Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-07-01 / 27. szám
VIHET--------TTTT interjúja Lamberto Gardellival az Attiláról Hét éve már, hogy Lamberto Gardelli megvált a Magyar Állami Operaháztól, azóta csak alkalmanként látogatott Budapestre, egy-egy hangversenyt vezényelt. Operát nem. A maestro, annyi forró sikerű operaházi est karmester-hőse — akinek budapesti munkásságából elég, ha csak a Manon Lescaut felejthetetlen felújítását említjük ezúttal — az utóbbi öt esztendőt Bernben töltötte. Nemrég spanyolországi üdülésből érkezett a Balatonhoz, hogy ezen az általa úgy szeretett magyar tájon folytassa pihenését. Lamberto Gardelli július 7-én a margitszigeti szabadtéri színpad karmesteri pulpitusára áll majd, hogy vezénylőpálcája alatt fölhangozzék Verdi korai operája, az Attila. — Verdi az a fajta zseni volt — kezdi el a balatoni kertben a kötetlen beszélgetést —, aki öregkorában, a Falstaffal ért el lángelméje tetőpontjára. De már az ifjú komponista korai műveiben is jelen vannak olyan mozzanatok, amelyek a későbbi nagy korszakaira, vagy akár az Otellóig mutatnak előre. Az Attila is igen sok ilyen zenei és drámai pillanatot hordoz. — Gyakran olvasunk híradást arról, hogy Verdi fiatalkori művei közül hol a Stiffeliót, hol az Alzirát veszik elő, mutatják be rádióállomások vagy készítenek belőlük teljes lemezfelvételt. — Igen, mindenütt van igény arra, hogy a repertoárt kiszélesítsék, és méltatlanul elfeledett vagy más okokból ritkán vagy régen játszott műveket támasszanak föl. Donizettinek nemrég egy száz esztendeje nem játszott operája, a Caterina Comoro éledt föl a nápolyi San Carlóban. Az Attilára már korábban gondoltam, teljes hanglemezfelvételt akartam belőle készíteni, a hanglemezvállalat azonban megváltoztatta tervét, így Verdi másik korai művét, A lombardokat dirigáltam helyette. Nemrég jelent meg a lemez. — Nekünk, magyaroknak van egy Attila-képünk. Mi úgy gondolunk rá, ahogyan a magyar mondákban s a költészetben ábrázolták. — Verdinek Solera írta a mű szövegkönyvét. Természetesen az „isten ostorát" mutatják be, a Rómánál meghátráló Attilát. Egyébként nem törődtek az abszolút történeti hűséggel. Attilát „átromanizálták”. Voltaképpen nem is Attilának kellene a mű címében szerepelnie, hanem Odabellának. Odabella, ez a hazaszeretet jelképévé magasodó, rendkívül szép nőalak már igazi Verdi-hősnő. Az opera: kemény, robbanó, úgy is kell énekelni és játszani. Még ha vannak pianói, azok sem igazi pianók. Ebben a közegben azonban Odabella egészen más: csupa nőiesség, lágy líra is, ő a belcanto hordozója. Jellemző, hogy Verdi az egyik Odabellaáriában milyen szerepet szánt az angolkürtnek. — Említene berni működéséből egyet-mást... — Igen szerettem Rossini Mózes című operájának előadását, fiatalokkal csináltuk. A svájci közönség nagy érdeklődéssel kísérte. Kora reggel sorba álltak a színház előtt a jegyekért. S hadd említsem a Traviatát, magyar vonatkozása miatt is. Mére Ottilia, aki a címszerepet énekelte, az utolsó felvonásban szerintem Eleonora Duse-i mélységekig és magasságokig jutott el. — És az Attila után mi következik? — Egy másik Attila. De csak augusztusban... A margitszigeti bemutató után Londonba repülök, lemezre vesszük az eredeti, a teljes Teli Vilmost, a megírás nyelvén, franciául s egy olyan áriával gazdagabban, amely eddig még egyetlen Teli Vilmos-előadásban sem szerepelt. A felvétel magyar vonatkozása: Fürst Wattert Kováts Kolos énekli. A Teli befejezése után pedig az Attila teljes hanglemezfelvétele következik, ugyancsak Londonban. Ruggero Raimondi lesz a címszereplő, aki Attilát egyébként az idei edinburgh-i fesztiválon is énekli. Az Attilától tehát az Attiláig értünk. Színházi vetélkedő A Fészek Klubban június 7-én, 14-én és 21-én Ez az én színpadom címmel a vidéki színházak — pontosabban: nem budapesti színházak vidám vetélkedőjét vette fel a Magyar Rádió számára Marton Frigyes. A tervek szerint augusztus közepétől sugározzák majd hétfőnként a műsort. Képeinken: Latinovits Zoltán (Veszprém) Száraz György Egy drámaíró vallomása című írását olvassa fel; Dévay Kamilla a kecskeméti színház életét mutatja be prózábandalban; Lontay Margit és Sárosdy Rezső (Debrecen) kettőse a mikrofon előtt; Ujlaky László (Szolnok) a színház tájelőadásairól beszél, arról, hogyan lehetne „tájnyelven” körzetesíteni. (Wellesz Ella felv.) .