Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972
Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)
A béke szigetén Tahiban, az Ódry Árpád utcában láttam ezt a szigetet. Itt él a játékosan zord atya, akit a szakma hiába hív Dacosnak, itthon nyájas házigazda, joviális, kedélyes családfő s körülötte a felesége, gyermekei mintegy színes, hangulatteremtő tényezői ennek az egyszerűségében is megkapó nyári laknak. Egri Istvánékhoz is a családi vizsgálódás vitt el bennünket, ugyanis nemcsak az apa, hanem a feleség, Náray Teri is a színházi élet ismert alakja, de egyben most már dinasztiaalapítók is, mert gyermekeik, Kati és Márta a Színművészeti Főiskola növendékei, szintén erre a pályára léptek. Amikor Egri István hosszúra nyúlt agglegényélet után megnősült, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy dinasztiát alapít. Egészen más foglalkoztatta : — Aki majdnem negyvenéves koráig élt egyedül, azt az agglegény mentalitás válogatóssá teszi. Én is kiszámítottan akartam nősülni. Éppen ezért nősültem teljesen véletlenül és váratlanul. 1948-ban egy napon a Vígszínház lépcsőjén találkoztunk össze Náray Terivel. Én a lépcső alsó fokán álltam és azonnal döntöttem : megnősülök. Bár nagyon szeretem G. B. Shawt, egy pillanatig sem éreztem azt, amit ő mond, hogy most felkiáltanak az alvilágban: új fogoly érkezett! — én fölszabadulást éreztem és ahogy éppen a napokban papírra is vetettem életrajzomban, ettől kezdve sokkal tartalmasabb, produktívabb lett az életem. Az otthon, a feleség, a gyerekek jelenléte ihlető hatással volt rám. A mi szakmánk úgyis rengeteg zűrrel, izgalommal jár, kell egy olyan hely az ember számára, ahol mindez megszűnik. Számomra megadatott, mert ahogy megnősültem, alig néztem körül, máris négyen voltunk. Náray Teri helyesel: — A mi példánk bizonyíthatja, hogy a színészházasság is lehet harmonikus. Nem a szakma teszi nehézzé a színészházasságot, hanem az ember. Én, amikor döntöttem, éreztem, hogy a férjem alkalmas erre a szerepre. Egri azonnal közbevág: — Pardon! Én döntöttem, mert láttam, hogy ez egy egészséges, komoly falusi lány és minden érzésem bevált. Ebből az együtthangzásból csak harmónia alakulhat ki, mert azt mondja Egri: — Féltékenység, súrlódás nem lehetett közöttünk, mert a mesterségünkből vallott etikai magatartás nem választott el bennünket. Amikor feleségemnek főrendezője voltam, vagy igazgatója, sem fölényt, sem különleges elbánást nem engedtem meg magamnak vele szemben. Nálam kevesebb szerepet kapott, mint az előző igazgatónál. Sőt, ha rendezek a rádióban, vagy tévében, őt még nem hívtam be. Nem mondom, hogy ezt mindig tartani tudom, de eddig így történt. Náray Teri vitatkozik: — Persze szakmai kérdésekről sokat vitatkoztunk otthon, de ez a színpadig sosem jutott el. Mi hát akkor a harmónia éltetője? Egri István válaszol: — Feleségem az otthon lelke és szervezője. Számára nemcsak második műszak van, még több műszakban dolgozik. — Itt már szó esik a lányokról is, a dinasztia folytatóiról. — Én elleneztem legjobban, hogy színészi pályára lépjenek. Az volt a meggyőződésem, hogy ők a mi szakmánkból csak a szépet látják, a premier utáni virágcsokrokat, az ünnepi hangulatot, s nem látnak bele, mennyi izgalom, dráma, konfliktus „Dacosék’' a kútnál