Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
FEJEZETEK A MAGYAR CIRKUSZ REGÉNYÉBŐL Dinasztiák a porondon Nemcsak a cirkuszok adtak otthont az artistáknak, hanem a varieték és orfeumok is. Az első nemzedékek ily módon egymással versengve foglalták el a világot jelentő deszkákat és a porondokat- Különös népség volt ez, elhivatott, nagy művészegyéniségek, kalandkeresők és tiszta szívűek, botrányos életűek és szolid nyárspolgárok egyaránt akadtak közöttük. Történeteik megannyi regényként őrzik ennek a korszaknak a hangulatát. A két legfontosabb pesti cirkuszépületben: a Fővárosi Cirkuszban és a Barocaldi Cirkuszban — amely Néparéna néven szerepelt később — igen gyakran változtak az igazgatók, de legtöbbször a Könyör-család neve szerepel a krónikákban, majd Schmidt Mihályé, aki nejével, Picard Rozinával először hozott létre utazó cirkuszt Magyarországon, később pedig Budapesten dolgozott. Zoli legendája A Beketow Cirkusznak és a Könyör Cirkusznak különös jelentősége volt abban is, hogy itt nőttek fel az első nagy artista családok, a cirkusz legendás művészei. Zoli bohóc Beketow cirkuszában lépett fel estéről estére, itt kereste fel őt Kosztolányi Dezső, itt zajlott le az a híres beszélgetés, amely a cirkusz atmoszféráját, ennek a különös egyéniségnek egész magatartását feltárja, és amelyből hadd idézzünk itt néhány részletet: „Ponyvából, lécekből összeeszkábált öltöző. Halovány cirkuszi világítás, mely hajdan olyan regényesnek rémlett előttem, de most más. Én a földön ülök, előttem áll a bohóc: Zoli. Magassága: száztíz centiméter. Kora: negyven év. Szóval, legszebb férfikorát éli.)... — Miért maradt törpe? — Angolkór. (Zoli szakszerű. Inkább a tudományban hisz, mint a régi babonákban, melyek szerint a törpék hátgerincét denevérhájjal, vakondzsírral kenik meg a rossz szellemek.) Meg azután púpos is vagyok. Igen, igen. Ez valamikor fájt. De mostankitárja a karját, és úgy kacag, fölszabadultan, boldogon, gúnyosan is, mint a lángész, aki a hibájából él. Szinte megnő, legalább öt centiméterrel.) Ez egészen más. Az apám ellenezte a pályámat, de később örült neki. (Íme, egy ember, akinek a mindenkori tömegek ősi kívánsága, a „panem et circenses" egyszerre teljesült be, mégpedig úgy, hogy a cirkusz mindjárt kenyeret is adott neki.) ... — Ha valaki most növesztőport adna, melytől azonnal megnőne, bevenné? — Ki van zárva! Miből élnék akkor? Húsz éve játszom. Az egész világon ismernek .. . (Megígérem, hogy legközelebb az antilopbetétes cipőjét is megnézem, s elbúcsúzkodom, mert Zoli már kürtőkalapban szalad a porondra. Parányi létrára mászik, orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják az arcát, s a tömeg röhög, mert ezek az évezredes attrakciók sohasem kopnak el. Körülötte a lovak képviselik a cirkusz költészetét. Karcsú paripák rohannak be, mogyoróbarna paripák, piros-arany szerszámmal, seregélyszürke paripák zöld-ezüst szerszámmal, és lihegnek, könynyedén, egészen emberien, mint meztelen színésznők. Künn az istállók körül, a lovaglóiskola félhomályában, rózsaszín villanylámpa ég." A Beketow-rejtély Zoli bohócot állítólag egyszer látták könnyezni: Beketow Mátyás öngyilkossága után. Azt mondta az újságírónak, aki felkereste ebben a drámai pillanatban: — Beketow jó ember volt. Tizenhárom éve dolgozom vele, de soha egy félreértés elő nem fordult közöttünk. Vajszívű, jó ember volt, csak egyet követelt mindenkitől, hogy kötelességét teljesítse. Azt hittem, kiszakad a szívem, amikor a megnyitó előadáson nem mehettem ki a porondra az ő száma előtt, ahogy ez tizenhárom esztendőn keresztül történt Mindig én mentem elöl, hangulatot csinálni, ő meg tuszkolt kifelé. Zoliká, gehen Sie! Zoliká, gehen Sie! Ez most már örökre elmarad. A Beketow-rejtély éveken át izgatta a közvéleményt, foglalkoztatta az újságírókat. Az egyik lap azt írta, hogy a felesége gyógyíthatatlan betegsége kergette a halálba. Mások anyagi bajokra gyanakodtak. De arról is szólt a fáma, hogy kalandos, zavaros anyagi-politikai üzletekbe keveredett, állítólag Sir Basil Zaharoff manipulációinak szenvedő hőse lett, és ez sodorta a végzetes kalandba. Ugyanis az, hogy a felesége alkoholista volt, nem lehetett teljes magyarázat arra, hogy ennyire meghasonlásba sodródjék. Annál is inkább, mert életében nem- 5ek©tow-Cirkusz 1904 XXIII. idény 1926 BUDAPESTEN Igízgató: BEKETOW MÁTYÁS MŰSOR A Beketow Cirkusz plakátja Fotomontázs Keleti László és felesége 22 2