. Madách Színház: Hermelin (Gábor Miklós és Demján Edit) József Attila Színház: I. József császár (Darvas Iván) Vígszínház: Bella (Halász Judit, Balázs Péter, Bulla Elma, Kútvölgyi Erzsébet és Tahi Tóth László) Epilógus: Egy író éhenhal Aztán barbár kezek letörlik nevét az irodalom táblájáról. Új darabjait nem mutatják be ... 1939-ben még megér egy sikert, a Takáts Alice felújítását a Goldmarkteremben, a faji törvény értelmében magyar színpadokról kikerült színészek színházában, és ez még enyhít valamit filléres gondokkal küzdő életén. A Sütő utcai lakást már korábban otthagyta, utódjából, az óbudaiból kiűzték. 75 éves, amikor átveszi az uralmat Magyarországon a nyilas téboly. És egyetlen újsághír sem jelezte, hogy 1944. november 30-án, a Pozsonyi út 22-ben, egy úgynevezett „védett ház” parányi cselédszobájában éhenhalt Szomory Dezső. Barta András