Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
a Új filntek a mozik műsorán Közelebbről nézve a művész szólal meg, azt várjuk, hogy szavaillékonyabb legyen iszta szónál. Amikor Laza Sepityko szovjet zen- Te és én című filmjének két férfihősére rámutat, nem azt mondja: ti. Hanem azt: te és én. De ho® aztán Pjotr és Szása közül melyik a te és melyik az én, az a film ábrázolásmódját tekintve — felcserélhető. A nézőpont azonban egy egész korosztályé: a harmincéveseké. Nemcsak a főszereplők, hanem maguk a film alkotói is ebbe tartoznak bele. A film szemlélete szerint a te és én magában foglalja az egyezőt és a különbözőt, az összekapcsolót és a szétválasztót, a közösségit és az indivizálisat. A te és én azt jelenti, mi. Közelebbről nézve Sepityko filmjével generációs lelkiismeretvizsgálatot tart, hogy vajon eléggé állhatatos-e a mai idők fiatal értelmisége a munkában és a mindennapos harcban, nem lazulnak-e fel egykönnyen kötelékei és át tudja-e vészelni egészségesen a sikertelenség apályait. Két egybecsengő példa természetesen még nem adhat alapot bármilyen jelenség általánosítására, kétségtelen azonban, hogy Lepitykov forgatókönyvírójával, Gennagyij Ipalikovval — jellemző tünetre tapint rá. Tapasztalhatjuk, hogy egyes esetekben az egyéni törekvések milyen hamar képesek legyőzni a közös célokat, ám nyomukban ott settenkedik a lelki békétlenség, a kiégés, a menekülés, a kapkodás. Pjotr és Szása még nem is olyan régen kutató orvosokként együtt kezdték pályájukat egy tudományos intézetben. Kísérleteiket eleinte siker övezte, láthatólag fényes karrier előtt álltak. De az élet nem áll a diadalok sorozatából, tudományos kísérleteknél kiváltképp nem, habár ott tudvalevőleg még a sikertelen esetek is közelebb vihetnek az eredményhez. Pjotr és Szása kitartását azonban felpuhították az átmeneti kudarcok, s ki-ki más jövő, más érvényesülés után nézett. Pjotr orvosi állást vállalt a stockholmi szovjet követségen, Szása pedig egészségügyi hivatalnokként helyezkedett el. Nem állítja a film egyik feladatról sem, hogy ne lenne fontos hivatás, de a két barát nem tudja megtalálni bennük önmagát. Pjotr bizonyul sérülékenyebbnek, Szása depreszsziósabbnak, s bár Pjotr visszatér és kéri barátját, folytassák újra együtt, ahol abbahagyták, Szása nem bízik többé az otthagyott lehetőségben, Pjotr jelentkezésétől azonban az ő lelki nyugalma is felkavarodik. Katalizátorként ott van még köztük az asszony, Pjotr elhagyott felesége, akit mindkét férfihez eléggé ellentmondásos és kiegyensúlyozatlan érzelmi kapcsolat köt. Mi történik ezzel a két emberrel? Dramaturgiai logikája nincs az eseményeknek. Ahol pedig egy modern filmben véget ér a történet, ott elkezdődik az életérzés. Kimagasló művészek kezében ez is felfedezésszámba mehet. Sepityko vitathatatlanul nagyon tehetséges és eredeti alkotó, de filmjére nem mondhatok többet, minthogy figyelemre méltó. Szakítani akar mindenfajta szabványos szemlélettel, de sajnos banális helyzeteknek a szeszélyes váratlanságok, az értelmetlen cselekedetek sem tudnak jelentést kölcsönözni, s nem pótolják a teljesebb lélektani hitelességet és őszinteséget. Azért mert például Szása a cirkuszban a bohóc invitálására műlovarnak jelentkezik a porondra, vagy mert Pjotr a repülőtéren várakozó utasokat szétlocsolja egy gumitömlővel, még aligha leszünk megértőbbek irántuk. Kicsit ugyanilyen ingatag és önkényes a film belső pszichológiai kapcsolásrendszere. Alig hihető, hogy Pjotr akkor döbben rá elvesztegetett életére, az újrakezdés szükségességére, amikor a vele egyidős Firszovot, a nagyszerű szovjet jégkorongozót egy mérkőzésen elbuktatása után föltápászkodni látja. Vagy hogy a hómezőn egy farkaskutya látványától feltételes reflexként ébred fel lelkében a vágy az egykori laboratóriumi kutyakísérletekre. Sepityko érdekes és változatos helyszíneken bonyolítja a laza szövetű cselekményt, de számunkra életszerű jelentés* hordozó találata csak néhány akad. Kitűnő példán* az a mozzanat, amikor Pjotr jelentkezik egy minisztériumi főtisztviselőné* hogy az segítsen neki újrakezdeni, ám az nem mond egyebet, mint hogy egy súlyos vádbeszéd hangján felolvassa Pjotr megbánó levelének mondatait. ElhisZ TE ÉS ÉN, Kátya szerepében Álla Gyemidova LÁZADÁS A BUSZON- Kalauzok, sofőrök, ellenőrök