Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-11-11 / 46. szám
szemmel marasztalt: „Miért megy oda kedveském, nem volt még elég a verés? Hát ismét odamegy, megint csak ez lesz a vége..Jó lenne ha majdan a mozinézők is ennyire igazinak, valódinak hinnék el a játékot, mint a néni. Nagy Gábor így emlékezik: — Francia szakos egyetemistát, Andrást, Jutka szerelmét keltem életre a Szabad lélegzetben. Ez a második filmszerepem. Az elsőt Mikszáth Kálmán Fekete város című regényéből készült tévéfilmben játszottam. Én voltam a fiatal Fabricius. Ott játszanom, alakítanom kellett. A szerep szélsőséges volt. Itt elengedettebb lehettem, hiszen egy mai, szinte velem egykorú fiú bőrét öltöttem magamra, aki ugyanolyan ruhákban jár, mint én, s ugyanúgy rugdoshatta az utcán sétálva a köveket, mint én, „civilben”. Ugyanabban a világban, ugyanabban a közegben kellett filmbeli életemet is élnem, mint a valóságban. Tulajdonképpen bizonyos vonatkozásokban én magam is lehettem volna András, noha jellemünk sokban különbözik. András ugyanis önző. Olyan ember, aki tökéletesen eltelt önmagától és csak a saját szűk világát, életformáját, környezetét tartja elfogadhatónak. Ezért akarja, hogy Jutka is olyan legyen, mint ő, vagy legalábbis hazudja magát olyannak. — Azt is be kell vallanom, sokszor csodálkoztam András egy-egy cselekvésén, reagálásain. Ilyenkor mindig feltettem Mészáros Mártának a kérdést: vajon tényleg így viselkedne-e adott körülmények között egy ilyen András? S csak akkor nyugodtam meg, amikor érvekkel bebizonyította, hogy ez az András másképpen nem viselkedhetik. — Idén nyáron jártam életemben először Szegeden. A Rómeó és Júlia próbáit figyeltem. Persze volt időm mászkálásra. Beleszerettem a városba. Itt kaptam aztán meg az értesítést, hogy velem akarja eljátszatni Mészáros Márta a film férfi főszerepét s hogy nagyrészét Szegeden is forgatják, a Szegedi Kenderfonóban s a város különböző pontjain. Itt láttam először szövőgyárat is. Lenyűgözött az ottani, számomra furcsa, érdekes világ. De nem csak a szövőgyáriakkal, a szegedi egyetemisták egy csoportjával is barátságot kötöttem. Sokat vitatkoztunk a filmben felvetett problémákról s meg kellett győződnöm, hogy azok valódiak. A Szabad lélegzet harmadik főszereplőjének, Zsuzsának alakját Moór Mariann kelti életre, ő így beszél: — Zsuzsa szövőnő, brigádvezető. Olyan ember, aki munkáján túl mással, másokkal is törődik: ő oldja meg társai különböző problémáit, ő az, aki új szellemet igyekszik meghonosítani a gyárban, az ott dolgozó lányok, s asszonyok között. Jutkának valamiféle lelki anyja, nem örül annak a kapcsolatnak, ami a kis szövőnő és András, a jómódú egyetemista fiú között szövődik. Félti Jutkát, félti a csalódástól, s mint kiderül, nem is ok nélkül. Megpróbálja irányítani, jobb belátásra bírni a kislányt... — Zsuzsa alakjának megformálása új színfolt eddigi pályámon. Ilyen jellegű szerepem még sohasem volt. Kicsit beskatulyáztak, hiszen főleg démonokat játszattak velem. Sokan azt hiszik, hogy ennek az új szerepkörnek sokkal nehezebb feladat volt megfelelnem, mint azt a sok „nagyvilági” nőt eljátszani. Ez tévedés. A munkásnő bőrébe, gondokkal, problémákkal teli életébe könnyebb volt beleképzelni magam, mint a démonokéba, hiszen más síkon ugyan, de hasonló gondokkal küzdök én is, hiszen nekem is van családom, gyerekem, háztartásom, s nemegyszer három műszakom. Élveztem Zsuzsa aktivitását, azt, hogy nem tud belefáradni a munkába, hogy mindig jut elég energiája arra, hogy ne vesszen el saját bajai között, hanem munkatársai és a gyár ügyeivel is foglalkozzon, hogy környezete problémáit is megoldja. Körmendi Judit (Kútvölgyi Erzsébet és Földi Teri) Vidám pillanatok az üzemi mosdó ajtajában (Kútvölgyi Erzsébet, Moór Mariann) (B. Müller Magda felvételei) Megalázó pofonok (Kútvölgyi Erzsébet és Székhelyi József)