Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-22 / 25. szám
Veszprémi Petőfi Színház Bizony, legföljebb ha félig telt meg a veszprémi színház nézőtere Peter Hacks Arisztophanész nyomán írt színművének, A békének előadására, és másnap hasonló kép fogadott az ajkai művelődési ház modern és — ami, sajnos, ritkaság még az újonnan épült művelődési házak esetében is — játékra igen alkalmas színháztermében. S mint a veszprémi színház egyik vezetője elmondta: amikor nyár elején megjön a jó idő, amikor este nyolcig, fél kilencig lehet dolgozni a kiskertben, nemigen érnek rá színházba járni az emberek. Pedig Arisztophanész, és — útmutatását követve — Peter Hacks is gondolt arra, hogy köszöntse a színházát néző kézművest és földművelőt; bár közel két és fél ezer év választja el a két mű megírását egymástól, mindketten jól tudják, hogy a darab csak akkor éri el célját, ha ez a közönség nézi meg. Mert a darab a békéről szól, a béke fontosságát hirdeti — és hogy béke legyen-e vagy háború, ez végső soron mindig a kézműveseken és földművelőkön múlik ... Arisztophanész az időszámításunk előtti 421-ben írta A békét: ekkor a történelemkönyvek tanúsága szerint Athén és Spárta vívta háborúját. S alig pár hónappal A béke bemutatója után (a dráma Dionüszosz ünnepén került a közönség elé) megkötötték a békeegyezményt a két város között. Peter Hacks 1962-ben alkalmazta mai színpadra Arisztophanész művét: történelemkönyveket sem kell átlapoznunk ahhoz, hogy tudjuk, milyen időszak volt ez éppen a két német állam viszonyában, amelyet talán kevesen éreztek át annyira a saját bőrükön, mint az NSZK-ból 1955- ben az NDK-ba áttelepülő író. Az irodalmi alkotások közvetlen politikai haszna nehezen — ha egyáltalán — lemérhető: még az olyan egyértelműen politikai töltésű, félreérthetetlenül politizálóké is, mint A béke. Amelyből persze nem hiányoznak a komédia vidám színei sem: az egyesek — például Hérakleitosz — által Arisztophanésznál is kárhoztatott, kicsit durva és nem is olyan kicsit trágár részleteket Hacks egyáltalán nem próbálta eltüntetni. De az arisztophanészi eredetinél is tanítóbb célzatú — mert a brechti hagyománnyal gazdagított — darabba nehezen illeszkednek ezek az elemek, s ezt a legnyilvánvalóbban éppen a veszprémi színház előadása bizonyítja Pétervári István rendezésében ezek a harsányabb részek is epikus méltósággal szólalnak meg: a gondosan csiszolt jelenetek ott is csak szelíd mosolygásra adnak okot, ahol a szöveg alapján a nézőknek — kortól, vérmérséklettől és neveltetéstől függően — pirulniuk vagy hahotázniuk kellene. Ludas lehet ebben a színészi játék is: Bicskey Károly Trügaiosz szelídségét, helyenkénti naivságát hangsúlyozza. Talán a drámai alak igaz békevágya tévesztette meg, pedig hát Trügaiosz a hőn áhított békéért igencsak harciasan küzd. Életvidám szolgáját színesen játszotta Tóth Titusz, a karvezető Tánczos Tibor volt. A kisebb szerepekben Dobos Ildikó és Cserhalmi Erzsi tűnt ki. Langmár András díszlete — a Trügaioszt az Olimposzra szállító bogár stilizált Volkswagenként jelent meg a színpadon — és Hruby Mária jelmezei ötletesnek bizonyultak, s élvezetes perceket szerzett Bányai Géza fordítása. Bátki Mihály Trügaiosz és a Vidám Tavasz: Bicskey Károly és Cserhalmi Erzsi Jelenet az előadásból. Bakody József, Bálint Mária, Dévai Péter és Dobos Ildikó (Borbás János felvételei) 79