Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-07-01 / 27. szám
A Három nővér olvasópróbáján A Három nővér olvasópróbája. Olga, Mása és Irina, azaz Békés Rita, Ruttkai Éva és Pap Éva hallgatják Csehov drámáját Arrébb Versinyin és Tuzenbach, Darvas Iván és Tordy Géza figyel. S ahogy Horvai István rendező a darab felolvasásában előrehalad, a többi Csehov-mű egy-egy pillanata is eszünkbe jut. Ruttkai Éva például Mása szerepét olvassa, s az emlékezet a Ványa bácsi gyönyörű Jelenáját villantja fel. Pap Éva szemében még Szónya hűséges fénye ragyog. Darvas Iván figyelő tekintete mögül pedig elővillan a régi, szemüveges, halálba készülő Tuzenbach. 1954 októberében Horvai István a Madách Színházban rendezte először ezt az előadást Kiss Manyi, Dayka Margit, Tolnay Klári, Tímár József főszereplésével. — Érez-e folytatólagosságot a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresnyéskert között? — kérdezzük a rendezőt — A Ványa bácsiban a főszereplők hit nélkül, csalódottan, de tovább dol,goznak és a helyükön maradnak. A Három nővérben a főszereplők kikerülnek otthonukból és helyükre egy új — erkölcsileg és műveltségben silányabb —, de életképesebb életforma költözik. És érdekes még figyelni a fák szerepét. A Ványa bácsi Asztrovja még ülteti, ültetné az erdőt. Natalja elhatározza, hogy kivágja a régi fákat, virágot ültet. A Három nővérben az otthonmaradóknak, mint ebben az esetben Andrejnek, ha tovább akarnak élni, át kell venniük az új szabályokat. — És a Cseresnyéskert? — Ott brutálisan kivágják a fákat, s a régi rend megmaradt képviselője, az öreg Firsz meghalt, ottfelejtették. A próbán az emlékek uralkodnak. Darvas Iván egy pillanatra elfelejti Versinyint és a régi Tuzenbachhá változik, aki azt mondja visszanézve a színpad jobb hátteréből: „Én ma nem is reggeliztem, főzz kávét.” És egy kép őrzi a színház alagsorában felállított múzeumban a régi Három nővért: Varsányi Irént, Gombaszögi Fridát és Makay Margitot. Ugyanebben az épületben ülték körül Jób Dánielt, a rendezőt, és hajoltak meg vele a függöny előtt, ötven éve, 1922. október 15-én. Külvárosi legenda Kapás Dezső rendezővel a Liliom előkészületeiről beszélgettünk. — Miképpen a könyveknek, a színdaraboknak, előadásoknak is megvan a sorsuk — mondta. — Ha az ősbemutatón az előadás nem is tudja teljességében felmutatni a megírt darabot, valójában nagyon sokat nyújt az eredeti szépségéből. A Liliom bemutatása idején „mai magyar” színdarab volt. Az előadások alatt egyre inkább a ligetromantika felé közeledett, vagy az idézőjelbe tett lírai költészet kapott túlzott hangsúlyt. Ma már sokat tudunk a század eleji írók dialógusszerkesztéséről. Szomory Dezső, Szép Ernő, Molnár Ferenc zeneileg meghatározott nyelven írtak. Az akkori naturalizmus friss eredményeit és a saját költészetüket ötvözve életképesen és tudatosan szerkesztették a dialógusokat. — Hogyan fogalmazná meg Liliom tragédiáját? — Liliom tehetséges. Van egy művészinek vélt hivatása: művész Muskátné hintáján. Talál egy hozzá hasonlóan tehetséges embert, Julikát, s megérzi, ő a tökéletes partner. Mikor összekerülnek, tehát teljes lehetne az élete, kiderül, hogy ez mégsem lehetséges. Elveszti állását s az ő „művészetéhez” csak az igazul élt magánélet feladása árán juthatna vissza. Erre nem képes. Liliom, Julika és bizonyos fokig Muskátné darabbeli magatartása a minden érzelmet titkoló egyszerű ember szemérmessége. Számomra a darab egyik kulcsmondata a „Te csak aludjál, Liliom ...” kezdetű monológ. „Én téged...” — mondja Julika — „megmondtam”. Úgy vall a halottnak szerelmet, hogy még ekkor sem képes elmondani az érzéseit. — Ami a szereposztást illeti, számomra az a döntő, hogy Liliom, Juli, Muskátné egymáshoz méltó ellenfelek, illetve partnerek legyenek. Végül néhány szót Fehér Miklós nyers deszkadíszletéről, mely a háttérben a „rizsét” sejteti. Éppúgy emlékezteti a nézőt a Pál utcai fiúk grundjára, mint ahogy érzékelteti a Ferencvárosi pályaudvar környékét, a ligetet, a külvárost. És ahogyan a Pál utcai fiúk zárt területe, a grund is egy közösséget jelent, úgy válik a zárt liget világszínpaddá és kiderül, hogy egy ligetbe behelyettesíthető minden ember és felvonul az egész világ ebben a különös külvárosi legendában. A Vígszínház olvasópróbáján: Páger Antal (a háttérben Tahi Tóth László) ,Mása (Ruttkai Éva) és Olga (Békés Rita)