Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-15 / 37. szám

a Új fi­lntek a mozik műsorán Közelebbről nézve­ ­ a művész szólal meg, azt várjuk, hogy szava­­illékonyabb legyen iszta szónál. Amikor La­za Sepityko szovjet zen- Te és én című filmjének két férfi­hősére rámutat, nem azt mondja: ti. Hanem azt: te és én. De ho®­ aztán Pjotr és Szása közül melyik a te és melyik az én, az a film ábrázolásmódját tekintve — felcserélhető. A néző­pont azonban egy egész korosztályé: a harmincéve­seké. Nemcsak a főszerep­lők, hanem maguk a film alkotói is ebbe tartoznak bele. A film szemlélete sze­rint a te és én magában foglalja az egyezőt és a kü­lönbözőt, az összekapcsolót és a szétválasztót, a közös­ségit és az indivizálisat. A te és én azt jelenti, mi. Közelebbről nézve Se­pityko filmjével generációs lelkiismeretvizsgálatot tart, hogy vajon eléggé állhata­tos-e a mai idők fiatal ér­telmisége a munkában és a mindennapos harcban, nem lazulnak-e fel egykönnyen kötelékei és át tudja-e vé­szelni egészségesen a siker­telenség apályait. Két egy­becsengő példa természete­sen még nem adhat alapot bármilyen jelenség általá­nosítására, kétségtelen azon­ban, hogy Lepityko­v forgatókönyvírójával, Gen­­nagyij Ipalikov­val — jel­lemző tünetre tapint rá. Ta­pasztalhatjuk, hogy egyes esetekben az egyéni törek­vések milyen hamar képe­sek legyőzni a közös célo­kat, ám nyomukban ott set­tenkedik a lelki békétlen­ség, a kiégés, a menekülés, a kapkodás. Pjotr és Szása még nem is olyan régen kutató or­vosokként együtt kezdték pályájukat egy tudományos intézetben. Kísérleteiket eleinte siker övezte, látha­tólag fényes karrier előtt álltak. De az élet nem áll a diadalok sorozatából, tu­dományos kísérleteknél ki­váltképp nem, habár ott tudvalevőleg még a siker­telen esetek is közelebb vi­hetnek az eredményhez. Pjotr és Szása kitartását azonban felpuhították az átmeneti kudarcok, s ki-ki más jövő, más érvényesülés után nézett. Pjotr orvosi ál­lást vállalt a stockholmi szovjet követségen, Szása pedig egészségügyi hivatal­nokként helyezkedett el. Nem állítja a film egyik feladatról sem, hogy ne lenne fontos hivatás, de a két barát nem tudja meg­találni bennük önmagát. Pjotr bizonyul sérüléke­nyebbnek, Szása depresz­­sziósabbnak, s bár Pjotr visszatér és kéri barátját, folytassák újra együtt, ahol abbahagyták, Szása nem bí­zik többé az otthagyott le­hetőségben, Pjotr jelentke­zésétől azonban az ő lelki nyugalma is felkavarodik. Katalizátorként ott van még köztük az asszony, Pjotr elhagyott felesége, akit mindkét férfihez elég­gé ellentmondásos és ki­egyensúlyozatlan érzelmi kapcsolat köt. Mi történik ezzel a két emberrel? Dramaturgiai lo­gikája nincs az események­nek. Ahol pedig egy mo­dern filmben véget ér a tör­ténet, ott elkezdődik az életérzés. Kimagasló művé­szek kezében ez is felfede­zésszámba mehet. Sepityko vitathatatlanul nagyon te­hetséges és eredeti alkotó, de filmjére nem mondha­tok többet, minthogy fi­­gyelemre méltó. Szakítani akar mindenfajta szabvá­nyos szemlélettel, de sajnos banális helyzeteknek a sze­szélyes váratlanságok, az értelmetlen cselekedetek sem tudnak jelentést köl­csönözni, s nem pótolják a teljesebb lélektani hiteles­séget és őszinteséget. Azért mert például Szása a cir­kuszban a bohóc invitálá­sára műlovarnak jelentke­zik a porondra, vagy mert Pjotr a repülőtéren várako­zó utasokat szétlocsolja egy gumitömlővel, még aligha leszünk megértőbbek irán­tuk. Kicsit ugyanilyen inga­tag és önkényes a film bel­ső pszichológiai kapcsolás­­rendszere. Alig hihető, hogy Pjotr akkor döbben rá el­vesztegetett életére, az új­rakezdés szükségességére, amikor a vele egyidős Fir­­szovot, a nagyszerű szovjet jégkorongozót egy mérkő­zésen elbuktatása után föl­­tápászkodni látja. Vagy hogy a hómezőn egy far­kaskutya látványától felté­teles reflexként ébred fel lelkében a vágy az egyko­ri laboratóriumi kutyakí­­sérletekre. Sepityko érde­kes és változatos helyszíne­ken bonyolítja a laza szöve­tű cselekményt, de szá­munkra életszerű jelentés* hordozó találata csak né­hány akad. Kitűnő példán* az a mozzanat, amikor Pjotr jelentkezik egy mi­nisztériumi főtisztviselőné*­ hogy az segítsen neki újra­kezdeni, ám az nem mond egyebet, mint hogy egy sú­lyos vádbeszéd hangján fel­olvassa Pjotr megbánó le­­velének mondatait. ElhisZ­­ TE ÉS ÉN, Kátya szerepében Álla Gyemidova LÁZADÁS A BUSZON- Kalauzok, sofőrök, ellenőrök

Next