Film Színház Muzsika, 1973. január-december (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-17 / 11. szám

RÁDIÓ A 65 éves Holnap antológia ünneplése • Angol portrékiállításon • Vizsga Schillerrel • John Halas­a János vitéz rajzfilmről Színészek képe az az Odry Színpadon Szalatnyai József kiállítása Szegeden A híres Kodály-portré és annyi más, korunk magyar művészetét reprezentáló író, költő, színész, festő és szobrászművész arca tekint ránk Szalatnyai József kiál­lításán, amely kivételes ér­deklődés mellett nyílt meg Szegeden­­a Kárász utcai kiállító teremben, s azóta is egyre vonzza Szeged és környékének közönségét. A megnyitónak különös jelen­tőséget adott az, hogy Va­­szy Viktor vezetésével szin­te az egész szegedi művész­világ részt vett a művész ünneplésében. Stuart Mária a vizsgaelőadásban Schillert, romantikus drámát játszani a mának: a szí­nészképzés egyik sarkpontja. Hogyan léphet be a mai néző a dráma szélsőséges érzelmi világába, miképpen vál­hatnak élvezhetővé a dús monológok, mennyire motivál­hatók a jellemek. Gosztonyi János rendező, a harc pszichológiai elmélyí­tésére törekedett. A hatalmi harc mellé, sőt elé helyezte a szerelmi harcot, a két királynő — Mária és Erzsébet — Leicester grófért való versengését. A gondosan kiemelt fővonal és a plasztikus szép mozgás, vonzóan tiszta elő­adást eredményezett. Miklóssy Judit érett, nemes eszközökkel alakítja Má­riát. Lírai, és drámai erejét egyaránt jelzi a gondosan megformált jelenetekben. Tüzes, szenvedélyes, sokfajta érzelmi húron megszólaló asszony az ő királyasszonya. Lázár Kati Erzsébet királynője jellegzetes tartásával, a kisebbségi érzésre ráerőszakolt keménységével kitűnő partner. Farády István Leicester szerepében finom és ha­tásos jellemrajzot ad a királyi kegyenc óvatos lázadásáról és tragédiájáról. Varsa Mátyás őszinte Mortimerje mel­lett jó jellemképet kapunk Ivánka Csabától, Vass Zoltán Ivántól, Baráti Gábortól, Kalocsay Miklóstól. Szalay Edit, Kútvölgyi Erzsébet, Egri Márta finom kontúrú játéka jól emeli ki a két királynő szenvedélyes élet-halál küzdelmét. A képen: Kalocsay Miklós (Melvil) és Miklóssy Judit (Stuart Mária) Minthogy „semmiben sem vagyunk tökéletesek, még a rosszban sem” (Fontenelle), nem elképzelhetetlen, hogy egy senkiházi, egy erkölcsi nulla példájával világítsunk rá egy kor lángelméjének, legtisztább erkölcsű férfiújának nagyságára. Kivált ha fel­tesszük, hogy a „tökéletlen rossz­­embernek”, ez esetben a Petőfihez megszólalásig hasonlító császári kém­nek vannak gyenge, ábrándos pilla­natai is. Erre a különös, és ezúttal íróilag roppant termékeny gondolatra lelt rá Gyárfás Miklós új hangjáté­kában, amikor ál-Petőfijének sike­rületlen akciójában mutatta meg, milyen erős hatást tett a szabadság­­harc költője mindazokra, akik bár­milyen formában is a hatása alá ke­rültek. Itt a leleplezett spion, aki a bujdosókat menekítő, de részben szintén császári szolgálatban álló Tarnóczy gróf, és a Petőfiért, a sza­badság eszméjéért őszintén lelkesedő grófné hatása alatt a költő bűvkörébe került, egy erőtlen pillanatában nem bánná, ha valóban ő lenne a halott­nak hitt zseni. Az augusztusi égboltra meredve így sóhajt fel: „Ól Azért van annyi csillag, hogy a legfényesebb uralkodjék közöttünk, ő ... ” Miként ebben a rádiójátékban egy évvel Petőfi halála után, akként évti­zedekkel, sőt egy századdal is ezután Petőfi bűvkörében él nemcsak a de­rék ember, hanem olykor kénytelen­kelletlen a tétova avagy éppenséggel gonosz is, ezt sugallja a pompás mes­terségbeli tudással megírt Kastély csillagfényben, amelynek több átté­tellel megszerkesztett dialógusa lé­lektani remeklés. A bujdosók meg­­menekítése érdekében császári szol­gálatba álló gróf és a Petőfi-hason­­latosság révén derék hazafikat meg­tévesztő besúgó párviadala nemcsak két sajátos magatartás szellemes, drá­mai megjelenítése, amely a fokoza­tos leleplezés révén nyomozói izgal­mat is kínál, hanem a maga mikro­világában tömény kivonatát adja az 1850-es esztendő elnyomatás alatt sínylődő Magyarországnak. Hatása olyan, mint amikor a már elhamvadt tűzből váratlanul kipattanó szikra még egyszer, egy szempillantásra fényt lobbant. A Petőfi-hangjáték pályázaton mél­tán díjat nyert alkotást Bozó László visszafogott, lágy effektusokkal kör­vonalazott, a döntő pontokon mégis erőteljes, hatásos rendezésében hallot­tuk. Mensáros László diplomatikus, ravasz, okos grófja az árnyalatos színészi munka remeke volt, akárcsak Sinkó László jövevénye, aki valójá­ban azért lepleződött le, mert volt néhány „gyenge” pillanata, amikor „mestersége”, körén átlépve túlságos beleérzéssel próbálta meg a költőt megjeleníteni. Venczel Vera a grófné néhányszavas szerepében üde szín­foltja volt az előadásnak, melynek sikeréhez dramaturgiai munkájával Lóránd Lajos is hozzájárult. Barta András Kastély csillagfényben 28 Hajnalkurjantás Hatvanöt esztendővel ez­előtt, 1908-ban jelent meg Nagyváradon a Holnap an­tológia, amely a XX. száza­di magyar költészet nyitá­nyát jelentette. Az emléke­zetes évforduló alkalmából a Nagyváradi Állami Szín­ház stúdiószínpadán méltó­képpen idézték Ady, Juhász Gyula, Babits Mihály, Ba­lázs Béla, Dutka Ákos, Em­őd Tamás és Miklós Jut­ka irodalmi fegyvertényét. A Csillogó hetek költésze­tét Kiss Ildikó, a színház fiatal művésze tolmácsolta hittel, mély átéléssel. A Hajnalkurjantás Várad pia­cán című összeállítás ren­dezője Szabó József, a vá­­radi társulat művésze ... (Képünkön: Kiss Ildikó)

Next