Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Vendégkarmester A Magyar Rádió és Televízió zenekara és énekkara Lehel György vezetésével olaszországi szereplésre indult, de utazását megelőzőn, néhány napig itt a rádióban egy fiatal olasz karmesterrel is próbált. Az együttes ugyanis átrándul Padovába is, és ott Sergio Penazzi vezényletével Verdi Requiemjét szólaltatja meg. Ezzel a hangversennyel Aureliano Pertile, az egykori világhírű olasz tenorista halálának huszadik évfordulójára emlékeznek. Padova volt Pertile szülőhelye, s ott élt élete végéig. A hangverseny szervezője, Manuela Pertile, a nagy énekes unokája ellátogatott Budapestre Sergio Penazzival együtt. Verdi Requiemjét Maestro Penazzi magyar zenekarral és énekkarral adja elő, de a szólisták mind más-más országból valók. A szoprán szólamot a bolgár Julia Wiener énekli, a mezzoszopránt Bioka Kosseva, a tenort a lengyel Henryk Klossinszki, a basszust a szovjet Vatslovas Damoras. — A közreműködő előadóművészek hazájában, így Magyarországon is — mondja Manuela Pertile — nagyapám sokszor fellépett. Az ő szereplésük az évfordulót nemzetközi eseménnyé avatja. Sergio Penazzi mindössze egy év óta karmester, azelőtt a milánói Scala zenekarának első fagottistája volt és szólistaként is többször szerepelt, lemezekre is játszott. Új karrierjének a padovai emlékhangverseny fontos állomása. Sergio Penazzi a rádió 6-os stúdiójában Verdi Requiemjét próbálja, a Magyar Rádió és Televízió Zenekarának közreműködésével és külföldi szólistákkal KÖNYV A Magvető Könyvkiadó áldozatos vállalkozásként immáron évről évre közrebocsátja a könyvhétre a színre került drámák szövegeit. Nem lehet ennél dicsérendőbb törekvés, különösen, ha meggondoljuk, ennek a kötetnek mindent kell pótolnia; színházi almanachot, évkönyvet, a színházak életét regisztráló reprezentatív összeállítást. Nyolc drámát közöl a kötet, köztük több olyat, ami itt olvasható először nyomtatásban és olyat is, ami jó néhány helyen megjelent már, tehát szerepeltetését semmi sem indokolja. A szövegközlések elvei sem tisztázottak, mert például A holdbéli csónakos esetében a színpadi változatot közli, viszont a Döglött aknák szövegét az eredeti, nem a színpad által kipróbált és korrigált változatban adja közre. Nem lényegtelen kérdés ez, mert éppen Weöres Sándor, A holdbéli csónakos költője egy műhelytanulmánynak beillő vallomásban számol be arról az izgalmas felismerésről, ami éppen e szövegváltozat kapcsán támadt benne. Arról ír, hogy az előadás során „A mesejáték megtelt egyéb írásaim részleteivel, a színészek önálló bemondásaival; a szegény színdarab nagy része kiszorult önmagából. Azonban a darab ősalakjában is anynyi a commedia dell’arte jelleg, hogy ezt a továbbjátszást, továbbalakítást, nem érzem idegennek ... Akárhogy is van, köszönöm a Thália Színháznak az eleven megjelenítést... Persze, szerzői hiúságomnak jókora vereség és tanulság, hogy nem minden okvetlenül úgy a legjobb, ahogy szent révületben a költő megalkotta.” Azért idéztem e néhány mondatot Weöres Sándor jegyzetéből, mert éppen ezzel akarok nyomatékot adni mondandómnak. Ugyanis a Magvető Könyvkiadót e vállalkozás továbbfejlesztésére szeretném buzdítani. Közöljön akár kevesebbet a bemutatott drámákból, de a legérdekesebbekhez feltétlenül csatolni kellene — esetleg a kritikai visszhangból néhány jellegzetes álláspontot, az író és rendező műhelyvallomását stb. Olyan izgalmas kötet jöhetne így létre, ami egyszerre érdekes a jelenben és pótolhatatlan forrásmunka a jövőben. Hiszem, még a kötet népszerűségét is emelné. Illés Jenő Rivalda —ellenfényben 20 Vendégkarmester, vendégénekesek • A tízezredik bérlő a Vígszínházban • Színházi hírek az új évad bemutatóiról • Új drámakötet • Miről írtunk 15 éve? A tízezredik Hagyományos szokásához híven a Vígszínház ez idén is köszöntötte tízezredik bérlettulajdonosát. Június 26-án délelőtt Hunyadi Bélánét, a Ganz Villamossági Művek szocialista brigád tagját üdvözölte ebből az alkalomból Darvas Iván és Róna László gazdasági igazgató az irodában, bensőséges ünnepség keretében. (MTI Fotó: Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik — így tehát érthető, hogy néhanapján lapunkba is belecsúszik egy-két kisebb-nagyobb tévedés. Olvasóink ezen a héten két hibánkra hívták fel figyelmünket. Az elsőt 1972. május 27-én megjelent számunkban követtük el, a főiskolások vizsgaelőadásaival kapcsolatban. Romhányi László rendező-szakos növendéket Romhányi Józsefnek tituláltuk. Ezúton kérjük, mind a két Romhányi József, az író és László, a rendező-növendék elnézését. A másik hiba a Vér és liliom című francia film kritikájába csúszott bele. Azt írtuk: ,,..,az ártatlanul gyanúsított tiszta asszony figurájából afféle szent Margitot formál, éppen csak rózsává nem változik kötényében a kenyér.” Az igazság az, hogy a kenyér a legenda szerint Lajos, thüringiai őrgróf feleségének szent Erzsébetnek a kötényében változott rózsává. Szent Erzsébet II. Endre magyar király és Gertrudis harmadik gyermeke volt, unokahúga árpádházi szent Margitnak, IV. Béla leányának — így hát a csoda „családban" maradt. Természetesen, ez nem menti tévedésünket, amiért olvasóink elnézését kérjük.