Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972

Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)

A zeneszerző meg a karmester Úgy emlékszem arra a márciusi délutánra, mintha tegnap történt vol­na. Pedig huszonegy éve már. Ott ültünk Farkas Ferencéknél, a Bartók Béla úti lakásban, a házia­kon kívül Török Erzsébet, Végh György, Dékány András meg e sorok írója. Valamelyikünk így szólt a há­zigazdához : — És ha Kossuth-díjat kapnál a Csínomért... ? Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna: Farkas Ferenc fölemelte a kezét, valamit válaszolni akart, de abban a pillanatban csöngettek oda­kint. Manci asszony, Farkas Ferencné kiment ajtót nyitni, ám egy-két pil­lanat múlva már ismét közöttünk volt, a meglepetéstől sápadtan nyúj­totta át férjének a táviratot: „A Ma­gyar Népköztársaság kormánya a Csínom Palkóért a Kossuth-dí­j...” — így kezdődött a szöveg. A jelenet olyan volt, mintha meg­rendezték volna. Ám ha például színpadon találkozunk hasonlóval, az írót elmarasztaljuk, mondván: az életben pedig ilyen nincs! Holott csak az élet szokott produkálni effaj­ta tündéri véletleneket. Nem sokkal előtte mutatta be Far­kas Ferenc és Dékány András Csí­nom Palkóját a rádió. Kirobbanó si­kerrel ! Emlékszem, a zeneszerző kisfia, Andris, kisvonattal játszott a szőnye­gen, és alig figyelt oda az egészre, ötéves volt. Alig egy esztendő múlva a kis Andris ott szurkolt az Erkel Színház nézőterén. Édesapjának szorított, ak­kor mutatták be Farkas Ferencnek Dékány András szövegkönyvére írt Csínom Palkóját. Farkas Ferenc egy évvel azelőtt, a rádióbemutató után kapta meg a­ Kossuth-díjat a Csínom Palkóért; egy nagyon sajátos hangú zeneszerző addigi munkásságának — például a Bűvös szekrény című vígoperájának — elismerése is benne volt abban a díjban, de főként azt honorálta a Apa és fia, a zeneszerző, meg a karmester: Farkas Ferenc és Farkas András 1971. tavaszán, otthonukban­ ­.

Next