Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-05 / 40. szám
TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ televízió televízió Zolnay Pál filmet forgatott a színészről. Vagy talán még közelebbről: a színészetről. Persze hatalmas birodalom a színészet, egy film egyetlen órája alatt bejárhatatlan. Mit lehet belőle ilyen rövid idő korlátai közt kiragadni? — A színészről és életéről sokféle elképzelés és hiedelem él a köztudatban — mondja Zolnay. — Talán a legáltalánosabb, a legrégibb hagyományokból táplálkozó hit a színész bohém magatartásával kapcsolatos. Pedig a mesterség, amit a színész művel, olyan hatalmas emberi és művészi teljesítmény, kiváltképp, ha egy egész életművé áll össze, hogy győzzünk csak benne búvárkodni. E mesterség mibenlétét próbáltuk a filmmel megközelíteni. Magát a vérbeli színészt is az örök felfedezni vágyás éle hajtja. A film színtere a Színészmúzeum, amelyet Gobbi Hilda irányításával nemrégiben kibővítettek. Persze sok-sok színész sietve kereste fel ezt a meggazdagodott színész-pantheont. Köztük volt Császár Angéla és Ronyecz Mária. Megálltak Sugár Károly emlékanyaga előtt. Láttak ott egy mikroszkópot, is kiállítva. Vajon minek kellhetett a Nemzeti Színház egykori nagy művészének a mikroszkóp? — kérdezték. Ez a műszer a maga valóságában is inkább csak jelképes a múzeumban. A kiemelkedő színészeknek, mindnek van egy belső mikroszkópja, amivel lélekben felnagyítja és részleteiben megvizsgálja az alakítandó embert... Gobbi Hilda a „szóvivője” a színészről szóló filmnek. Néhány jólismert jövevény, múzeum-látogató is a felvevőgép elé kerül: Bihari József, Siménfalvy Sándor, Bilicsi Tivadar, Jávor Pálné emlékeivel és gondolataival kapcsolódik bele ebbe a vizsgálódásba, amely a színész lénye, a színészet lényege körül forog. S miközben a ma élő színészek előtt járó nagy színpadi nemzedék muzeális portréit vesszük szemügyre, verset hallunk. Juhász Ferenc Az aranyszeplős levelibéka című versjátékából Berek Kati — akinek a költő egyébként névre szólóan ajánlotta e nagylélegzetű költeményét — részleteket mond el. Ez a versfolyam a színészi egzisztencia „csipkés, dalos, himnuszos” eposza. Átfonja és pilléreit képezi A színész című filmnek. Ahogyan a vers játékos gondolatvilága, kiváltképp Gobbi Hilda a színészetről mondott egyéni, karakteres vallomásával érintkezik, ahogyan a költészet és dokumentumanyag egymást kézenfogja és erősíti, érdekes, újszerűen hangszerelt színezetet ad a vállalkozásnak. TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... Mikor egy kolléganő először jelenik meg a képernyőn — legszívesebben bemutatnám a Nézőknek. Például úgy: Kedves Nézőink! Új bemondónőt látnak ma a televízióban. Kérem, fogadják szeretettel: Berkes Zsuzsát! Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, mert akkor, amikor valaki „új arcként” megjelenik a „dobozban”, még egyáltalán nem biztos, hogy valóban kolléga lesz.. . Hosszú próbaidő és szorgalmas tanulás után dönti el a tévé vezetősége, kiből lesz bemondó .. . — Zsuzsa, téged mióta foglalkoztattak „külsősként”? — Most te is meglepődsz: már hat éve, vagyis 1968 óta .. . — Akkor valóban furcsa lenne, ha most mutatnálak be ... — Nyugodtan megteheted, van elég mondanivalóm az olvasókhoz is! — Tudom, hetente cikket írsz a Szabad Föld című lapnak, de újságíró iskolára még csak most vettek fel. Rólam még nem írtál egy sort se . . . Ezt mivel magyarázod? — Nem mindenki lehet olyan nagyvonalú, mint te ... (mondja széles mosollyal, játékosan). Különben is rólad annyi „bájos” írás jelent meg már .. . magad is írsz néhányat... — Szóval te most bírálsz? Nem szégyelled magad, ezért melengettelek a szárnyaim alatt? Így is jó, most szépen lefestelek mindenkinek. Kedves Olvasók! Berkes Zsuzsa az életben (hatásszünet) jókedvű fiatal, akivel napokig tudjuk folytatni ezt a kissé ironikus hangnemet. Közben persze mindenki megkapja a magáét — és egyikünk sem sértődik meg. Lehet, hogy ez az igazi jó munkatársi kapcsolat? Bár kettőnk közül azt mondják én vagyok a tapasztaltabb munka dolgában, mégis szívesen meghallgatom az ő véleményét is egy-egy szereplésemről ... Zsuzsa hosszú, vékony (175 cm magas) Twiggy-típus, nagy, barna, bánatos szemekkel és sok-sok vággyal... Eredetileg diplomata szeretett volna lenni. Mit szólnak hozzá, egy teljes fél évet el is végzett a „közgázon”. Utána kötelezővé tették a matematikát, s bár nem áll rosszul a logikával, testvérét, a matekot nem túlzottan kedveli. Így hát abbahagyta. Beiratkozott az ELTE bölcsészettudományi karának francia szakára és azt becsülettel elvégezte. Közben már a tévében is dolgozott. 1974 volt a legdöntőbb állomás életében. Májusban állandó munkahelye lett a televízió, státuszba vették. Júniusban megszerezte diplomáját. Olyan boldog volt, hogy szinte röpült... Meg vagy elégedve a rólad készült „festményemmel”? — Most már valami negatívumnak is kell jönnie ... — Kérlek! B. Zs. Balzac és Stendhal regény-szerkesztési módszerének összehasonlításából „szakdolgozott” franciául, ám a „dobozban” mégis egyszer egy francia nevet rosszul ejtett ... — Akkoriban csalódtam is magamban. Még most is szégyellem, ha rágondolok . .. — Mondd, érzel-e változást magadon, mióta felvettek a „doboz” állandó tagjai közé? — Először határozottan megnyugodtam. Addig tartott, míg újra adásba kerültem. Akkor jöttem rá, hogy a folytonos vizsgázás így sem szűnik meg. Naponként és pillanatonként vigyázni kell. A felvétel? — előlegezett bizalom. Még mindig zavar a kamera ridegsége, még mindig nem tudok eléggé felengedni, még mindig nem vagyok eléggé derűs ... — Hát, ha már szóbahoztad, mondják, hogy keveset mosolyogsz ... — Ha nem jön belülről, jobb nem erőltetni. A természetellenes magatartásnál aligha van rosszabb a képernyőn ... — Tessék, már bölcselkedik is! Tudsz még egy ilyet mondani? — Nekem! Ettől is kimerültem ... Kérdezz mást. — Jó. Van három kívánságod? — akkor mondd el. — Először is szeretnék könnyen, gyorsan, jó bemondónő lenni! Mikor ez megvan, hasznosítanám francia nyelvtudásomat, mondjuk az ITV nyelvóráiban ... Szívesen konferálok szórakoztató műsorokat... egyszer talán én is részt vehetnék valamelyikben, ötletem van hozzá. Sajnos azonban varázspálcám nincs; mi mást tehetnék, mint szorgalmasan tanulok, és igyekszem jól dolgozni! — Kívánom Zsuzsa, hogy sikerüljön! Várj csak, hova rohansz? Azt mondják: egy kicsit lassabban kellene beszélned ... és... — Kösz! Ez igaz. Most is megyek a Fischer tanár úr órájára beszédtechnikát tanulni... 29