Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
Lapzárta A nyár eseményeinek ebben az évben is egyik legérdekesebb színfoltja a Körszínház bemutatója. Kazimir Károly folytatván sajátos sorozatát, ezúttal az arab mesevilág kincseiből állította össze színpadának műsorát. Rendezésében ennek a varázslatos világnak történetei elevenednek meg. Képeinken két jelenet az Ezeregyéjszaka színpadáról. Fent: a két főszereplő, Kozák András és Drahota Andrea, lent: egy érdekes beállítás Ezen a héten ismét fiatal művészeknek adunk fórumot, nemrégiben közölt összeállításunkban már szót kapott néhány ifjú művész, de — szerencsére — a művészvilágban is sok a tehetséges fiatal. Így nemcsak ezen a héten, de még sokszor lesz lehetőségünk, hogy mindig új és új színészeket, rendezőket mutassunk be az olvasónak. Megint ők szólalnak meg tehát a hét öszszeállításában, és ez a közlés éppen egybeesik néhány fiatal művészünk nagy nemzetközi sikerével. Két héttel ezelőtt a párizsi nemzetközi énekverseny férfi győztesével (Miller Lajos), illetve női harmadik helyezettjével (Csengery Adrienne) közöltünk interjút. Ebben a számunkban pedig — igaz, a lapzárta megváltoztathatatlan törvényei miatt csak röviden — a moszkvai Csajkovszkij énekverseny nagy sikert elért magyar művészeinek eredményéről adunk hírt. S ha arra gondolunk, hogy Sass Sylvia ezüstérmet nyert Moszkvában, minthogy az első díjat nem adták ki, a kiváló fiatal énekesnő a női verseny győzteseként tekinthető. Vagy Kováts Kolos, aki ugyancsak ezüstérmet szerzett ezen a versenyen, szintén méltó reprezentánsa annak a fiatal művésznemzedéknek, melynek tagjai évről évre itthon és határainkon túl is nagyszerű sikereket aratnak. .A zene világában közismert, hogy milyen előkelő és rangos a moszkvai verseny, melyen minden esztendőben jó néhány későbbi világsztár debütált. S ilyen nehéz versenyben ilyen eredményt elérni éppen olyan megtisztelő dolog, mint például Miller Lajos négy díja a párizsi nemzetközi énekversenyen. Izgatottan várjuk a moszkvai verseny zenei döntőit, de bárhogy is alakul ott az idei rangsor, aligha kétséges, hogy hangszerszólistáink — elsősorban a zongoraművészek — már főiskolás korukban ismertek a zenei közvélemény előtt. Nem szeretnék ezúttal felsorolni azokat a neveket, melyek viselői nagy versenyek győztesei voltak, s itthoni és külföldi koncertek hősei. De hadd mondjak el róluk — és ez e heti összeállításunkra éppen úgy vonatkozik, mint bármely művészeti ág fiatal alkotóira —, hogy a fiatalok volt és leendő sikerei a mestereket is dicsérik, a zongoraművészek eredményei például Kadosa Pált. Hadd példázzuk a nagyszerű művész és nevelő nevével azt a gondolatot, hogy az ifjú művészeket útjukra indító, tehetségüket érlelő, alkatukat és stílusukat formáló mesterek — az idősebb generáció képviselői — benne vannak minden versenygyőzelemben, vagy koncertsikerben. Azt akartuk ezzel jelképezni, hogy mester és tanítvány kapcsolata egyben a nemzedékek összefogását is példázza a művészetekben, s a fiatal művészeket sem dicsérhetjük anélkül, hogy nem tisztelegnénk a tanítók fáradságos és eredményes munkája előtt. Ha tehát ifjú művészekről beszélünk, kimondatlanul is mindig gondolunk a mesterekre, akik a holnap művészeit formálják. 1978.________27.