Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972

Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)

A béke szigetén Tahiban, az Ódry Árpád utcában láttam ezt a szigetet. Itt él a játéko­san zord atya, akit a szakma hiába hív Dacosnak, itthon nyájas házigaz­da, joviális, kedélyes családfő s kö­rülötte a felesége, gyermekei mint­egy színes, hangulatteremtő tényezői ennek az egyszerűségében is megkapó nyári laknak. Egri Istvánékhoz is a családi vizs­gálódás vitt el bennünket, ugyanis nemcsak az apa, hanem a feleség, Náray Teri is a színházi élet ismert alakja, de egyben most már dinasz­tiaalapítók is, mert gyermekeik, Ka­ti és Márta a Színművészeti Főisko­la növendékei, szintén erre a pályá­ra léptek. Amikor Egri István hosszúra nyúlt agglegényélet után megnősült, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy dinasztiát alapít. Egészen más fog­lalkoztatta : — Aki majdnem negyvenéves ko­ráig élt egyedül, azt az agglegény mentalitás válogatóssá teszi. Én is kiszámítottan akartam nősülni. Ép­pen ezért nősültem teljesen véletle­nül és váratlanul. 1948-ban egy na­pon a Vígszínház lépcsőjén találkoz­tunk össze Náray Terivel. Én a lép­cső alsó fokán álltam és azonnal dön­töttem : megnősülök. Bár nagyon sze­retem G. B. Shawt, egy pillanatig sem éreztem azt, amit ő mond, hogy most felkiáltanak az alvilágban: új fogoly érkezett! — én fölszabadulást éreztem és ahogy éppen a napokban papírra is vetettem életrajzomban, et­től kezdve sokkal tartalmasabb, pro­duktívabb lett az életem. Az otthon, a feleség, a gyerekek jelenléte ihlető hatással volt rám. A mi szakmánk úgyis rengeteg zűrrel, izgalommal jár, kell egy olyan hely az ember számára, ahol mindez megszűnik. Számomra megadatott, mert ahogy megnősültem, alig néztem körül, máris négyen voltunk. Náray Teri helyesel: — A mi példánk bizonyíthatja, hogy a színészházasság is lehet har­monikus. Nem a szakma teszi ne­hézzé a színészházasságot, hanem az ember. Én, amikor döntöttem, érez­tem, hogy a férjem alkalmas erre a szerepre. Egri azonnal közbevág: — Pardon! Én döntöttem, mert lát­tam, hogy ez egy egészséges, komoly falusi lány és minden érzésem be­vált. Ebből az együtthangzásból csak harmónia alakulhat ki, mert azt mondja Egri: — Féltékenység, súrlódás nem le­hetett közöttünk, mert a mestersé­günkből vallott etikai magatartás nem választott el bennünket. Amikor feleségemnek főrendezője voltam, vagy igazgatója, sem fölényt, sem különleges elbánást nem engedtem meg magamnak vele szemben. Ná­lam kevesebb szerepet kapott, mint az előző igazgatónál. Sőt, ha rende­zek a rádióban, vagy tévében, őt még nem hívtam be. Nem mondom, hogy ezt mindig tartani tudom, de eddig így történt. Náray Teri vitatkozik: — Persze szakmai kérdésekről so­kat vitatkoztunk otthon, de ez a szín­padig sosem jutott el. Mi hát akkor a harmónia éltetője? Egri István válaszol: — Feleségem az otthon lelke és szervezője. Számára nemcsak máso­dik műszak van, még több műszak­ban dolgozik. — Itt már szó esik a lányokról is, a dinasztia folytatóiról. — Én elleneztem legjobban, hogy szí­nészi pályára lépjenek. Az volt a meggyőződésem, hogy ők a mi szak­mánkból csak a szépet látják, a pre­mier utáni virágcsokrokat, az ünne­pi hangulatot, s nem látnak bele, mennyi izgalom, dráma, konfliktus „Dacosék’' a kútnál

Next