Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ 1. Angelika és Bonifác Múlt századbeli francia kisváros főterét építették fel a filmgyár egyik műtermében. Erkélyes kis házak simulnak egymás mellé, parányi üzletek felett céhjelvények hirdetik, mivel is foglalkozik az üzletek gazdája. A háttérben kis híd szel át egy patakot, melynek vize egy malom kerekét forgatja. A híddal szemben porcelán bolt, melyből pokoli zene-béna hangja szűrődik ki a térre. A galérián fiatal, feldúlt arcú nő tányérokat, tálakat csapdos bősz haraggal menekülő férje után, s diadalmas arccal mosolyodik el egy-egy találat után. Jacques Ibert egyfelvonásos zenés tréfáját, az Angelikát forgatja a Televízió Zenés Színháza számára Horváth Ádám rendező és Bíró Miklós operatőr. A történet: Bonifác úr, porcelánkereskedő, rosszul tűri házsártos felesége kínzásait, de nem tudja, hogyan meneküljön az asszonytól. Szomszédja, Chariot úr tanácsára eladja egy angol, majd egy olasz, végül egy néger vevőjének, akik azonban percek múltán visszahozzák. Utoljára az ördögnek adja Bonifác úr az asszonyt, de az sem tartja meg, mert Angelika a poklot is szétveri... Angelikát Kalmár Magda, az Operaház magánénekese játssza. — Először kirándulok ebbe a műfajba, ami kétszeres örömet jelent a számomra — mondja. — Nem csak azt, hogy tévéfilmen szerepelhetek, hanem, hogy alkalmam van olyan szerepet eljátszani, aminek csaknem a fele próza. És ez nemcsak nekem öröm, hanem a többi énekes kollégámnak is, mert Horváth Ádám rendező segítségével megdönthetjük azt a hiedelmet, hogy operaénekes képtelen prózát mondani. Igaz, a prózai résszel többet foglalkoztam, mint a zenével, mert ez nagyobb feladatot jelentett számomra, de úgy érzem, sikerült megoldanom, már csak azért is, mert a Horváth Ádám által átdolgozott eredeti szöveg nagyon könnyen, minden „színészkedés” nélkül mondható. — S vajon hogyan szánta rá magát Horváth Ádám, hogy a darab minden szerepét operaénekessel játsszassa el, s ne ahhoz a bevált szokáshoz folyamodjon, hogy színészek játsszanak, mondják a prózai szöveget, és az operisták csak a hangjukat kölcsönözzék? — Megítélésem szerint — válaszol Horváth Ádám — az operaénekeseket rosszul beidegződött tévedés folytán fosztják meg a próza-mondástól. Tekintélyes részük ugyanis ma már ezt a feladatot is meg tudja oldani. Csupán jól kell megválasztani, hogy kivel, mit játszatunk el. Meggyőződésem, ha egy ismert énekesnek hallani a hangját és más jelenik meg helyette a képernyőn, az meghamisítja az egész figurát, feltétlenül rombolja az illúziókat. Szerintem alapvető baj az, hogy a daljátékok, zenés darabok prózája általában sekélyes, annyira, hogy ha még Laurence Olivier mondaná is, akkor is sután hangzana. Vallom, hogy ha „normális” szöveget kapnak az énekesek, nem lesz suta a szövegmondásuk. Ugyanakkor a zenés részek eljátszásában feltétlenül előnyük van a prózai színészekkel szemben, mert jobban érzik a zene ritmusát, a zenei mondanivalót. — Mi a véleménye az Angelikáról Bonifác megformálójának, Melis Györgynek? — Mulatságos, érdekes, szórakoztató műnek tartom az Angelikát, habár nyilvánvaló, hogy a zenéjét annak idején nem nagy igénnyel írta Jacques Ibert, aki Ravelnek és Debussynek kortársa volt. Tudomásom szerint az Angelikát és az ehhez hasonló szerzeményeit kirándulásnak tekintette, ő is főként szimfonikus zenét szerzett. Az Angelika úgy vélem, kellemes órát fog szerezni a tévénézőknek. Bonifác úr, akit én keltek életre, nagy papucs, olyan férfi, amilyen sok akad az életben... K. J. Felvétel közben Harangozó Gyula koreográfus és a zeneszerző Farkas Ferenc (Domonkos Sándor) Rozikáék, Horváth rektor uralék is megérkeznek a vásárba. Középen: Hamala Irén és a Rozikát táncoló Kéken Mária A debreceni nagyvásár forgatagában még a csikósok is táncra perdülnek (Nagy Zoltán, Havas Ferenc és Sterbinszky László) 2. Táncolnak a furfangos diákok A hírneves debreceni kollégium jókedvű diákhistóriája Farkas Ferenc zenéjével, Harangozó Gyula koreográfiájával éveken keresztül sikeres balettprodukciója volt a Magyar Állami Operaháznak. Még külföldre is eljutott a vendégszereplések alkalmával, Helsinkiben, Moszkvában tapsoltak a látványos, sok szereplős történetnek. A Furfangos diákokból most Bednai Nándor rendezésében — az operatőr Darvas Máté —, negyvenperces, színes televíziós balettfilm készül. A XVIII. századi Debrecenben játszódó táncjáték egyes jeleneteit a budai Várban forgatják. 29