Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-16 / 46. szám
gy ^Mtségemre szolgált, hogy lapról lapra teljenjizol^n vagyok az egyetlen rendszeres olvasójuk, akinek’!“myen jlamnar befejeződött. A valóság az, hogy an, «f*» esett említés. Nagyon szeretném, ha ez az érésznek. _ Szabó Betty, 5700 Gyula. szinte kritikáért megrázza hihelttöke fejét: int bálja el! Én az*“1, hogy beérkeznem hangosan ’*? jól tudja, ha ,° francia filaz első tíz ko*n. ^Or . sem merem, a Siltar holnap megi\'i ®.z bizonytalan színész csak eszvagy Jó kezekm érzem a szín^hkát kreatívnak, a‘*' Az író, a festő, alkot, a színész c^acsol. Játékával, . lefordítja a né¥ -író s a rendfidolatait, elképze*^.eefey Jó szerep hí- IT , filmszínészt a bukásához ma sem kell. ,Jh,°nél ma egy tWzko? i, magamról nyi- T 1», de az nem ismert én „kilógok *rt? !?** elsősorban nem rohanok fj?dióból a másikba, film között szer*tjezetet venni. Írt*1 is jelenti, hogy " £°lja ° pénzt. • elég szerényen -ja*ügyetlen luxust az 2 egy Ferrari-ko•^Pezte, valamikor «tiAzt hittem, h°ey Vstó nélkül lema- J’iamiről. Ma Por- 5?*1. de egyre keve’ Illetem, mert félek jj e*es párizsi forga^ hák sem érdek,sSz*Vesebben nadr a Pulóverben járok, PL 7 úgynevezett toae,b állnak jól. Ha a rendező rámpául hogy öltözködjem voljára engedem a Eihát és a szabátllját, a Magas szörjjelemás cipőben cíiljében például egy ^r-ben zárt ruhát vi- Y'tul viszont majdtestem a kivágásán. Vruhát később egy ÍJbe is felvettem, fje' fotóriporter sem födött előttem, kik hátulról fotóztak, kezdődött a pár— Az akadémia elvégzése után színpadon játszottam iszonyatos, soha el nem múló lámpalázzal. Amikor 1960-ban az első filmszerepet a Szórakozások című filmben megkaptam, hátat fordítottam a színháznak. Nyugtalan természetemnek jobban megfelelt a sok utazással, környezetváltozással járó filmezés. Nem kellett minden este, ugyanabban az időben, ugyanazon az ajtón belépve ugyanazt mondani, amit tegnap mondtam és amit holnap is fogok, amíg csak a darab fut. — Megnézi magát a régi filmjeiben? — Igen, de nem ismerek magamra. A hajdani barna, kissé dundi kislányhoz, aki voltam, ma már nincs sok közöm. — Ki a legkedvesebb partnere? — Alain Delon, akivel több filmben is játszottam. Neki köszönhetem azt a kritikát, amelyet nemrégiben közölt a Ciné Revue legújabb közös filmünk bemutatója után. „Alain Delonnak tulajdonítható, hogy a Seins de glace című filmben egy új Mireille Darc született. A bájos humorral játszott végzet asszonya szerepek sora után félő volt, hogy a tehetséges színésznő megreked és elsikkad ebben a szerepkörben.” Azt hiszem a legjobbkor kaptam ezt a kritikát... (A Ciné Revue nyomán) Nadrágban, pulóverben szeretek járni Legkedvesebb partneremmel, Alain Delonnal