Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972
Az Agatha Christie-rejtély (Osvát Katalin)
gyárban nincs egészen pontos megfelelőjük, talán a kiszámoló versikékhez, vagy a Kisbencéhez hasonlíthatjuk leginkább e kis rímes történeteket. (Némelyiknek dallama is van, némelyiknek nincs.) De sztorijuk gazdagabb, néha egyenest kalandos, és többnyire nem mentes a gyermeki — és népi — képzelet szadizmusától sem. Az egyikben három vak egérről van szó, „akik” a gazda felesége után rohannak. A jó gazdasszony ugyanis levágta a farkukat, éles késsel. A másikban: 24 feketerigót belesütnek egy pástétomba. Amikor a pástétomot felvágják, a rigók énekelni kezdenek. Aztán az egyik rigó lecsípi egy leányzó orrocskáját. A harmadik tíz kicsi négerről szól, akik csak a rigmus kezdetekor vannak tízen. Mindenféle rémes dolog történik velük, egyre fogynak, a kiszámolóvers utolsó sorára már csak egy kicsi néger marad — az meg felakasztja magát. (Más változatban: megházasodik.) Ha a tíz kicsi néger szomorú története az olvasót emlékezteti valamire, az nem a véletlen műve. (Hanem Agatha Christie-é.) A három vak egérrel az Egérfogó alaptörténetében találkozunk később, a 24 feketerigóval a Rozzsal teli zseb című regényben és egy-két novellában. De ne szaladjunk előre, most még nem a művekről, csak a gyerekkor élményeiről van szó. No azért anynyit még elárulunk, hogy a Harlekin porcelán alakja is visszatér majd, a Mr. Harley Quinről szóló misztikus történetekben. A 16 éves Agathát iskolába küldik, Párizsba. Énekelni tanul. Persze előzőleg is járt már „tanfolyamokra” — mint az akkori felső-középosztálybeli fiatal lányok általában, ő is tanult tornászni, táncolni, énekelni, zongorázni, rajzolni és főzni. Párizsban nagy csalódás érte: kiderült, hogy hangja nem elég erős ahhoz, hogy operaénekesnő legyen. Később anyjával egy telet Kairóban töltött, s ezen a téren írta meg első regényét. Novellái, ezek a szomorú és érzelmes históriák, már itt-ott megjelengetnek. 1912-ben eljegyzi magát egy Archibald Christie nevű katonatiszttel. 1914-ben tartják meg az esküvőt, az ifjú férj a frontra megy, Franciaországba. Agatha szintén bevonul a torquay-i vöröskeresztes kórházba, mint önkéntes ápolónő. Míg a kórtermekben teljesít szolgálatot, nagyon kevés ideje marad az írásra. Pedig éppen új feladat izgatja. Nővérével egyszer detektívregényekről beszélgetnek. Agatha már sok bűnügyi történetet olvasott, s úgy találja, pompásan elvonják a figyelmet az élet bajairól, gondjairól. Nővére szidja a műfaj termékeit, azt mondja, lehetetlen olyat találni köztük, melynek már a legelején ne tudná az ember, hogy ki a gyilkos. „Azt hiszem, én tudnék olyat írni, amelyben nem találod ki a gyilkos személyét” — szól Agatha elgondolkozva. „Fogadjunk, hogy nem tudsz!” „Jó, fogadjunk!” És így született meg Agatha Christie első bűnügyi regénye a Titokzatos ügy Stylesban. Persze azért nem egész egyszerűen így. Agatha a kórházban új munkahelyre került, a gyógyszertári laboratóriumba. Elbűvölték az üvegek és a tégelyek, a sárga, zöld, kékes és lila, csillogó, ködös és kristályos mérgek. Annyira elbűvölték, hogy először verset írt róluk: „ ... Ó, hol a kaland, ha nem itt, hol a romantika? Színek, halai, tuom hona a méregpatika.. Valahogy így hangzik hevenyészett fordításban az első strófa, melyet követ a többi. A kininről — keserű mint a bűn —, és a halálos ciánról, melyből csak sokkal később, 1945-ben lesz Gyöngyöző cián, egy regényeimben. És következnek a strófák mindarról, ami „A Borgiák óta manapig nem veszti erejét.. A költemény művészi becséről, azt hiszem, lehetne vitatkozni — csak nem érdemes. De a Borgia név előfordulása figyelemre méltó. „Lucrezia Borgia óta nem született nő, aki annyit nyert volna gyilkosságokon, mint Agatha Christie” — zengte a reklám sokkal később. Persze a két neves hölgy más-más módon húzott hasznot az emberölésről. Christie mindig csak írt róla. A Titokzatos ügy Stylesban volt az első. Az áldozatot — természetesen — méreggel teszik el láb alól. És a gyanúsíthatók társaságában van egy fiatal lány, aki a helybeli vöröskeresztes kórházban, a gyógyszertári laborban dolgozik. És — természetesen — nem ő a gyilkos. Mert Agatha már első bűnügyi regényében is a rafinált gyanúkeltés, a komplikált meseszövés mestere. (Lehet, hogy ennyit soha nem lett volna szabad elárulnom? Krimit írni nagyon nehéz, de lám, krimiről írni sem sokkal könnyebb. A történet fordulataiban mindig meg kell állni, nehogy az olvasó, ha a könyv a kezébe kerül, unatkozzék, vagy pláne előre tudja ki a gyilkos.) Szóval így lett Agatha Mary Clarissa Millerből Agatha Christie. És így született első krimije, amely 1920- ban jelent meg. Így vall az előzményekről: .......A stylesi ügyet nagyon lassan, többszöri megszakítással írtam, de amikor két hét szabadságot kaptam a kórházból, befejeztem. Elküldtem egy kiadónak, s annak rendje-módja szerint, rövid úton visszakaptam. Ez több kiadóval megismétlődött. Úgyhogy amikor a Bodley Head cégnek is elküldtem, és megintcsak nem történt semmi , megfeledkeztem az egész ügyről. Annál nagyobb volt a meglepetésem egy év múlva, amikor levelet kaptam, hogy menjek fel Londonba tárgyalni a könyvről. Olyan izgatott voltam, hogy rögtön a helyszínen aláírtam a szerződést. Nem sokat kerestem az üzleten, de a siker további erőfeszítésekre ösztönzött. Addig soha eszembe nem jutott, hogy az írás rendszeres jövedelmi forrásom lehet, és egyáltalán nem éreztem magam írónak. Ez csak a hatodik könyvem megjelenése után változott meg...” Az életrajz következő kiemelkedő dátuma: 1926. Ebben az évben jelent meg a Roger Ackroyd meggyilkolása. Ez a könyv tette Christiet világhírűvé. S ez tette nyilvánvalóvá, hogy a detektívtörténetnek olyan nagy mestere, aki már elszakadhat a műfaj klasszikus szabályaitól is. (S hogy ezután a törvényszerűségeket már az ő könyveiből fogják levonni.) A Roger Ackroydban a gyilkos ugyanis... szóval a gyilkos egy olyan személy, aki az addigi krimiillemszabályok szerint nem követhette volna el azt a tettet, hogy... De az 1926-os évnek van más fontos eseménye is. Agatha édesanyja meghal. Férje, Christie ezredes pedig kezd elhidegülni. Sőt, nagyon valószínű, hogy már