Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-28 / 30. szám
Magyar film Taorminában Ez évben kilencedszer rendezték meg július 14—21 között az olaszországi Taorminában a Nemzetek Fesztiválját, melynek nagydíját Bacsó Péter nyerte el a Forró vizet a kopaszra című filmjével. A legjobb férfi alakítás díját Richard Burtonnak, a Megtorlás című Carlo Ponti produkcióban nyújtott alakításáért , a legjobb női alakítás díját pedig Claire Bloomnak ítélte oda a nemzetközi zsűri. A legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat egy fiatal amerikai rendező, Steven Spielberg nyerte el. Bacsó Péter hazaérkezése után mondta el, munkatársunknak . Olaszországban nagy figyelemmel kísérik a taorminai fesztivált, már csak azért is, mert itt osztják ki a David di Donatello-díjat is, amely a legmagasabb művészeti díj egész Olaszországban. Idén Alberto Sordi, Liza Minnelli, Henry Fonda és Florinda Bolkan részesült ebben a magas kitüntetésben. Taorminában egyébként jóformán minden olasz színész és színésznő megjelent, de nem hiányoztak a világ minden részéről összegyűlt újságírók sem, akik közül csupán az olaszok százhúszan voltak. — Számított rá, hogy díjat kap a fesztiválon? — Be kell vallanom, a siker váratlanul ért, hiszen sok nagy ellenfelem volt. — Mivel indokolta a zsűri a díj odaítélését? — Némi zavarral idézem a hivatalos indoklást, amely szerint a film intellektuális humorával, iróniájával, s bizonyos költőiséget is megőrző népszerű formájával szolgált rá a díjra. — Milyenek voltak a fesztivál külsőségei? — Lenyűgözőek. Abban a régi görög-római amfiteátrumban tartották, amelyet annak idején Csontváry is megfestett. Negyvenezres nézőtere van. Csodálatos látvány. — Mondana valamilyen érdekes, mulatságos epizódot a fesztiválról? — A díjkiosztás utáni délelőttön az újságírók rögtönzött ünnepséget tartottak a strandon. Megható volt, ahogyan elsősorban a magyar filmművészetet ünnepelték, de mulatságos is egyúttal, mert úszónadrágban, bikiniben álltak körül a szmokingos pincéreket, miközben azok bontották a pezsgős üvegeket, és a tűző napon koccintottak a nyertesekkel a további sikerekre. (A képeken: jelenet a Forró vizet a kopaszra című díjnyertes filmből — A fesztivál színhelye a régi görög-római amfiteátrum) RÁDIÓ A titokzatos gyors Mindenekelőtt a helyszín és a körülmények ragadják meg a hallgató érdeklődését Emil Kovis hangjátékában. Két testvér utazik a Kassa és Pozsony között közlekedő gyorson, és a lezárt étkezőkocsiban utazó idős, agonizáló hölgyről azt hiszik, hogy édesanyjuk kelt útra. Édesanyjuk, aki távirattal hívta mindkettőjüket betegágyához. És az étkezőkocsiban utazó hölggyel (akiről végül kiderül, hogy amerikai hazalátogató) kapcsolatos víziókban a két fiú megvizsgálja lelkiismeretét: megtettek-e mindent özvegy édesanyjukért. És a válasz: nem. Nem, mert beletörődtek abba, hogy egykor falun élt anyjuk a lakótelepi lakásban nem érzi otthonosan magát, hogy egyáltalán nem leli helyét az új világban, és élete az utolsó évek magányosságában elvesztette értelmét. A gyermeki felelősség problémája foglalkoztatja Koeisz ebben a témáját tekintve igen rokonszenves, megírásának formai jegyeiben érdekes, de egészében aránytalanul hosszadalmas, túl sokat ismételgető, a lezárásban szentimentalizmusba torkolló hangjátékban. Sokkal kevesebb, tömörebb, és a jellemeket élesebb kontúrokkal kirajzoló anyagból is teljesen világos lenne, hogy a két fiút felelősség terheli anyjuk elhanyagolásáért, és immár nincs az az erő, amely ez után az utazás után megszabadítaná őket lelkiismeret-furdalásuktól. Barlay Gusztáv stílusos, hatásos rendezése jól ragadta meg a kínálkozó drámai csomópontokat, de a múltat idéző részek hosszadalmasságát ő sem tudta enyhíteni. A testvérpárt Tordy Géza és Szabó Gyula átélt alakításában hallottuk. A gondos fordítást Hosszú Ferenc végezte. Barta András V FÉKON IS AMI INGUNK 23