Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Utócsetepaté 1. Nekem tetszik a Telecsetepaté alapötlete. A megvalósulás - az első adás alapján — már kevésbé. A jól hangzó sorozatcím kedvéért kár lenne feláldozni az ötletben rejlő lehetőség értékeit. Kár lenne, ha pusztán csapkodó, szerteágazó, szertelen pro és kontra hozzászólás-kavalkád lenne az a vitafórum, amely — bár oldottabb keretek között — a tévéalkotók és a műveket fogadók — közönség és kritikusok — elemző polémiáinak lehetőségét hordozza magában ötvenöt perc alatt öt, egyenként is nagy témáról még akkor is nehéz vitázni, ha az szőkébb körben, jobb előkészítéssel történik. Hetven-nyolcvan szavazó bevonása is soknak tűnik. Egyes témáknál eluralkodhatnak az okoskodó részletkérdések az érdemi mondandó rovására, mint arra a minapi első adásban bőven volt példa. Legyen a Telecsetepaté a jövőben a maga szűk egy órájában egyetlen, vagy maximálisan egy nagyobb vitát kiváltó és egy kisebb jelentőségű téma megvitatásának fóruma. A csetepaté maradjon meg a címben, de magában a vitában több célszerűség jelentkezzék. Legyen tartalmasabb és kevésbé formális. Vitatkozzék az adott témát képviselő néhány tévéalkotó és néző, meg kritikus, de ne legyen „népünnepély”, tömegstatisztérával. A témák legyenek konkrétabbak, akár szűküljenek le egyetlen adásra, vagy sorozatra, esetleg jelenségre. (benedek) 2. Biztató kísérlet a Telecsetepaté. Végre megszólalhatnak a nézők is és elmondhatják a tévével kapcsolatos véleményüket, nézeteiket, vitába szállhatnak a televíziósokkal, a kritikusokkal. Értem én a dolgot: a nehézséget az okozza, hogy ennek a csetepaténak nem csak okosnak és tartalmasnak, hanem szórakoztatónak is kell lennie és még nincs meg a csodamódszer, amely biztosíthatná, hogy ez a két törekvés nem megy egymás kárára, ellenkezőleg, segíti és erősíti egymást. Kíváncsian várom, mikor kerül a Telecsetepaté napirendjére a Telecsetepaté. Az alighanem sokat lendítene rajta. (P. Z. Budapest) TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A műsor margójára Kategória és időszámítás Talán a Ki mit tud? első kamaraadása vonultatta fel mindeddig a legérdekesebb versenyszámokat. Mindazonáltal nem egészen világos, hogy mi okból kellett az itt előfordult műfajokat különválasztani az, úgymond, hagyományos versenyműfajoktól. Mi lehet a megkülönböztetés elvi oka? Miért hagyományos műfaj, ha valaki egyedül, szólóban szaval vagy mond prózát és miért minősül kamarajellegűnek, ha ugyanezt egyszerre többen, kollektívan vagy éppen kórusban teszik? De ha már így van, látnánk legalább valamelyes következetességet. Ugyanis népitáncban az a helyzet, ha csoportban ropják, akkor az hagyományos kategória, ha viszont árván, egyszálmagányosan, azaz szólóban, akkor az a kamaraadás körébe tartozik. Ki érti ezt? Meggyőződhettünk ez alkalommal, hogy a Ki mit tud? részvevői éjfél utáni fél egykor is tudásuk legjavát képesek adni. De hogy a néző mit tud ily kései órákban nyújtani figyelemben és értelmi felfogásban, az nem került értékelésre. Meg hogy mit tud másnap a munkahelyén, kiváltképp, ha már kora reggel szólítja el hazulról a kötelesség. A műkorcsolyázó és a jégkorongozó bajnokságoknak volt egy ilyen hősi korszakuk, amikor leragadó szemmel ültünk éjjelente a képernyő előtt, mert az izgalom és a kíváncsiság odaszegezett minket. Mindamellett egy jó olimpiai versenyszám közvetítéséért még csak-csak végigüljük a fél éjszakát, de a Ki mit tud? nem olimpia, nem is fényes lokál, hanem ifjúsági vetélkedő. Nem kérünk sokat, csak egy picivel szolidabb időszámítást. (Gy) HÉTFŐN DÉLUTÁN NYÍLT MEG Veszprémben a Magyar Televízió művészeti műsorainak szemléje. Immár másodszor rendezték meg a találkozót, melyen igen sok érdekes filmet vetítettek. Munkatársunk lapunk következő számában számol be a II. Tv-találkozó eseményeiről. Képünkön: az Ember a vízben című film egy jelenetében (rendező: Szőnyi G. Sándor, Baranyai Ibolya, Bánhidy László és Máriáss József Ki a munkás ? Merész dolog lett volna azt hinni, hogy egyetlen negyvenperces adásból megtudhatom, ki a munkás napjainkban. Ez a kérdés igen élénken él ma társadalmunkban, naponta szóba kerül a legkülönbözőbb keretek között. Szálkai Sándor filmjének bevezető képsorai, a sokfelé megkérdezettek válaszai is azt bizonyították, hogy a munkás fogalmának mai értelmezése nagyon körülhatárolatlan a köztudatban. Mint tévéadásról el kell mondanunk: az Orion gyárból látott érdekes vita ellenére, nem léptünk előbbre, illetve a film vajmi keveset adott hozzá eddigi ismereteinkhez, csak megismételve láttuk-hallottuk az értelmezés körüli visszásságokat, félreértéseket. Nem vártuk, hogy a film egyértelműen állást foglal, de valamilyen öszszegező véleményt igen. (bm) Őrjöngés nélkül A műsoron kívül beiktatott szombati futballmérkőzés úgy alakította a dolgot, hogy a Nyári bolondságok című olasz filmvígjáték lejjebb csúszott két órával, így legalább nem panaszkodhattak ezúttal azok, akiknek az a kifogásuk, hogy szombat késő estére rendszerint nyomasztó, sötét tragédiákkal terhes filmeket tűz műsorára a televízió. A film habkönnyű volt, kissé bizarr módon pikáns, rossz szót nemigen lehetett hallani rá. Úgy látszik ezen a szombat estén egy néző sem dühöngött. Pedig ha tudnák, hogy ennek a filmnek eredeti olasz címe: Nyári őrjöngés. A képen: Michele Mercier és Vittorio Gassmann. T (-a-)