Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám

FEJEZETEK A MAGYAR CIRKUSZ REGÉNYÉBŐL Dinasztiák a porondon N­emcsak a cirkuszok ad­tak otthont az artis­táknak, hanem a varieték és orfeumok is. Az első nemzedékek ily módon egy­mással versengve foglalták el a világot jelentő deszká­kat és a porondokat- Külö­nös népség volt ez, elhiva­tott, nagy művészegyénisé­gek, kalandkeresők és tisz­ta szívűek, botrányos éle­tűek és szolid nyárspolgá­rok egyaránt akadtak kö­zöttük. Történeteik meg­annyi regényként őrzik en­nek a korszaknak a hangu­latát. A két legfontosabb pesti cirkuszépületben: a Fővá­rosi Cirkuszban és a Baro­­caldi Cirkuszban — amely Néparéna néven szerepelt később — igen gyakran vál­toztak az igazgatók, de leg­többször a Könyör-család neve szerepel a krónikák­ban, majd Schmidt Mihá­lyé, aki nejével, Picard Ro­zinával először hozott létre utazó cirkuszt Magyaror­szágon, később pedig Buda­pesten dolgozott. Zoli legendája A Beketow Cirkusznak és a Könyör Cirkusznak külö­nös jelentősége volt abban is, hogy itt nőttek fel az első nagy artista családok, a cirkusz legendás művé­szei. Zoli bohóc Beketow cirkuszában lépett fel esté­ről estére, itt kereste fel őt Kosztolányi Dezső, itt zaj­lott le az a híres beszélge­tés, amely a cirkusz atmosz­féráját, ennek a különös egyéniségnek egész maga­tartását feltárja, és amely­ből hadd idézzünk itt né­hány részletet: „­Ponyvából, lécekből összeeszkábált öltöző. Halo­­vány cirkuszi világítás, mely hajdan olyan regé­nyesnek rémlett előttem, de most más. Én a földön ülök, előttem áll a bohóc: Zoli. Magassága: száztíz centiméter. Kora: negyven év. Szóval, legszebb férfi­korát éli.)... — Miért maradt törpe? — Angolkór. (Zoli szak­szerű. Inkább a tudomány­ban hisz, mint a régi babo­nákban, melyek szerint a törpék hátgerincét denevér­hájjal, vakondzsírral kenik meg a rossz szellemek.) Meg azután púpos is vagyok. Igen, igen. Ez valamikor fájt. De mostan­­kitárja a karját, és úgy kacag, föl­szabadultan, boldogon, gú­nyosan is, mint a lángész, aki a hibájából él. Szinte megnő, legalább öt centi­méterrel.) Ez egészen más. Az apám ellenezte a pályá­mat, de később örült neki. (Íme, egy ember, akinek a mindenkori tömegek ősi kí­vánsága, a „panem et cir­­censes" egyszerre teljesült be, mégpedig úgy, hogy a cirkusz mindjárt kenyeret is adott neki.) ... — Ha valaki most nö­vesztőport adna, melytől azonnal megnőne, beven­né? — Ki van zárva! Miből élnék akkor? Húsz éve ját­szom. Az egész világon is­mernek .. . (Megígérem, hogy legkö­zelebb az antilopbetétes ci­pőjét is megnézem, s elbú­­csúzkodom, mert Zoli már kürtőkalapban szalad a po­rondra. Parányi létrára má­szik, orra bukik, felpofoz­zák, szappanhabbal masza­­tolják az arcát, s a tömeg röhög, mert ezek az évez­redes attrakciók sohasem kopnak el. Körülötte a lo­vak képviselik a cirkusz költészetét. Karcsú paripák rohannak be, mogyoróbarna paripák, piros-arany szer­számmal, seregélyszürke paripák zöld-ezüst szer­számmal, és lihegnek, köny­­nyedén, egészen emberien, mint meztelen színésznők. Künn az istállók körül, a lovaglóiskola félhomályá­ban, rózsaszín villanylámpa ég.­" A Beketow-rejtély Zoli bohócot állítólag egy­szer látták könnyezni: Be­ketow Mátyás öngyilkossá­ga után. Azt mondta az új­ságírónak, aki felkereste ebben a drámai pillanat­ban: — Beketow jó ember volt. Tizenhárom éve dol­gozom vele, de soha egy félreértés elő nem fordult közöttünk. Vajszívű, jó em­ber volt, csak egyet köve­telt mindenkitől, hogy kö­telességét teljesítse. Azt hit­tem, kiszakad a szívem, amikor a megnyitó előadá­son nem mehettem ki a po­rondra az ő száma előtt, ahogy ez tizenhárom esz­tendőn keresztül történt Mindig én mentem elöl, hangulatot csinálni, ő meg tuszkolt kifelé. Zoliká, ge­hen Sie! Zoliká, gehen Sie! Ez most már örökre elma­rad. A Beketow-rejtély éve­ken át izgatta a közvéle­ményt, foglalkoztatta az új­ságírókat. Az egyik lap azt írta, hogy a felesége gyó­gyíthatatlan betegsége ker­gette a halálba. Mások anyagi bajokra gyanakod­tak. De arról is szólt a fá­ma, hogy kalandos, zavaros anyagi-politikai üzletekbe keveredett, állítólag Sir Ba­sil Zaharoff manipulációi­nak szenvedő hőse lett, és ez sodorta a végzetes kalandba. Ugyanis az, hogy a felesége alkoholista volt, nem lehe­tett teljes magyarázat arra, hogy ennyire meghasonlás­ba sodródjék. Annál is in­kább, mert életében nem- 5ek©tow-Cirkusz 1904 XXIII. idény 1926 BUDAPESTEN Igízgató: BEKETOW MÁTYÁS MŰSOR A Beketow Cirkusz plakátja Fotomontázs Keleti László és felesége 22 2

Next