Film Színház Muzsika, 1973. január-december (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-09 / 23. szám
KAZIMIR KÁROLY:K Őrizni a tüzet Kedves jövőbeli kollégáim, most még tanítványaim! Négy — főiskolán eltöltött — esztendő után mit mondhatok? Talán azt, hogy a mi pályánkon csak a kezdet könnyű? A művészdiploma nagyszerű dolog, de a közönség nem kéri tőletek. A Főiskola diplomát adhat, de a boldogság kék madarát, az igazi felnőtté avatást kifejező, annyira vágyott sikert már keresni kell újra és újra, talán az egész pályafutás során. Ez olyan gyönyörűségesen fájdalmas játék, ami csak közösségben ■képzelhető él, és ami közönség nélkül semmit nem ér. Régebben hosszú évek, talán egész élet kellett, amíg megismert valakit az ország. A televízió korszakában néhány perc is elegendő lehet. Nagy lehetőség, örömteli de veszélyes játék ez. A tűz hamar elrobbanhat, ha nem vigyáztok a parázs állandó izzására. Csak a szigorú felkészülést tartalmazó hétköznapok képesek megőrizni a legnagyobbakra mindig jellemző hivatástudatot, és előkészíteni az örök, mégis újra megismétlődő ünnepnapokat , találkozást a közönséggel, amely nélkül egyetlen színész sem létezhet sokáig. Tehát tiszteld a közönséget, hogy hosszú életű lehess a pályán. Jó utat, sok sikert, kedves kollégáim! Erre a nagy utazásra, hiszem, az elmúlt évek során mindannyian okosan felkészültek. Hiszen a IV/B. többsége derekasan helytállt. Többen kiestek a rostavizsgának nevezett próbán. Teljesértékű emberek ők az élet más területén. Úgy ítéltük, jobb önmaguk képességeinek megismerése után búcsút mondani pályánknak, mint szerencsétlenül bukdácsolni — örök vágyódással valami elérhetetlen ábrándkép után. Jugoszláviából és Szlovákiából is tanultak nálunk kedves, tehetséges fiatalok. Hazájukban a magyar nyelvű színjátszást erősítik majd. A négy év előtti beijedt társaságból egyéniségek születtek. Élők, furcsák, önzők, kitárulkozók, derűsek, hisztérikusak, fáradtak, tettrekész világmegváltók, szerények, életet harapók, csalódottak, mindent várók, kevéssel nem megelégedők, csodálkozók, szeretni vágyók és szeretetet követelők. Irigyek, könnyesen tapsolók, gonoszak, imádnivalók, csapatjátékra készülők — szívükben sztár jelöltek — szóval színészek. A Főiskola már kicsi nekik, engedjük repülni őket magasabbra, mindig magasabbra. Szimir Károly a színész IV/B osztályfőnöke. A chioggiai csetepaté vizsgaelőadás főpróbáján, tanítványaival (balrán Vadász Ilona tanársegéd) öt jelenet a Goldoni-vizsgából. Balra: Gálvölgyi János, Reviczky Gábor és Markovits Bori; jobbra: Vörös Eszter, Jani Ildikó, Borbás Gabi és Sáfár Anikó 13