Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972

Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)

Magda, Dobozy Imre, Tabi László, Fehér Klára, Bárány Tamás, Boldi­zsár Iván, Sándor Iván, Molnár Gé­za. A beszélgetés alatt Mányai Zsuzsa feszülten figyel. Csillogó szeme, de­rült arca azonban egy másik arcra emlékeztet: Mányai Lajoséra, a mű­vészete delelőjén elbúcsúzott nagy­szerű művészére, akinek szerepképei itt függnek a falon. — Néhány hét ismeretség után esküdtünk össze — mondja Simon Zsuzsa. — Tanúink Horváth Árpád és Bárdos Arthur. A háború utolsó esztendejében gyalog indultunk meg az akkor már felszabadult Debrecen felé. Én olyan sovány voltam, hogy Hernádi Lajos zongoraművész, aki ott fogadott, ezt kérdezte férjemtől: „Zsuzsáról semmi hír?” Gyertek hozzám lakni”, mondta aztán, hogy felismert, s egy nagy szobába veze­tett be, padlóra telehintve szénával. Aztán jött az a lehetőség, hogy Nagy­váradon meg lehet nyitni a színhá­zat. Nagyvárad a szülővárosom. Új­ra megindultunk. Pénz kellett és éle­lem. Itt csodálatos szerepeket ját­szottunk. Rendeztem a Bánk bánt, Delly Ferenc volt a címszereplő, a férjem Petúr, én Melinda. A Szent­­ivánéji álomban Lajos Zuboly, én Puck, ő volt Liliom, s én Julika. Az Egy pohár vízben én a hercegnő s ő Bolingbroke. A Pygmalionban ő volt Higgins és én Elisa, Szabó Er­nő Doolittle. Lajos a színészet mel­lett még nagyon szerette a muzsikát. Bevallotta, hogy egyszer operettet is írt, amit be is mutattak. — Most már azt is mondjuk el — szól Mányai Zsuzsa —, hogy nagy­apám, Mányai Zsigmond operaéne­kes volt. Escamillot énekelte a Car­­menben, Peturt a Bánk bánban, Lothariót a Hoffmann meséiben. A mai Erkel Színházban lépett fel. A színészházaspár 1947-ben érke­zett haza. Simon Zsuzsa visszake­rült a Belvárosi Színházba, ahol naivaként kezdte pályáját. Itt Bár­dos Arthur rendezésre tanította. Má­nyai a Nemzetihez szerződött. A ké­ Mányai Lajos, a Warrenné mesterségében Zolnay Zsuzsival Simon Zsuzsa, mint a Liliom Julikija VV.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék